Pelé politikai okokból nem vett részt az 1974-es világbajnokságon?

Minden idők egyik legjobb futballistája, Pelé háromszoros világbajnokként vonult vissza – 1974 augusztusa, a brazil futballbajnokság zárása után. Azaz még a nyári világbajnokság simán belefért volna a karrierjébe. Nem is beszélve arról, hogy nem sokáig tartott ez a „retirálás”, a New York Cosmosban 1977-ig futballozott.

A válogatottól ugyan 1971-ben elbúcsúzott, de szóba került, hogy részt vesz az 1974-es nagy tornán is, azonban a jól haladó tárgyalásokat a pletyka szerint megakasztotta, hogy Pelé összeveszett a szövetség elnökével, Joao Havelange-zsal a képi jogai fölött. 

Pelé azonban később bevallotta, hogy a brazíliai katonai junta diktatúrája és kínzásai miatt nem húzta többé magára a címeres mezt.

„Hetvenegyben elhagytam a válogatottat, de hetvennégyben is jó formában voltam. De a kínzásokról szóló történetek arra késztettek, hogy ne szerepeljek a válogatottban. A hadsereg nyomást gyakorolt rám, adóügyekkel is zsaroltak, de úgy döntöttem, hogy kitartok az álláspontom mellett. Hogy a korábbi vébéken miért vettem részt? Akkor még nem tudtam ezekről az ügyekről. Hetvenháromban azt mondtam, hogy ha háború lenne, elmennék ágyútölteléknek is, de a sport az más, a vébére nem megyek” – mondta Pelé a CBS-nek. 

Később az őt nagyon jól ismerő Mario Zagallo megerősítette, hogy Pelé tényleg ezért nem ment a tornára, és ezt neki már annak idején őszintén elmondta.

Érthető okokból Zagallo ezt nem híresztelte anno.

És Rivellino? A katonai vezetők tették ki az 1978-as vb-csapatból?

Ugyan Roberto Rivellino az argentínai torna idején már túl volt a harmincadik életévén, de remek duót alkotott Zicóval, így ő kötötte össze az 1970-es világbajnok csapatot az új generációval. De a búcsúja nem a legszebbre sikeredett: az 1978-as vb első mérkőzése után lesérült, de sokak szerint a szövetség elnöke, Heleno Nunes egyszerűen megparancsolta a szintén volt katona szövetségi kapitánynak, Cláudio Coutinhónak, hogy tegye ki Rivellinót a keretből. 

Nunes később parancsba adta azt is, hogy Zico és Reinaldo adja át a helyét a kezdőben Roberto Dinamitének és Jorge Mendoncának, Edinho helyett pedig José Rodrigues Neto legyen a balhátvéd. 

Mások szerint nem egyedül Nunes vezényelt, hanem felállított egy bizottságot, ennek volt tagja Coutinho is, aki felajánlotta a lemondását, de ezt nem fogadták el. 

Hogy mi az igazság? Rivellinót nem zavarták haza, a kispadon ott üldögélt, és amikor Zico lesérült, és közben a kapitánnyal is összeveszett, az utolsó két mérkőzésen csereként pályára lépett a veterán, és remekül futballozott mindkét alkalommal.

„Arról a tornáról nem is szeretek beszélni… Nem hiszem, hogy hagytak volna nyerni minket” – emlékezett vissza később a bajszos zseni, aki ma már bátran elmondhatná az igazságot.

Coutinho élete végéig tagadta, hogy bárki is beleavatkozott volna a vb-n a munkájába.

Szabad választások? 

A következő vb-n Coutinho utóda, Tele Santana járt hasonló cipőben, neki a tábornokok egyszerűen megparancsolták, hogy nem viheti magával Reinaldót, aki akkor már neves politikai aktivista volt: góljait a Fekete Párducok felemelt öklös stílusában ünnepelte, ráadásul függetlenségi és demokrácia-párti kijelentéseket tett, és kiállt a szabad választások mellett. 

Egy képviselő a brazil parlamentben is felszólalt ebben az ügyben, és azt a választ kapta, hogy Reinaldo 1978-ban az erőnléti állapota miatt került ki a kezdőből, 1982-ben pedig Santana önállóan döntött (Reinaldo remek formája ide vagy oda).

Érdekes módon a szintén demokráciapárti Sócrates maradhatott a keretben. 

Reinaldo tudásáról mindent elmond, hogy Zico szerint csak Pelé volt jobb Reinaldónál a brazilok közül, csak ne lettek volna azok a fránya sérülések!

Mexikó, Mexikó, Mexikóóó!

Újabb négy évre rá egy másik pazar formában lévő csatár maradt hoppon: Renato Gaúcho, aki a kiváló védővel, Leandróval került szerelmi kapcsolatba, ezért az efféle dolgokban konzervatív Santana kapitány mindkettejüket kitette a keretből. 

Egy másik verzió szerint mind a ketten (mármint a két spíler) kiruccantak az edzőtáborból, de csak Leandrót tiltották el, Renato szolidaritásból utazott haza; mások szerint éppen fordítva, és a rutinos támadó, Éder is emiatti felháborodásában maradt távol a vb-től!

Zico és Júnior hiába könyörögtek neki még a Mexikóba utazás előtti napon is, a csatár hajthatatlan maradt, a vesztes itt is a selecao volt, a nagy generáció pedig vb-siker nélkül maradt.