Szávay Ágnes nagy izgalmak közepette várja a pekingi olimpiát

Alicia Molik, Jelena Gyementyjeva, Leander Paes, Jordi Arrese, Tim Mayotte – jó teniszezők, de nem olyanok, akiknek a neve hallatán az ember egyből leizzad, és megrohanják a fantasztikusabbnál fantasztikusabb emlékek feledhetetlen meccsekről, labdamenetekről, győzelmekről.

A fenti játékosoknak azonban van egy fontos közös vonásuk: mindannyian olimpiai érmesek. Bizony, az egyéni sportokban elhódítható legnagyobb trófeából (illetve annak egy-egy kevésbé nemes változatából) mindannyiuknak jutott egy-egy.

Az olimpiának ugyanis ez az egyik furcsasága – szinte mindig akad meglepetés, feltűnik egy-egy versenyző, akiről korábban szinte nem is hallottunk. Teniszben mindez hatványozottan igaz, az öt karika ugyanis ebben a sportágban nem hozza annyira lázba a résztvevőket – legalábbis néhányukat. Így aztán megnyílik az út azok előtt, akik igazán elkötelezetten vetik magukat a küzdelmekbe.

Szávay Ágnes – merthogy a hosszas bevezető után vele foglalkozunk – pedig közéjük tartozik. „Tudom, hogy ez szokatlan egy teniszezőtől, de nagy álmom volt az olimpiai szereplés már gyerekkorom óta – mondta a soltvadkerti lány. – Ez a viadal egészen más, mint egy Grand Slam-torna: azokat minden esztendőben megrendezik, míg olimpia csak négyévente egyszer van – nagyon keveseknek adatik meg, hogy megnyerjék.”

Fontos a győzelem, de Szávay számára már az ötkarikás élmény is egyedülállónak ígérkezik. „Egy teniszező nagyon kevés versenyen képviselheti a hazáját, s ez egy ilyen viadal. Ráadásul remélhetőleg rengeteg magyar drukkol majd nekem, és az ő szurkolásuk nagyon sokat számít, erőt ad” – mondja.

Ám míg egy kajakos, birkózó vagy öttusázó élete gyakorlatilag a négyévenkénti olimpiai ciklus körül forog, a teniszezőknél teljesen más a helyzet. Áginak is rengeteg a dolga, de ő már egyre többször gondol Pekingre is. „Már gyakran eszembe jutnak a játékok, de a többiekkel csak ritkán beszélünk ilyesmiről: legtöbbször az előttünk álló versennyel törődünk – árulja el. – De ahogy közeledik Peking, egyre jobban foglalkoztat minket is.”

És nemcsak a mentális, a fizikai felkészülés is egészen más egy teniszező esetében, mint bármely más sportág képviselőinél, akiknél szinte minden esemény csak egy állomás az olimpiai aranyérem felé vezető úton. „Nálunk egészen más a helyzet – szögezi le Szávay –, hiszen nekünk az év tíz hónapjában csúcsformában kell lennünk, nem tudjuk egy-egy viadalra kihegyezni a felkészülést – bár a Grand Slamekre azért kicsit jobban készülünk. Így az olimpiára sem tervezünk semmi különöset, az erőnlétre azonban odafigyelünk.”

Hát igen, ha az ember júniusban már a tizenötödik tenisztornát kezdi az évben, elengedhetetlen, hogy tökéletesen fitt legyen, a játékokhoz közeledve pedig mindez hatványozottan igaz. Áginak ugyanis nem lesz sok alkalma kialudnia magát: Európából, Stockholmból utazik majd Pekingbe, ahonnan pedig a világ másik végébe, New Havenbe megy, ennek minden hátrányával együtt.

„Természetesen nehéz lesz alkalmazkodni az időeltolódáshoz, de évek óta ezt csináljuk, utazunk egyik városból a másikba, úgyhogy talán az én szervezetem jobban alkalmazkodott már ehhez, mint egy átlagemberé. El kell fogadni, hogy ez egy adottság, amelyen nem tudunk változtatni – ez legyen a legnagyobb bajunk.”

Nehézségek ide vagy oda, Ági tudja, feledhetetlen élmény lesz számára az olimpia – bár egyelőre még másodkézből szerzett információi is alig vannak róla, kis túlzással csak annyit tud a játékokról, mint bármelyikünk. „Nagyon várom már, de el sem tudom képzelni, milyen lesz a hangulat, az olimpiai falu és a többi – árulja el. – Sajnos nem tudtam beszélni az otthoni olimpikonokkal mostanában a tapasztalataikról, szóval egyelőre még elég nagy az izgalom.”

Reméljük, az említett izgalom nem hagy alább majd augusztus 10. és 17., azaz az olimpiai tenisztorna alatt sem – és nekünk is jut belőle. Szávaynak tehát meglepetés lesz a pekingi verseny, s egy kis szerencsével – meg egy jó sorsolással – talán ő is meglepetést szerezhet mindenkinek. Hogy a szinte a semmiből érmet szerző kollégákhoz csatlakozik-e, arra nem mernénk megesküdni, de a legjobb nyolc közé jutáshoz például elég lenne három mérkőzésen diadalmaskodnia.

Márpedig Pekingben nyert már ennél többet is: tavaly szeptemberben pályafutása legnagyobb győzelmét is a kínai fővárosban aratta. Emlékezetes találkozón meccslabdáról fordított a szerb Jelena Jankovics ellen a 600 ezer dolláros WTA-torna fináléjában – azóta nagyon szereti Pekinget. Talán két hónap múlva még jobban kedveli majd.