Képes Sport
SZELI MÁTYÁS
SZELI MÁTYÁS
2021.11.27 10:35 Frissítve: 2021.11.27 10:35

Tisztán látta a célt a nagy motivátor – 80 éves Aimé Jacquet, a franciák világverő edzője

Aimé Jacquet keze alatt vált a nyolcvanas évek meghatározó csapatává a Girondins Bordeaux, 1998-ban pedig világbajnoki címig vezette a francia válogatottat, majd mindössze 57 esztendősen visszavonult az edzősködéstől. Ki hinné, hogy a franciák edzőóriása november 27-én tölti be a 80. életévét?

Aimé Jacquet válogatottja 1998. július 12-én 3–0-ra legyőzte Brazíliát, ezzel megszerezte Franciaország első világbajnoki címét (Fotók: AFP, Getty Images, Imago Images)

 

Örökre emlékezetes dátum marad a francia labdarúgás történetében 1998. július tizenkettedike. Aznap a válogatott 3–0-ra legyőzve Brazíliát világbajnokságot nyert Párizsban. Az ünneplésről készült fotók egyike ikonikussá vált: Aimé Jacquet szövetségi kapitány Fabien Barthez és Bixente Lizarazu vállán ülve felszabadult boldogsággal emeli magasba a világbajnoki trófeát.

A vb megnyerése egy sikeres – de talán túl rövid – edzői pályafutás betetőzése volt: a szombaton 80 éves Jacquet ugyanis soha többé nem edzősködött, így érdemes felidézni, hogyan vezetett az útja a világfutball csúcsáig.

Aimé Jacquet a Loire megyei Sail-sous-Couzanban született, játékos-pályafutását a Saint Étienne-ben töltötte, ám kezdetben csak amatőr szerződése volt, ezért a futball mellett a helyi acélműben dolgozott. A középpályás idővel alapemberré vált a francia élvonal akkori sikercsapatában, amellyel többek között öt bajnoki címet nyert. A Saint-Étienne játékosaként nem találkozott magyar együttessel nemzetközi kupasorozatban, ám 1967-ben felkészülési meccsen 4:1-es vereséget szenvedett „Budapest labdarúgó-válogatottjától”, amelyben Bene Ferenc és Varga Zoltán is duplázott. Jacquet kétszer a válogatottban is pályára léphetett, de súlyos sérülés nehezítette az életét, karrierjét 1975-ben a regionális riválisnál, az akkor még kevésbé sikeres Olympique Lyonnál fejezte be.

NÉVJEGY: AIMÉ ÉTIENNE JACQUET 
Született: 1941. november 27., Sail-sous-Couzan
Állampolgársága: francia
Sportága: labdarúgás
Posztja: középpályás
Válogatottság/gól: 2/0
Klubjai játékosként: Saint-Étienne (1960–1973), Olympique Lyon (1973–1975)
Kiemelkedő eredményei játékosként: 5x francia bajnok (1964, 1967, 1968, 1969, 1970), 2x Francia Kupa-győztes (1968, 1970), 3x francia Szuperkupa-győztes (1967, 1968, 1969)
Csapatai edzőként: Olympique Lyon (1976–1980), Girondins Bordeaux (1980–1989), Montpellier (1989–1990), Nancy (1990–1991), francia válogatott (1993–1998)
Kiemelkedő eredményei edzőként: világbajnok (1998), 3x francia bajnok (1984, 1985, 1987), 2x Francia Kupa-győztes (1986, 1987), francia Szuperkupa-győztes (1986)

 

Lyonban is kezdett el edzősködni nem sokkal később, állítólag az első szakemberek egyike volt, aki főállásban dolgozó sportorvost akart a csapata mellé, a kérésére érkező dr. Jean-Marcel Ferret később a válogatottnál is segítette a munkáját. Lyoni éveit pénzügyi gondok is nehezítették, így Jacquet 1980-ban továbbállt Bordeaux-ba. Ott pedig kezdetét vette a kilencéves kaland, amely során a Girondins-ből a francia bajnokság legjobbja vált.

Raymond Domenech és Aimé Jacquet lyoni játékosként


A 140 éves klub történetének hat bajnoki elsőségéből három az ő nevéhez fűződik, kétszer a Francia Kupát is megnyerte csapatával, amely abban az időszakban a BEK-ben és a KEK-ben is elődöntőig jutott, utolsó bordeaux-i idényében pedig Magyarországon is játszott, kettős győzelemmel ejtette ki az Újpestet az UEFA-kupából. Az akkori Bordeaux-ból többen – például Patrick Battiston, Alain Giresse, Jean Tigana – meghatározó játékosai voltak az 1984-ben Európa-bajnoki címet nyerő francia válogatottnak.

Ugyan a Montpellier-nél és a Nancynál töltött időszaka nem volt ennyire sikeres, Jacquet elismert klubedzőként vállalta el a Francia Labdarúgó-szövetség felkérését és lett a nemzeti edzőközpont munkatársa, majd 1992-ben Gérard Houllier segítője a válogatottnál. A gyengélkedő franciák azonban lemaradtak az 1994-es világbajnokságról, így előbb ideiglenesen, majd hosszabb távra is ő lett a szövetségi kapitány. Az első években visszatetszést váltott ki azzal, hogy olyan nagyságokat tett ki a csapatból, mint Éric Cantona (akit éppen 8 hónapos eltiltással sújtottak, mert egy Premier League-meccsen megrúgott egy nézőt), David Ginola vagy az aranylabdás Jean-Pierre Papin. A megfiatalított csapat azonban kijutott az 1996-os Eb-re és az angliai tornán az elődöntőig jutott, s tizenegyespárbajban maradt alul a csehekkel szemben.

A 80 éves Jacquet visszavonultan él, néha-néha vidéki futballtornákon feltűnik


Jacquet ettől még korántsem vált közönségkedvenccé. A legendás Just Fontaine is élesen bírálta a kinevezését („Jacquet csak egy újabb Houllier, egy szomorú figura, aki nem tudja motiválni a játékosokat”), egyre többen kritizálták, hozzá nem értőnek tartották, sokan ostorozták defenzív taktikája miatt. Miután az 1997-es négycsapatos (a brazil Roberto Carlos franciáknak lőtt szabadrúgásgóljáról elhíresült) „mini-világbajnokságon” nyeretlenül lett harmadik együttesével, már össztűz zúdult rá.

A hazai rendezésű világbajnokságra 22 játékost nevezhetett, de előbb 28-as bő keretet hirdetett, amit a tekintélyes L'Équipe sportnapilap úgy kommentált, hogy Jacquet azt sem tudja, mit csinál, néhány kritikus pedig a személyeskedéstől sem riadt vissza, kifigurázta vidékies dialektusát, sótlan alaknak festette le – miközben játékosai utólag azt is kiemelték, mennyire motiválta őket. E sértések rendkívül mély sebet ejtettek a kapitány lelkén, aki a vb-győzelem után öt évvel adott interjújában is nekitámadt a sportnapilapnak, amely válaszul beperelte a jó hírnév megsértéséért (eredménytelenül).

Az ikonikus fotó: Bixente Lizarazu és Fabien Barthez vállán

A játékstílust tekintve néhány bírálatnak azért volt alapja. Ugyan Jacquet csapata elsősorban Zinédine Zidane köré szerveződött, s Thierry Henry vagy David Trezeguet is nála mutatkozott be, az a francia válogatott nem a lenyűgöző támadójátékáról volt híres. Inkább a jó erőnlétre, a fizikai erőre, a stabil védekezésre épített. A világbajnokságon Zidane (és Youri Djorkaeff) mögött általában három, inkább védekező felfogású középpályás játszott Didier Deschamps, Christian Karembeu és Emmanuel Petit személyében, előttük Stéphane Guivarc'h szerepelt, aki inkább a labda megtartásában, a társak előtti terület megnyitásában volt jó, mintsem a gólszerzésben. Zidane a döntőig nem is teljesített kimagaslóan, Szaúd-Arábia ellen kiállították, a fináléban azonban két gólt fejelt Brazíliának – miután Jacquet kifejezetten kérte tőle, hogy a szögleteknél menjen a kapu elé.

A Stade de France-ban aratott siker után nem sokkal Jacquet távozott a francia válogatott éléről és 2006-os visszavonulásáig a szövetség szakmai igazgatója volt, televíziós munkát is vállalt, de vezetőedzőként már nem dolgozott. A most 80 éves szakember Felső-Savoyában éli nyugdíjas éveit, visszavonultan. Az edzőként ránehezedő állandó feszültség, a sokszor sértő kritika nyomán nem meglepő, hogy háttérbe vonult, szinte teljesen eltűnt a nyilvánosság elől, s csak kivételes esetben, ritkán ad interjút.

De a neve sohasem merül feledésbe.

RÓLA MONDTÁK 
Aimé Jacquet 80. születésnapja alkalmából korábbi pályatársait, játékosait is megszólaltattuk. Alain Giresse és Christophe Dugarry szavait francia kollégánk, Rico Rizzitelli tolmácsolta lapunknak.
BÖLÖNI László, edző, BEK-győztes labdarúgó

„Több okból is szoros kapcsolat fűz Aimé Jacquet-hoz. Egyrészt előttem edzősködött a Nancynál, majd szakmai igazgatóként is dolgozott a klubnál, másrészt a fia is a mi akadémiánkon játszott, s profi szerződést kapott a Nancytól. Megkérdezte, mi a véleményem a gyerekről, azt mondtam, tanácsos lenne, ha inkább edzősködésre adná a fejét. Más szülő talán megsértődött volna, ám Aimé elfogadta tanácsomat, ahogyan évekkel később én is az övét. Romániában lettem szövetségi kapitány, s jó viszonyunkat kihasználva gyakorta kértem tanácsot tőle, és örömmel segített. Sok olyan meglátása volt, amellyel segítette a kapitányi munkámat. Bölcs döntést hozott, amikor ötvenhét évesen visszavonult, megkímélte magát az újságírók esetleges támadásaitól, valamint az irigy francia edzőtársadalom acsarkodásától. Remek ember, örömmel tölt el, hogy jó kapcsolatban lehetek vele.”

Raymond DOMENECH, a francia válogatott korábbi szövetségi kapitánya

„Lyonban futballoztunk együtt Aimével, ő középpályás volt, már akkor feltűnt a profi hozzáállása. Igazi csapatember volt, egy-két érintős futballt játszott, próbált mindenkit bevonni. Edzőként is sokat tanultam tőle, főleg azt, hogyan kell már jó előre megtervezni az edzéseket, hogy mit csináljon a csapat egy nap, egy hét, egy hónap múlva, hogy a legfontosabb pillanatokban csúcsformában legyen. Szerintem túl korán vonult vissza az edzősködéstől, helye lett volna egy nagy klub kispadján, de az biztos, hogy a világbajnokság végére elfáradt, és talán egy ilyen csúcs elérése után nehéz lett volna olyan állást találnia, amely motiválja.”

Christophe DUGARRY, világbajnok futballista

„Amikor bementem Aimé Jacquet irodájába, úgy jöttem ki onnan, mintha én lennék Maradona. Senki sem tudott annyi önbizalmat adni a játékosoknak, mint ő. Tudta előre, hogy a vb-elődöntőben legyőzzük a horvátokat, és azt is megmondta, hogy nyerünk a brazilok ellen. Fél évvel a 2018-as torna előtt megünnepeltük a párizsi győzelmünk huszadik évfordulóját, s ő szó szerint azt mondta: azért a vébé előtt jöttünk össze, mert Deschamps együttese világbajnok lesz. Sohasem dolgoztam olyan edzővel, aki ennyire bízott bennem, akit nem zavart, hogy kockázatot vállal a szerepeltetésemmel.”

Alain GIRESSE, Európa-bajnok futballista

„Aimé Jacquet csinált belőlem kapitányt, szoros volt a kapcsolatunk, neki köszönhetem a legjobb éveimet. Szenvedélyes volt, közel állt a játékosaihoz. Fegyelemre nevelt minket, de olyan rendszert dolgozott ki, amelyen belül szabadon fejezhettük ki magunkat. Meggyőződéses, elhivatott edző volt, aki teljes engedelmességet várt el. A kritika sem zökkentette ki, mindig a végső célra koncentrált, így volt ez az 1998-as világbajnokságon is. Sokakat, Jean Tiganát, Bernard Lacombe-ot és engem is inspirált, hogy edzők legyünk. Mindenkivel tisztelettudóan, jó szándékúan viselkedik, ezért is gondolnak rá olyan sokan jó szívvel.”


(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. november 27-i lapszámában jelent meg.)

2022.01.25 22:55:01

Minden más foci CSINTA SAMU

ALAPVONAL. Bevallom, a sajtóhelyek biztonságos fedezékéből sokszor pásztáztam a szurkolókat, nézőket. Néztem az arcokat, és képtelen voltam szabadulni az érzéstől: egyetlen apróságon, valamilyen megfoghatatlan csekélységen múlik, hogy a varázslatos lelátói hangulat, a hangulati feszültség valamiféle robbanásban törjön ki.

2022.01.24 12:57:12

Minden más foci SZÖLLŐSI GYÖRGY

Évtizedek távolából szólalt meg „Sanyika” fejében az egykor odahaza hallott dallam. Szöllősi György multimédiás sorozata.

2022.01.25 20:52:53

Minden más foci MALONYAI PÉTER

NS-VÉLEMÉNY. Sokkal több a törvénysértő futballista, mint hinnénk.

2022.01.24 23:54:29

Minden más foci MALONYAI PÉTER

ALAPVONAL. Eusébio mindig elismerően beszélt a magyarokról. Egy 1976-os interjúban Thékes Istvánnak elmondta, hogy Albert Flórián, Bene Ferenc, Mátrai Sándor és Mészöly Kálmán a hatvanas évek Benficájában is főszerepet kaphatott volna. Puskás Ferencről mint a nagy elődről szólt tisztelettel, s még Guttmann Bélát sem hagyta ki a sorból.