Edzősors: Feyenoord helyett Felsőgalla – Kiprich József már nem vágyik holland karrierre

BODNÁR ZALÁNBODNÁR ZALÁN
Vágólapra másolva!
2019.06.19. 08:54
Kiprich József előtt tisztelegnek a hétvégén Rotterdamban (Fotó: Koncz György)
A hetvenszeres válogatott csatár a Komárom–Esztergom megyei másodosztályban dolgozik, s hiába hívják, már nem vágyik vissza Hollandiába, jól érzi magát itthon.

– Felsőgalla?
– Igen, igen, nagyon kedves, falusias része Tatabányának, ott edzősködöm most, a megyei másodosztályban – válaszolta a magyar gólkirály, holland és ciprusi bajnok Kiprich József. – Nemrégiben felkért egy barátom, Mesterházi Gábor, hogy dolgozzunk együtt, edzőpárosként, úgyhogy segítek neki. Most ért véget a bajnokság, a középmezőnyben végeztünk, a tizedik helyen. Nagy tervek vannak a klubnál, meglátjuk, mi lesz belőlük.

– Ez főállás?
– Á, dehogy, csak hobbiból csinálom. Hetente van egy meccsünk meg két edzésünk. De mostantól már három tréning lesz.

KIPRICH JÓZSEF
Született: 1963. szeptember 6., Tatabánya
Posztja: csatár
Klubjai játékosként: Tatabányai Bányász (1976–1989), Feyenoord (holland, 1989–1995), APOEL (ciprusi, 1995–1997), FC Den Bosch (holland, 1997–1998), Lombard FC Tatabánya (1998–2001)
Válogatottság/gól: 70/28 (1984–1995)
Klubjai edzőként: Lombard FC Tatabánya (játékos-edző 1999–2001), Vasas (másodedző, 2001), Kecskemét (2002–2003), Olimpia Satu Mare (román, 2003), Győri ETO FC (2003), Olimpia Satu Mare (2004), Diósgyőr (2004), Újpest (utánpótlás, 2005–2006), Lombard FC Pápa (2007–2008), Gyirmót (2008–2011), Tatabánya (2011–2012), Kazincbarcika (2012–2013), Környe (2014), Vértesszőlős (2015–2018), Felsőgalla (2019)
Sikerei játékosként: 2x magyar bajnoki 2. (1981, 1988), 2x magyar bajnoki 3. (1982, 1987), holland bajnok (1993), 4x Holland Kupa-győztes (1991, 1992, 1994, 1995), holland Szuperkupa-győztes (1991), KEK-elődöntős (1992), ciprusi bajnok (1996), 2x Ciprusi Kupa-győztes (1996, 1997), magyar gólkirály (1985), ciprusi gólkirály (1996)
Sikerei edzőként: NB II Nyugati csoport bajnoka (2009), Komárom–Esztergom megyei I. osztály bajnoka (2017)

– És mivel foglalkozik a hét többi részében? Keveset hallani önről mostanában.
– Itthon vagyok, és játszom a kutyákkal. Van négy. A legújabbat most kaptam. Nem is tudom, milyen fajta.

– Harminc éve ilyenkor nyáron jelentősen pörgősebb lehetett az élete: akkor szerződött a holland sztárcsapathoz, a Feyenoordhoz.
– Szép volt, jó volt – az is elmúlt. Rotterdam nagy és izgalmas város, de jó nekem itthon, Tatabányán is. Dani fiammal, aki a Tatabányában játszik és a menyasszonyával éldegélünk itt.

– Valóban keresték a Feyenoordtól, menjen dolgozni az utánpótlásba?
– Persze, hívtak többször is. Valójában bármikor mehetnék, ha akarnék, de nekem már semmi kedvem utazni meg költözködni, nem vagyok már húszéves.

– Idősnek sem mondanám, még csak ötvenöt esztendős. Nem vonzza egy ilyen kihívás?
– Nem. Lehet, hogy nem vagyok még öreg, de én már annak érzem magam.

– Igaz, hogy a Feyenoordtól rendszeres anyagi juttatásban részesül, és lényegében abból él?
– Nem a Feyenoordtól, hanem a Holland Labdarúgó-szövetségtől. Amikor játékosok voltunk, a fizetésünk huszonöt százalékát kötelezően levonták és elhelyezték egy afféle szociális alapban. Harmincöt éves kor után lehet igényelni ennek a folyósítását. Ezt mindenki attól függően kapja meg, hogy annak idején milyen konstrukciót választott. Én olyat, hogy huszonöt éven át jár a juttatás. Abból azért még van hátra bőven.

– A Feyenoordnál töltött hat éve során kultikus alakká vált a fanatizmusukról ismert rotterdami szurkolók körében. Volt, hogy egy magyar stadionban skandálták az ön nevét, Hollandiában járva gyakran tapasztaljuk, hogy a Kiprich névvel azonosítják a magyar futballt. Hogy éli meg ezt az olykor már-már ironikus színezetet öltő, töretlen rajongást?
– Tény, hogy szeretnek a szurkolók, én meg szeretem őket. Ha Tatabányán járnak, mindig benéznek hozzám, aztán megiszunk pár pohárkával. A múltkor megjelent vagy húsz holland motoros a házam előtt, csak sajnos nem voltam itthon.

– Ilyen szoros a kapcsolat, hogy még a lakcímét is tudják? Ők még a régi rajongói vagy esetleg mai fiatalok is vannak azért közöttük?
– Vannak fiatalok is, akiknek a régiek meséltek rólam, ők is nagyon szeretnek, keresnek sokszor. Hogy mondjam magának? Hollandiában a klubok és a szurkolók máshogy viszonyulnak a korábbi sztárjaikhoz, mint idehaza.

– Jól hallom, hogy keserűség csendül ki a hangjából? Úgy érzi, nem kapja meg itthon azt a tiszteletet, amire a pályafutása során rászolgált?
– Jól hallja, igen, de hát ez Magyarország. Itt a csókosoknak áll a világ. Persze tisztelet a kivételnek.

– Edzősködött korábban több NB I-es, NB II-es csapatnál is. Nem volna kedve visszatérni a magyar futball vérkeringésébe magasabb szinten?
– Kezdem elengedni ezt a dolgot. Bárhol lehetnék edző, megvan a legmagasabb fokú végzettségem, a pro licenc, de úgy érzem, egyre inkább perifériára szorulok, egyre jobban elfelejtenek. Ha valaki megkeresne és felajánlana egy kispadot, tárgyalnék vele, de mostanában nem bombáznak ilyen ajánlatokkal.

– Milyennek látja a mai magyar futballt?
– Úgy látom, van egy kis előrelépés a magyar bajnokság színvonalában és a magyar válogatott szereplésében is Marco Rossi szövetségi kapitány irányítása alatt. Ezen az úton kell továbbhaladni, és akkor lehet reménykedni.

– A holland futballt követi? Szurkol nekik?
– Igen, hogyne! Az elmúlt időszakban a hollandok is nagyon gyengék voltak, de most ismét van egy jó Ajax, amely újra a reflektorfénybe állította a holland bajnokságot. A válogatott is összeszedte magát a sok szenvedés után, szurkoltam, hogy megnyerje a Nemzetek Ligáját, de a portugálok jobbak voltak. Viszont nem kell félteni őket, a holland futball mindig feltámad. Boldog lennék, ha a magyar is követné.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik