Sorsfordító pofon

Ivancsics Gellért farkasszemet nézett Ivancsics Gellérttel.

„Minek tagadjam? Kissé meglepődtem…” – utalt a BFC Siófok 22 esztendős középpályása arra, milyen furcsa érzés, amikor az ember saját vicsorgó képmásával kénytelen szembenézni. A fiatal labdarúgó tükre lapunk szerdai számának címlapja volt, amelyen Ivancsics Gellért egész alakos fotójával „adtuk el”, hogy a Magyar Kupa címvédője, a DVSC-TEVA nem bírt a bajnokságban kiesőjelölt Siófokkal.

„Jobban örültem volna, ha siófoki csapatkép kerül az első oldalra – jelezte némiképp eltérő szerkesztési elveit a játékos a 3–1-es összesítéssel győztesen megvívott negyeddöntő után. – Nem egy emberen múlt a siker, valamennyi társam dicséretet érdemel.”

Noha a sárga-kékek öltözőjében nem téma a már-már karnyújtásnyira lévő MK-finálé, a mostani visszavágó első góljának szerzője, Ivancsics Gellért nem tagadja, megjött a társaság étvágya.

„A mi csapatunknak minden apró előrelépés rengeteget számít – szögezte le. – Az eredmények nekem is önbizalmat adnak. Korábban nagyon magam alatt voltam; a Honvédnál száműztek a nagycsapatból, a korábbi vezetőedző, Pölöskei Gábor bűnbaknak kiáltott ki.”

„Örültem, hogy idekerült – nyomatékosította jelenlegi edzője, Aczél Zoltán. – Sokat dolgozott a télen, hogy bizonyítsa: csak mert eljött a Honvédtól, nem értéktelen játékos. Aztán kissé hullámvölgybe került, ezért az Újpest ellen csak a kispadra ültettem.”

„A mester elégedetlen volt az edzésmunkámmal – emlékezett Ivancsics Gellért. – Elmondta, hogy kihagy a kezdőcsapatból, én pedig azt válaszoltam: rendben, nincs ezzel semmi baj.”

„Ráérzett, hogy nem lehet lazsálni” – passzolta vissza Aczél Zoltán.

Az erőfeszítések gyümölcse az újbóli bizalom lett, no meg a címlapszereplés.

Bár volt, hogy megesett: Ivancsics Gellért úgy került az első oldalra, hogy pofont kapott, az élet helyett (mellett?) az edzőjétől…

„Sajnálatos eset volt…” – sóhajtott.

Soproni játékosként még csak kereste a helyét a felnőttek között, amikor 2006 októberében egy pécsi vendégszereplés félidejében Selymes Tibor edző (egyben az FC Sopron klubmenedzsere…) arcul ütötte. Mielőtt még vita alakult volna ki a pofon, valamint a biztató tasli közötti különbségről, a saját nevelésű labdarúgó szerződése felbontását kérte.

„Ha ez nincs, és persze nem szűnik meg később az együttes, talán még mindig Sopronban futballozom – merengett a korábbi utánpótlás-válogatott középpályás. – Mégis, ez a pofon indított el. Sokat köszönhetek a Supka Attila, Vass László edzőpárosnak, amiért a Honvédhoz hívott. Siófokon is jól érzem magam, de a sorsom a kispestiek kezében van. A féléves kölcsönadásom után nekik kell eldönteniük, számítanak-e rám. A csapatnál edzőváltás történt, Sisa Tibor pedig már a Diósgyőr mestereként is csábított…”

Egyáltalán nem elégedetlen, jelentette ki pályafutása eddigi alakulása kapcsán.

„Tisztában vagyok vele, hogy vannak dolgok, amelyeken nem tudok változtatni. Tudom, hogy nem juthatok el a Premier League-be vagy a német Bundesligába, sőt egyelőre külföldi szerződésnek sem látom sok esélyét” – ismerte el.

Szembenézett önmagával – és megtalálta a helyét…