Népsport: Gyorsúszó volt, öt betű…

Edzője, Bakó Jenő mesélte, hogy szokatlanul későn, tizenöt éves korában ment le először az egri uszodába, legjobb barátja, a szintén remek úszó (1947: Eb-ezüstérem), később még remekebb edző, Válent Gyula unszolására. Bakó nem hitte volna, hogy a fejletlen, alacsony növésű és kifejezetten gyenge úszástudású Kádasból később a világ egyik legjobbja lesz. 

A szorgalom alaptulajdonsága volt, egész nap a vízben ázott, ha a pólósok edzettek, örömmel dobálta vissza a kapu mögül a labdákat, mindenáron vízilabdázó akart lenni. Válent hatására egyre komolyabban vette az úszóedzéseket, és amikor 1944-ben megnyerte Kassán a 100 méter gyorsot, eldőlt, hogy az úszás mellett csak kiegészítés lesz a póló.

Már húszévesen kiderült, hogy nem lehet vele szórakozni, az 1946. évi bajnokságon a 400 méter gyors döntőjében hatalmas küzdelmet vívott a táv Európa-rekorderével, Tátos Nándorral. Kádas láthatóan nyert, ám a versenybíróság holtversenyt és újraúszást rendelt el. Szó nélkül tudomásul vette a döntést, ám az ismétlést úgymond „lefürödte”, ez volt az ő véleménye. A háttérben pedig ott állt az akkoriban – és még sokáig – élő Budapest–vidék ellentét. 

Ezzel együtt egy évvel később már nem lehetett vita, válogatott lett. Az Egri Barátság versenyén az év legjobbját úszta 100 méter gyorson, előnyverseny volt, azaz négy méter fórt adott a második Svéda Gyulának (1:04.2), így győzött (58.2). A verseny után pólósként is vízbe ugrott, az FTC elleni meccsen (1:2) csapata gólja előtt ő vette el a labdát Kalapos Mihálytól.

Bakó Jenő lelkesen mondta, hogy benne van tanítványában az 58 másodperc: „Szerintem ezt bármikor ki tudja úszni, azonban csak addig küzd, amíg az élre nem kerül. Amikor már látja, hogy biztos az elsősége, akkor lelassít.” Az 58 másodperc késett (a legjobbja 57.2 lett, 1953-ban úszta), de a párizsi főiskolai világbajnokságon 100 és 400 gyorson győzött, majd a monte-carlói Európa-bajnokságon Nyéki Imre, Mitró György és Szathmári Elemér társaságában 3. lett (4x200 gyors). Hibájául rótták fel Rajki Béla kapitánynak, hogy nem Kádast vagy Mitrót úszatta utolsó emberként. Szathmári is csodálkozott: „Nem tudom, miért tettek engem utolsónak. Nem vagyok jó versenyző. Túl erősen startoltam.”

Huszonkét évesen (1948) első olimpiájára készült „hihetetlen erős akarattal és szorgalommal”. A Londonba utazó csapatban három egri kapott helyet, Kádas mellett Válent és a vízilabdázó Pók Pál, ám Bakó Jenő nem. Az edző felkereste Hegyi Gyulát, a magyar sport első emberét: „Felhívtam a figyelmét Kádas kitűnő olimpiai esélyeire, de Hegyi kinevetett és így válaszolt: »Édes fiam, mindenki nagy eredményeket ígér, különben is, annyi edző és vezető van már a csapatban, hogy nem tudok rajtad segíteni«”.

Bakónak lett igaza, 100 gyorson bronzérmes lett Kádas, a 4x200 méteres gyorsváltóval (most már ő volt az utolsó ember) pedig második. Százon olyan nagyságokat előzött meg, mint az amerikai Keith Carter és a francia Alex Jany. Hegyi most már más húrokat pengetett: „Olimpiásaink általában várakozáson felül szerepeltek. Vonatkozik ez elsősorban Kádas nagyszerű harmadik helyére.” A gyorsváltó szerdai napon lett bronzérmes, Kádas ezzel a legeredményesebb magyar úszó lett. A Népsport munkatársa megkereste az édesanyját: „Csak azt szeretném, hogy szombaton délben egy órára hazajönne. Hogy miért? Ebédelni. Születésnapi ebédre. Szombaton lesz huszonkét éves.” 

Szerette a sajtó, kérdezték mindenről őt is, Bakót is. Amit viszont csak később árult el az edző: „Kedvelte a bort. »Ugyan, Jenő bácsi, nagyon jól tudod, hogy az egri víz ihatatlan. Csak borral keverve élvezhető« – mondta. Ami azt illeti: igaza volt, az egri víz pocsék. Viszont szeretném leszögezni, hogy Kádas nem volt iszákos, annak ellenére, hogy olykor-olykor a pohár fenekére nézett.”

A helsinki olimpián nem járt sikerrel, egy 5. hely (4x200 méter) jutott neki. A kudarc letörte: „Fáj, hogy én is azok között vagyok, akiknek nem sikerült.  Éppen abban az öt percben került sor a döntőre, amikor a legrosszabb testi-lelki erőben voltam.” A tudósító, Feleki László szerint: „Kádas Géza sápadt, ideges volt a verseny előtt, s levert, elkeseredett a verseny után. Mi történt Kádassal? Az idegei cserbenhagyták a döntő pillanatban.”

Eszébe se jutott, hogy abbahagyja, s igaza lett, hiszen az 1954-es Európa-bajnokságon Torinóban 100 gyorson bronzérmet szerzett (győzött: Nyéki), a 4x200-as gyorsváltóval (ezúttal Till László, Dömötör Zoltán és Nyéki volt mellette) pedig győzött. Százon „kizárólag bátortalan, lassú kezdésének köszönheti, hogy nem tudott beleszólni az első helyért folyó küzdelembe akkor, amikor edzéseredménye alapján joggal 57 mp körüli időt vártak tőle”. A váltóban pedig „amikor Kádas harmadikként vízbe ugrott már közel nyolc méter volt váltónk előnye. Ezt valamivel még növelte is a formába lendült egri versenyző”.

A melbourne-i olimpiára (1956) már nem volt esélye kijutni. Nem izgatta különösebben, hogy nem utazott, mert imádott vízilabdázni, és biztos helye volt az Eger első osztályú csapatában. A kortársak szerint, ha egy kicsit előbb hagyja abba az úszást, sokszoros válogatott pólós lehetett volna, s ha tagja az olimpiára utazó válogatottnak, másként alakult volna az élete.

A forradalom Egerben érte. Érdemes idézni a később, mindmáig világszerte (el)ismert edző, az akkor 14 éves Törös Károly naplójából: „Apu a munkástanács elnöke lett a Főiskolán. Kádas Géza, mivel nem került ki az Olym­piára, nyakig benne van. Én vagyok a fullajtár. Viszem a híreket Apu és Géza között… A főiskolások fegyverrel jönnek-mennek, Apu csillapítja őket, imádják. Géza is nagyon népszerű. Hallgatnak rá is szerencsére… Aztán min­dennek vége. Aki tud, lelép… Megjelenik két teherautó, hogy Gézát és minket családostul kivisznek Németországba. Apunak kézilabda-kapitányságot ígérnek ott. Egyik sem ment… Házkutatás Gézánál. Pince, padlás. Én látom, mikor az ávós eldugja a pisztolyt a padláson. Bizonyíték Géza ellen. Szólok. Jól seggbe rúgnak. Gézát viszik.”

Kádast 1957 júniusában állították többedmagával bíróság elé. Egyetlen vádpontot ismert el: 1956. december elején megvásárolt 50 darab Népszabadságot és az utcán csoportosulás közepette széttépte (egyesek szerint elégette). A többi vádpont nem nyert bizonyítást. Nyolc évet kapott, 1961-ben szabadult, riadtan, megtörten. Az egriek elkerülték, féltek, hogy bajba kerülnek. Az Egri Vízmű- és Gyógyfürdő Vállalat, ahol korábban igazgatóhelyettes volt, segédmunkásként alkalmazta. A város, ahol régebben dicsőítették, nem tartott rá igényt. Elhagyta Egert, a fővárosba költözött. Mind gyakrabban volt beteg, 1974-ben rokkanttá nyilvánították, 1979-ben, 52 évesen hunyt el.

Fia, ifjabb Kádas Géza így beszélt 1991-ben: „Nem esik szó róla. Ha egy-egy világverseny kapcsán előtérbe kerül a múlt, az emlékezők megemlítenek Csik Ferenctől kezdve Bárány Istvánon, Székely Éván át mindenkit, őt nem. Azt szoktam mondogatni, hogy legalább egy-egy keresztrejtvényben szerepelne, mondjuk úgy, hogy »Gyorsúszó volt, öt betű…«”

KÁDAS  GÉZA NÉVJEGYE
Született: 1926. augusztus 7., Eger
Elhunyt: 1979. március 6., Budapest
Sportágai: úszás, vízilabda
Klubjai: Egri Barátság SE (1946–1948), Egri SZTK (1948–1950), Egri Fáklya (1950–1954)
Legjobb eredményei: olimpiai 2. (1948: 4x200 gyorsváltó), olimpiai 3. (1948: 100 gyors); Európa-bajnok (1954: 4x200 gyorsváltó), 2x Európa-bajnoki 3. (1947: 4x200 gyorsváltó; 1954: 100 gyors); 13x főiskolai világbajnok; 13x magyar bajnok
Elismerései: Magyar Köztársasági Érdemérem arany fokozat (1947), Magyar Köztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1949), Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozat (1951), a Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951), a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954, 1955)
Emlékezete: Kádas Géza utca, Eger (2014), emléktábla, Eger, Bajza József utca 1.  (2016)