Rio 2016: Aki nem hajlandó arra, hogy megtörjék, magányos marad – Kővágó

– Rangidősként hogy élte meg a döntőt?
– Nagyjából a tervek szerint alakult. Elsőre szerettem volna egy kilencvenöt százalékos dobással kezdeni, utána kihozni, ami bennem van. A második szép dobás volt, jól sikerült a formát időzíteni, régen dobtam már ilyen nagy sebességgel, de nem tudtam megfogni, és pár centivel kiléptem.

– Ezt követően viszont már nem sikerült javítania.
– Kicsit elment a puskapor a legjobb dobásomnál, utána már kockáztatni kellett, elvégre ez nem technikai edzés, ez egy olimpiai döntő. Brutálisan erős volt a mezőny, úgy, hogy délelőtt, új diszkoszokkal, kevesebb, mint huszonnégy órával a selejtező után kellett dobnunk. A németeknek sikerült egyedül egy régi diszkoszt becsempészni, a többi vadonatúj volt. Ezek mind-mind hátráltató tényezők, talán még méterek maradtak bennünk.

– Reális a helyezés?
– Szerintem igen. Egy pici talán még maradt bennem, de ennyire erős mezőnyben, szélcsendben, egy délelőtti olimpiai döntőben reális. Az idei legjobbammal dobogós lehettem volna, de ezzel nem szabad számolni, egy szabadtéri sportágban nagyon sok a bizonytalansági tényező. Akkor nem volt előtte huszonnégy órával selejtező, nem délelőtt volt, jó ellenszél fújt, ráadásul a saját diszkoszommal dobtam. Ahol ilyen kis különbségek vannak, ez nagyon sokat számít. Kilenc tizedmásodperc egy dobás. Ilyenkor a legkisebb hiba is végzetes. Mindenki tudja, ebben a mezőnyben kinek hol van a helye. Ezek a srácok semmivel sem tehetségesebbek, vagy semmivel sem edzettek többet, mint én.

– Lehet mondani, hogy magányos harcosként küzdött?
– Igen. Aki nem hajlandó arra, hogy megtörjék, az magányos marad.