Sandro Mazzola 1942-ben született Torinóban. Édesapját kisgyermekkorábban elveszítette: Valentino Mazzola – aki a Grande Torino nagyszerű támadója volt – harmincesztendősen, 1949. május 4-én a supergai légi katasztrófában hunyt el.
A csatár 18 évesen, 1960-ban szerződött az Interhez, ahol tizenhét évet töltött el: 565 tétmérkőzésen lépett pályára, ezek során 158 gólt szerzett. A fekete-kék gárdával négyszer nyerte meg az olasz bajnokságot (1962–1963, 1964–1965, 1965–1966, 1970–1971), kétszer pedig a Bajnokok Ligája elődjét, a Bajnokcsapatok Európa-kupáját (1963–1964, 1964–1965) a Helenio Herrera irányította Grande Inter egyik kulcsembereként.
Az olasz válogatottban 70 alkalommal lépett pályára és 22 gólt szerzett. Az „azzurrival” 1968-ban Európa-bajnokságot nyert. Az olaszországi négyes döntő Jugoszlávia elleni fináléja hosszabbítás után 1:1-re végződött, az akkori szabályok értelmében pedig két nappal később újrajátszás következett, amelyen a házigazda 2:0-s győzelmet aratott. Mazzola az első mérkőzésen sérülés miatt nem játszott, a megismételt összecsapásra azonban már bekerült a csapatba. Két esztendővel később ott volt a pályán a mexikói világbajnokság döntőjében is, amelyen Brazília 4–1-re múlta felül Olaszországot.
Miután 1977-ben befejezte játékos-pályafutását, az Internazionale ügyvezető igazgatója lett, majd 1984-től a Genoánál dolgozott hasonló tisztségben. 1995-ben sportigazgatóként tért vissza az Interhez, majd 2000 és 2003 között a Torinónál látta el ezt a feladatkört. Ezekkel párhuzamosan a Rai Sport szakkommentátoraként dolgozott, ahol megadatott neki, hogy az olaszok 1982-es és 2006-os világbajnoki győzelmét is élőben közvetíthette.
Sandro Mazzola 83 esztendős korában, hosszan tartó betegség után hunyt el Milánóban. Az Olasz Labdarúgó-szövetség közölte: a hétvége összes mérkőzését megelőzően gyászszünet keretében adóznak emlékének. A Tuttosport információi szerint temetése szeptember 21-én, hétfőn 14.45-kor lesz a milánói Szent Ambrus-bazilikában.
SANDRO MAZZOLA LEGSZEBB GÓLJAI
