Nem túlzás kijelenteni, az európai futballidény szinte tobzódik az edzőváltásokban. A kontinens, sőt a világ legerősebbnek tartott bajnokságában, az angol Premier League-ben korábban sohasem látott edzőkeringő zajlik, s nem sokkal marad el mögötte a német élvonal, a Bundesliga sem. Előbbiben – eddig – tizenhárom menedzsernek szűnt meg idő előtt a munkaviszonya, beszédesebb adat, hogy – leszámítva a világbajnokság miatt szinte kieső decembert –, nincs olyan hónap, amelyben ne jelentettek volna be legalább egy kenyértörést.
A földrész két patinás egyesülete a közelmúltban rátett egy lapáttal, olyan szakvezetőt nevezett ki a menesztett edző helyére, aki korábban már vezette a csapatot. Hogy ez a húzás sikeres lesz-e vagy sem, csak az idény végén derül ki, ám tény: mind a Chelsea-nél, mind a Herthánál gigászi feladatot kell ellátnia az aktuális „tűzoltónak”, Frank Lampardnak és Dárdai Pálnak.
A CHELSEA DÁRDAI PÁLJA
Lampard a londoni klub ikonja, 2001 és 2014 között több mint négyszázszor lépett pályára a csapat színeiben, majd visszavonulását követően, 2019 nyarán az együttes menedzserévé nevezték ki. Edzőként azonban korántsem tudott olyan sikeres lenni, mint játékosként: az első tétmérkőzésén a Chelsea 4–0-ra kikapott a Manchester Unitedtől a PL nyitó fordulójában, majd elveszítette az európai Szuperkupát a Liverpoollal szemben, a bajnokságot végül csak a negyedik helyen zárta, és bár az FA-kupában bejutott a döntőbe, kikapott az Arsenaltól. A következő idényben még gyengébben muzsikált a Chelsea, s Lampardot 2021 januárban menesztették. Ezúttal csak az évad végéig hívták vissza, a feladata az (lett volna), hogy rövid távon gatyába rázza a fontmilliókból megerősített, de zilált csapat benyomását keltő alakulatot. Lampard azonban klubtörténeti mélypontként négy vereséggel kezdte második időszakát a Chelsea-nél…
Játékos-pályafutását tekintve Dárdai Pált nyugodtan tekinthetjük a Hertha Lampardjának, edzőként viszont kifejezetten Lampardra nézve lenne hízelgő, ha őt neveznénk a Chelsea Dárdaijának. A magyar szakember legendának számít a berlini klubnál, amelynél előbb az utánpótlást edzette, majd miután 2015. február 5-én először nevezték ki az első csapat vezetőedzőjévé, bent tartotta a Bundesligában a kiesés rémétől fenyegetett legénységet. A következő idényben kiharcolta a nemzetközi szereplést a Herthával, amelytől 2019 nyarán búcsúzott – ám mint kiderült, csak rövid időre. Kétezerhúsz májusában az utánpótlás koordinátora lett, 2021 januárjában ismét felkérték, hogy tartsa az élvonalban a felnőttcsapatot (megint sikerült neki), majd miután ugyanez év novemberében menesztették, múlt héten vasárnap, szinte magától értetődően őt kérték fel, mentse meg a Bundesliga utolsó helyén szerénykedő Herthát.
ÚJRÁZÓK EURÓPÁBAN
Persze nem csak Lampard és Dárdai kapott másodszor (vagy sokadszor) megbízást korábbi klubjától. Csak a legnagyobb európai bajnokságok legjobb együtteseit figyelembe véve is számos példa mutatja, nagy hagyománya van a bizalom újbóli megszavazásának. Az öt nagy európai liga talán legfontosabb újrázóit infografikánkon külön is kiemeltük. Természetesen rajtuk kívül is jó néhány „érintett” van.
Az angol élvonalban például a Crystal Palace-t Neil Warnock és Steve Coppell is többször edzette. Steve McClaren kétszer volt a Derby County edzője, s a holland Twenténél is kétszer kapott lehetőséget. A magasan jegyzett edzők közül Kevin Keegan a Newcastle-nál, Tony Pulis a Stoke-nál, Harry Redknapp a Portsmouth-nál duplázott.
Olaszországban Massimiliano Allegri most vezeti másodszorra a Juventust, korábban Dino Zoff háromszor edzette a Laziót, de a legnagyobb visszatérő Zdenek Zeman, aki négyszer volt a Foggia, háromszor a Pescara és kétszer a Roma, illetve a Lecce edzője.
A Bundesliga óriását, a Bayern Münchent Jupp Heynckes mellett Udo Lattek, Franz Beckenbauer, Giovanni Trappatoni és Ottmar Hitzfeld is több mint egy időszakban edzette, míg Spanyolországban Carlo Ancelotti most irányítja másodszor a Real Madridot, amelyet Fabio Capello is kétszer vezetett, az örök rivális Barcelonához pedig Plattkó Ferenc, Kubala László, Rinus Michels, Helenio Herrera és Louis van Gaal is visszatért vezetőedzőként.
A francia élvonal patinás csapatai közül talán a Monaco közelmúltbeli húzása a legkirívóbb példa: a portugál Leonardo Jardimot (akivel 2017-ben bajnok lett a csapat) 2018. október 11-én menesztették, hogy aztán 2019. január 25-én visszahívják a csapat élére.
Végül pedig, hogy ne csak az európai csúcsfutballról essék szó, érdemes megemlíteni három dél-amerikai szakembert: Carlos Alberto Parreira háromszor is edzette a brazil válogatottat, Carlos Bianchi háromszor vezette a Boca Juniorst, míg a kevésbé ismert uruguayi Júlio Comesana valószínűleg a visszatérő edzők világrekordere, 1991 és 2022 között tíz (!) alkalommal volt a kolumbiai Atlético Junior vezetőedzője.
ITTHONI ISMÉTLŐK
Az utóbbi évtizedek magyar edzőkeringője korántsem dicsőséges, gyakran kaphatnak újabb és újabb lehetőséget trénerek akár olyan csapatok élén is, amelyeknél mindössze néhány hónappal korábban köszönték meg a munkájukat. Ugyanakkor még Magyarországon is vannak pozitív példái a többségében a klubok kapkodásából fakadó edzőcseréknek.
Ilyen Pintér Attila munkássága a Győri ETO-nál. Első idényében, 2010-ben bronzérmes lett, az Európa-liga selejtezőjében a Montpellier-t kiejtve a rájátszásba juttatta az ETO-t, és csak a jóval erősebb Dinamo Zagreb fosztotta meg a csapatot a csoportkörös szerepléstől. Néhány hónappal később a gyengébb bajnoki szereplés miatt Csertői Aurél váltotta, ám 2012-ben a klub visszacserélte a két mestert. Az érthetetlen változások végén Pintér Attila újabb bronzérmet szerzett, hogy aztán 2013-ban harminc év után bajnok legyen a Győri ETO-val, bejusson a Magyar Kupa döntőjébe, a nyáron pedig elhódítsa a klub történetének egyetlen Szuperkupáját.
Marco Rossi kispesti karrierje kísértetiesen hasonlóan alakult: bravúros bronzérem 2013-ban, kevesebb mint egy évvel később a gyenge bajnoki szereplés miatti távozás, hogy aztán kilenc hónappal később a kiesés elől menekülő Honvéd újra kinevezze vezetőedzőnek. A párhuzam itt nem ér véget: az olasz edző vezetésével 2017-ben, 24 év elteltével nyert ismét bajnokságot a Budapest Honvéd.
Az 1990-es éveket megelőzően a visszatérő edzők viszonyítási pontja Illovszky Rudolf volt. Már 1957-től, mindössze 35 éves korától az élvonalban irányította a Vasast, 1961-ben és 1962-ben bajnok lett, majd első, 1963-as távozása után 1965-ben is első lett a csapattal. Harmadik időszaka 1967-től 1969-ig tartott, negyedik regnálásakor (1974–1977), 1977-ben megnyerte negyedik bajnoki címét. Újabb munkássága egy idényen át tartott (1982–1983), utolsó két időszakában pedig már új kihívások voltak hangsúlyosak. A Vasas fénye megkopott, ám Illovszky Rudolf vezetésével 1986-ban megnyerte története negyedik, mindeddig utolsó Magyar Kupáját. Ezzel úgy tűnt, a mesteredző karrierje lezárult, ám 1995-ben a kiesés réme ismét klubjuk legendás alakjához fordította az angyalföldieket, s végül kifejezetten simán, a 16 csapatos bajnokság tizedik helyén végzett az Illovszky Rudolf vezette Vasas.
