Félmilliárd eurós biciklicsel – Vincze András jegyzete

Olykor „elcsiripelhető” az újságban is egy-egy Twitter-bejegyzés. Megkockáztatom, az óév egyik legtalálóbb (számomra legalábbis), s aztán 2022 utolsó napjának élénk vitát kiváltó bejegyzése a sportközgazdász Dénes Ferencé volt, aki a világméretű Cristiano Ronaldo-pfujolásra (a portugál aranylabdás gigaszerződést kötött a szaúdi Al-Naszr csapatával, és így két és fél év alatt kereshet félmilliárd dollárt) a következőt írta: „Az emberek többsége 50 000 Ft/hó többletfizetésért szívbaj nélkül hagyja ott régi munkahelyét, de CéRonaldo új állását lazán fikázza. Én speciel 200 m $/év fizetésért elég sok állást elvállalnék. Akár a szaúdi bajnokságban is.”

Na, hát én is...

A jegyzetnek itt tulajdonképpen vége is lehetne, de azért még kicsit folytatom, mert – jó magyar szokás szerint – következik a moralizálás, úgymint: na de Cé azt ígérte, hogy csak topcsapat jöhet szóba; ezzel az igazolással saját magát tette hiteltelenné; idehaza ötvenezer plusz forint a megélhetéshez kell; minek ennyi pénz, a portugál már régen megalapozta az ükunokái jövőjét is – és így tovább...

Mindig tanulságos és elgondolkodtató, ha egy futballista az átlépős cselek, kötények és felhőfejesek grundkedvencéből a focimágnás szerepébe lép. Az ipari méretű focizás közepette ugyanis sportági rajongók igencsak tekintélyes része elfelejti, milyen gyakran emlegetik a saját elvárásukat azzal kapcsolatosan, mi is a dolga a pályán egy hivatásos labdarúgónak – dolgozzon meg a pénzéért! Vagyis, hogy – ha a tehetsége, a pályaíve, a sikeressége, mi több, a szórakoztatóipari védjegye alkalmassá teszi rá – legyen profi, de akkor aztán hiba nélkül, maximálisan. Érdekes ugyanakkor, hogy a milliárdos keresetekkel szembeni ellenérzés, a futballvilág szereplőire zúduló gyakran közhelyes elvárás és kritizálás nem ennyire éles, s nem is válik a közbeszéd, sőt megvetés tárgyává, mondjuk, a populáris művészeti ágak esetében, még akkor sem, ha az alkotót és az alkotást csak hajszál, sőt talán már az sem választja el a giccstől (és azért a mai világban van ilyesmire példa szép számmal).

Amúgy csak annyit szerettem volna leírni, hogy ezt a most elirigyelt és sokak által agyonkritizált „félmilliárdos CéRonaldo”-hírnevet és alkupozíciót nem adták ingyen – na, ez az a pont, amikor fizethetnének nekem (és talán még Lionel Messin kívül bárki másnak a világon) évi kétszázmillió eurót, speciel arra lenne nagyobb esély, hogy még a szerződéskötés előtt hasra esnék a biciklicsel bemutatása közben...

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!