Labdarúgás: könyv született a náciktól megmenekülő magyar hősről

„Különös, hogy valaki nevét úgy be lehet írni a keresőbe, hogy ne adjon ki egyetlen találatot sem. Egy könyvben olvastam róla néhány bekezdést, de érdekesnek találtam az esetét, így kutatásba kezdtem. Először úgy voltam vele, hogy kiváló alapanyaga lehet egy cikknek, nem is gondoltam volna, hogy könyv születik belőle” – mondta az angol szerző, Dominic Bliss, aki „The Triumph and Tragedy of Football’s Forgotten Pioneer” címmel dolgozta fel Egri-Erbstein Ernő történetét, amely az emberi kitartásról, dacról és hősiességről szól a 20. század egyik legsötétebb korszakából.

Erbstein az amerikai Brooklyn Wanderersben fejezte be játékoskarrierjét 1928-ban, majd Olaszországban többek között a Bari és a Lucchese csapatát irányította, mielőtt 1938-ban Torinóban kötött volna ki. A második világháború kitörése előtt visszatért Magyarországra, ahol bátyjával fogott közös vállalkozásba.

Zsidó származásuk miatt feleségével és két lányával együtt veszélybe kerültek, de csodával határos módon sikerült megmenekülniük. Erbstein egy régi ismerősnek köszönhette jobb sorát a koncentrációs táborban, majd – többek között Guttmann Bélával együtt – egy Németországba induló vonatból kiugorva szökött haza a családjához, ezután a svéd diplomata, Raoul Wallenberg segített rajtuk.

1945-ben visszatértek Torinóba, ahol Erbstein – előbb tanácsadóként és technikai vezetőként, majd újra vezetőedzőként – bajnoki címeket (1946, 1947, 1948, 1949) szerzett a focicsapattal, amelynek elnökével távolléte alatt is tartották a kapcsolatot. 1949. május 4-én egy Benfica elleni felkészülési meccsről tartott haza az együttes, amikor gépe az észak-olasz városhoz közeli Superga dombján álló bazilikának csapódott, mindenki életét veszítette. Bliss reméli, hogy munkája révén nem merül feledésbe a történet.

„Ez egy még el nem mesélt és majdnem elfeledett sztori volt, örülök, hogy ennyi érdekes szálat sikerült felderítenem, kibogoznom.”

A Grande Torino néven emlegetett korszakos alakulat öt bajnoki címet szerzett a negyvenes években Itáliában, 1943 után 1946-ban, 1947-ben, 1948-ban és 1949-ben (posztumusz) is scudettót nyert.