MAROSI GERGELY
MAROSI GERGELY
2009.11.30 14:47 Frissítve: 2015.03.29 01:44

Fogadjunk! - a legjobb sportfogadó-sztorik

A sport és a fogadás egyidős: amióta versenyeznek, azóta tippelnek is a nézők (no meg néha a játékosok is saját meccsükre, de hát ugyebár ezt mostanában erősen ellenzik...). Így aztán nem csoda, hogy számtalan elképesztő sztorit megörökítettek a sporttörténelmet kutatók – ezúttal a legjobb sportfogadó-történetekből válogattunk. Bár fogadjunk, hogy önöknek is van néhány a tarsolyukban!

Beckhamék vb-címre vezetik Angliát? – Egy fonttal 909 000-et lehet nyerni ezzel a fogadással (Fotó: Action Images, archív)
Beckhamék vb-címre vezetik Angliát? – Egy fonttal 909 000-et lehet nyerni ezzel a fogadással (Fotó: Action Images)

 

FORTUNA FOGATÁN

Kezdjük az ókorral. A kocsiverseny már a görög városállamok fénykorában is félelmetesen népszerű volt, de igazán „fogadásközpontúvá" a rómaiak fejlesztették. Eleinte még csak egymás között fogadtak a vállalkozó kedvű nézők, aztán (ahogy a Lukianosz által „hippomániának" nevezett kocsiverseny-őrület egyre inkább elterjedt) tömegek álltak kedvenceik, a Kékek, a Zöldek, a Pirosak, vagy a Fehérek mögé – és kis tétekben, de rendszeresen fogadtak. Bukmékerek még nem voltak, viszont mindenki igyekezett tájékozódni (nyilván a versenyek döntő többségét megnyerő Kékek és Zöldek voltak a „tuti befutók"), a rendszeresen kocsiversenyre járók évekre visszamenőleg fújták a lovak és a hajtók statisztikáit. Ha a rajongva ünnepelt hajtó, Scorpus indult, akkor másra nem is nagyon volt érdemes fogadni. A fantasztikus képességű kocsiversenyző több mint 2000 (!) versenyt nyert meg, mielőtt 27 évesen meghalt volna egy – gyakorinak számító – versenybalesetben.

A fogadásokkal persze (ki hitte volna?) megjelentek a csalások és trükkök is – úgy látszik, ez a kapcsolat szintén örök életű. Néró császár például a négyes kocsik (quadrigae) versenyében egy tízlovas egységgel indult az olimpián, majd kis híján ott is hagyta a fogát egy balesetben – nem véletlenül nem tartották praktikusnak a tízlovas kocsikat...

Ez ugyan belefért a korabeli szabályokba, az viszont már nem, hogy a zsűri ítélete alapján Néró bukása ellenére olimpiai bajnok lett. Ellenfele persze nem volt, mert a profik bölcsebbnek látták nem kiállni Róma urával. No de ki mert volna versenyezni vagy ellenkezni, főleg úgy, hogy 5000 fizetett drukker kísérte el a császárt?

A KAPUS ÉS A FOGADÁSI LÁZ

Ugorjunk a focitörténeti ókorba, 1907-be. A Kidderminster Harriers az Oldhamet fogadta az FA-kupában. A hazaiak büntetőhöz jutottak, a játékvezető letette a labdát a tizenegyesontra, és amikor visszafordult, döbbenten látta, hogy az Oldham kapusa, Bob Hewitson nincs a helyén.

Mint kiderült, az Athletic kapuvédője sebtében belőtt magának egy oddsot, majd a kapu mögött helyet foglaló nézők fogadhattak arra, hogy kivédi-e a büntetőt. A bíró türelmes volt, Hewitson begyűjtötte a fogadásokat, majd a pénzt is, mert a tizenegyest megfogta, az Oldham pedig 5:0-ra legázolta a házigazdákat. Na erre mit szólna ma az UEFA!

BOTRÁNY!

Az első nagyobb fogadási botrány is Angliában volt: 1915-ben egy Manchester United–Liverpool meccsen mindkét csapat játékosai az MU-ra fogadtak.  A meccsen a bunda minden klasszikus feltétele adott volt: kiesés ellen küzdő együttes az egyik (MU), középmezőnybeli csapat a másik, amelynek minden mindegy (Liverpool), meg jó, 7/1-es odds a United-sikerre. Miután a játékvezető is említést tett arról, hogy a Mersey-partiak finoman fogalmazva sem döglöttek bele a hajtásba, az FA vizsgálódni kezdett.

Mint kiderült, a bundában három manchesteri és négy Liverpool-játékos volt benne, az értelmi szerző pedig a korábban a Unitedben játszó Pool-szélső, Jackie Seldon volt.  A nyomozás során aztán több, a bundából kimaradó játékos „borított", az FA pedig örökre eltiltotta a vétkeseket. Első világháborús szolgálatuk miatt ugyan mindannyian „kegyelmet kaptak", de ez nem vonatkozott a szövetséget beperelő, végig az ártatlanságát hangoztató Enoch Westre, akinek csak 1945-ben törölték az eltiltását. Ekkor 61 éves volt... Westről egyébként még annyit, hogy pályafutása elején a Sheffield Unitednél annyira rosszul játszott, hogy csapata kemény öt fontért passzolta el a Nottinghamnek!

„TÖRÖTT KÉZZEL NEM LEHET KOSARAZNI"

Még egy fogadási botrány, de aztán nem ezen a szálon haladunk tovább: a Boston College kosárlabdacsapata egyenesen a Lucchese család maffiózóival boltolt az 1978–1979-es szezonban, hogy a bukik által legvalószínűbbnek tartott pontkülönbséghez képest eltérő különbségű győzelmet aratnak vagy vereséget szenvednek el – a „családtagok" meg kaszálnak.

Miután az első megbundázott meccsen a bostoniak túl lelkesnek bizonyultak (ahelyett, hogy csak maximum öttel nyertek volna, tizenkilenccel győztek...), a maffiózók egyrészt bevettek még néhány játékost, másrészt figyelmeztették őket, hogy törött kézzel nem lehet kosarazni.

A következő meccseken be is jöttek a fogadások, aztán a Holy Cross ellen a csapat megint elszúrta a fogadásokat – a hírhedt maffiózó, James Burke állítólag szétrúgta a tévéjét dühében a meccset nézve. A maffiózók és a játékosok végül dollárszázezreket kerestek feltűnés nélkül, viszont később a csalás egyik kulcsszereplőjét letartóztatták kábítószer-csempészésért, és ő borította a bilit: a díszes társaság lebukott.

ÁLOM, ÁLOM, ÉDES ÁLOM

Vissza a becsületes fogadókhoz. A Liverpool-drukker Adrian Hayward meg volt róla győződve, hogy Xabi Alonso egyszer saját térfeléről szerez gólt a „vörösök" színeiben, ezért egy fogadóirodánál 200 fontot tett erre az eshetőségre 2005 júniusában. Hayward egyrészt megfigyelte, hogy a spanyol középpályás rendszeresen próbálkozik átemelésekkel távolról, másrészt állítása szerint megálmodta az esetet.

A spanyol középpályás bő fél évvel később a Luton Town elleni  FA-kupa-meccsen meg is nyerte neki a fogadást, a felezővonalon túlról talált be az utolsó másodpercekben, így a fogadó mehetett a kasszához – 25 ezer fontot nyert.

„A tévében néztem a meccset a családommal, és amikor láttam, hogy Alonsónál van a labda, a kapu pedig üres, ordítottam, hogy lőj, lőj. Örökkévalóságnak tűnt, míg végül a hálóba hullott a labda" – mesélte Hayward.

XABI ALONSO GÓLJA A SAJÁT TÉRFELÉRŐL
 

 

A JÓLÉRTESÜLTSÉG JUTALMA

A kisvárosi pletyka és a nagyvárosi bukmékerek alulinformáltsága néha érdekes következményekkel jár. 2008-ban az angol ötödosztályban szereplő Weymouth drukkerei ugyanis időben megtudták, hogy első csapatuk a fizetések elmaradása miatt nem hajlandó pályára lépni a Rushden & Diamonds ellen, és az ifik állnak ki helyettük. A szurkolók több, mint ezer fogadást kötöttek saját csapatuk ellen. A Weymouth 9–0-ra kikapott, a fogadóirodák csaknem egymillió fontot buktak. Pedig a vészt érezve egy idő után beszüntették a fogadások felvételét, de már későn.

AZ ELÁTKOZOTT TIZENEGYES

Az 52 éves Mick Dunning két fontot tett egy tizenöt meccses kombinációra és a szombati játéknapon tizennégy tippje bejött – már csak a Port Vale–Blackpool találkozónak kellett volna döntetlenre végződnie. A Blackpool 1–0-ra vezetett, mikor a Port Vale a 75. percben tizenegyeshez jutott, Tony Dinning pedig csúnyán mellérúgta a büntetőt. Mr. Dunning egymillió font helyett így „csupán" 22 315-öt kasszírozott – azért van egy kis különbség.

EGYMILLIÓ FONTOS KASZA

Fred Craggs volt az első fogadó, aki egymillió font fölött kaszált angol irodánál. Ő 2008 februárjában mindössze 50 pennyt (!) tett fel egy elég valószínűtlen lóverseny-kombinációra. Kétmillió az egyhez volt az esély arra, hogy mind a nyolc ló futamot nyer, mégis bejött – épp akkor, mikor Craggs a 60. születésnapját ünnepelte.

A William Hill fogadóiroda szóvivője szerint az úriember minden idők legelképesztőbb fogadását nyerte meg. Craggs egyébként egyszerűen a lovak nevei alapján választott: az első futamot például Isn't That Lucky (Hát nem szerencsés?), az utolsót pedig A Dream Come True (Valóra vált álom) nyerte meg.

„Sose költöttem többet egy fogadásra, mint egy doboz cigi ára, így aztán eléggé meglepődtem, hogy ekkorát kaszáltam" – kommentált a szerencsés nyertes.

SZÜLŐI BÜSZKESÉG

Fogadni ugyebár mindenre lehet, többek között arra is, hogy gyermekünk egyszer válogatott mezben szerepel. Ez jött be Chris Kirkland apjának és rokonainak, akik 100:1-hez fogadtak arra, hogy a kapus válogatott játékos lesz. Mivel Kirkland ekkor 11 éves volt, közel sem tűnt biztosnak, hogy a fejenként feltett 100 font értelmes befektetés, de a kapuvédő 2006-ban Görögország ellen beállt a szünetben. Kirkand apuka és a rokonság fejenként 10 ezer fontot kasszírozott. Ez volt a Wigan mostani kapusának első és utolsó válogatottsága.

CSEREBERE, FOGADOM

Egy albán férfi 1500 fontnak megfelelő összeggel szeretett volna fogadni a horvátok győzelmére Franciaország ellen az 1998-as világbajnokságon, ám nem sikerült összegyűjtenie a pénzt, így zálogként felajánlotta a feleségét a bukmékernek, aki elfogadta az ajánlatot. Azt nem tudni, mi lett az asszonnyal, mert ugyebár a franciák nyertek...

A SZUPERMAMA

Az egyik legelképesztőbb nyerési sorozat Angela Kennedy nevéhez köthető. A wilmslowi családanyának elege lett abból, hogy férje és fia állandóan meccsekre jár, és be akarta bizonyítani, hogy ő otthon ülve is ért annyit a focihoz, mint ők.

Kennedy tanulmányozta kicsit a statisztikákat és a tabellákat, majd a következő fogadásokat tette 2006 márciusában: a Manchester United második lesz a Premier League-ben, a Sheffield United második lesz a Championshipben, a Southend megnyeri a harmadosztályt, a Carlisle a negyedosztályt, a St. Mirren a skót másodosztályt, a Cowdenbeath a skót negyedosztályt, a Liverpool az FA-kupát, a Hearts a Skót Kupát, illetve a Grays Athletic az FA Trophyt. Mind bejött, a családanya pedig 2000 fontra 242 391-et nyert!

„Még sosem fizettünk ki női fogadónak ekkora nyereményt, reméljük, ad nekünk egy kis esélyt, hogy valamit visszanyerjünk belőle a vb alatt" – nyilatkozta a szenzációs fogadás után Graham Sharpe a William Hilltől.

BE KELLETT VOLNA AVATNI

Nagy feltűnést keltett Angliában a Southampton csatárlegendájának, Matthew Le Tissier-nek az önéletrajza: a „szentek" nagy kedvence ugyanis bevallotta, egyszer fogadott a haverjaival arra, hogy az első percben a Wimbledon végezhet el bedobást a Southampton elleni meccsen.

A csapatkapitány Le Tissier megdumálta a londoniak kapitányával, hogy hagyják meg nekik a kezdőrúgást, majd megkapta a labdát. Innen adjuk át a szót neki.

„Minden úgy ment eddig, mint a karikacsapás. Nem akartam feltűnően taccsra rúgni a labdát, így kicsit túl erősen küldtem meg Neil Shipperley-nek a szélre. Neil nem tudott semmit a fogadásról, és sprintelt mint az őrült, benn is tartotta a labdát. Leizzadtam, mert ha az első percen belül mi dobunk, az azt jelentette volna, hogy ugrik a lóvé, ha nincs bedobás az első percben, legalább visszakapjuk a pénzünket. Életemben nem rohantam még úgy, végül csak hetven másodperc után ment ki a labda. Soha többé nem fogadtam" – írta önéletrajzában Le Tissier, aki ellen végül nem indult eljárás.

MÉG LEHET RÁ TENNI

Íme egy fogadási ajánlat: egy fontra 909 000-et lehet nyerni vele. Mindössze annyinak kell összejönnie, hogy az angol labdarúgó-válogatott világbajnoki címet nyerjen, a szövetségi kapitányt David Beckhamnek hívják, a győztes gólt legidősebb fia, Brooklyn Beckham szerezze, és Romeo Beckham álljon be csereként. Egyébként ugyanilyen oddsszal kínálja az iroda, hogy 2014. március 21-én egy aszteroida telibe kapja bolygónkat, és megsemmisíti a földi életet. Ha bejön, akkor úgysem kell kifizetni...

A BECSÜLETES BÍRÓ

Zárjuk a körképet egy magyar sztorival: az ötvenes-hatvanas évek magyar FIFA-játékvezetője, Pósa János szeretett totózni, de telitalálata (akkor még ez 12 meccset jelentett) sosem volt. Egy ízben – csapatneveket ő maga sem említett – már 11 találata volt, és az esti, utolsó totómeccset éppen ő  vezette.

„Életemben először tizenegy találatom volt, és ha a hazaiak győznek, akkor telitalálatot érek el! A mérkőzés nyolcvankilencedik percében, a hazai csapat kettő egyes vezetésénél a vendégek támadtak. Középcsatáruk ügyesen kibújt a védők közül és ellenállhatatlanul tört kapura. A kapus vakmerő vetődéssel dobta magát a csatár lábai elé, de az ügyesen elhúzta a labdát, mire a kapuvédő megfogta az egyik lábát, és a csatár felbukott. Tizenegyes! Egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy ha ezt belövik, akkor fuccs a tizenkét találatnak. De mire a gondolat végére értem, már harsant a sípszó, megítéltem a büntetőt. Határozottan mutattam a tizenegyespontra, és a következő pillanatban már a hálóban is táncolt a labda. Kettő kettő! Pár másodperccel az újrakezdés után a játékidő letelt. A biztonság kedvéért még egyszer az órámra pillantottam: huszonegy óra negyvenhárom perckor engedtem ki a kezemből a telitalálatos totószelvényt" – mesélte Somos Istvánnak, a Síppal a világ körül című könyv szerkesztőjének.

2022.06.25 09:14:28

Minden más foci SOMOGYI ZSOLT

Fülöpné Benjamin Gabriella: Hogyan lehetne az életünk ugyanolyan? Túlélni hogyan kell?

2022.06.25 22:08:41

Minden más foci GYŐRI FERENC

NS-VÉLEMÉNY. Tavaly nyáron súlyos örökséget vett át Konakov.

2022.06.25 22:08:41

Minden más foci SOMOGYI ZSOLT

NS-VÉLEMÉNY. Szükséges-e a sikeres edzői karrierhez a magas szintű játékosmúlt?