Megannyi pozitív tapasztalat az utolsó MOB-látogatáson Pekingben

A háromnapos gyorsvizit nyitányaként végigjárták azokat a szállodákat, amelyekben az akkreditált, de nem a faluban lakó sportszakemberek és tartalékversenyzők, valamint a MOB vendégei laknak majd. A tartalékok lakhelyéül szolgáló Hotel Petroleum nevével ellentétben pazar: „leesett az állunk, annyira szép – mondta a MOB ügyvezető igazgatója. – A falutól párszáz méterre fekszik, azaz a sportolók bejöhetnek a faluba, hogy együtt ehessenek társaikkal.”

Meglátogatták azt a Pekingtől északra fekvő üdülőfalut is, ahol a magyar szurkolókat szállásolják el: Long Maj „egy gyönyörű üdülőkomplexum, ráadásul a tatai edzőtáborból hoztak egy magyar szakácsot, aki igen finom vacsorát főzött, a kínai zenekar pedig nagyon szépen játszotta a magyar himnuszt” – áradozott Molnár Zoltán.

Az első nap a MOB képviselői – a csapatvezető mellett Kamuti Jenő főtitkár, Nagy Zsigmond nemzetközi és jogi igazgató, Babati Lajos szervezési és marketing-igazgató, valamint Kovács Tamás sportigazgató – találkoztak a pekingi magyar külképviselet vezetőivel is, Kusai Sándor nagykövettel és Fazekas Gyula első titkárral a játékok idejére szervezendő eseményekről egyeztettek, többek között az augusztus 20-ai fogadásról.

A látogatás második napja az olimpia falu és a szervező-bizottság (BOCOG) főhadiszállásán telt. Ami biztos: a B7-es épület egyik lépcsőháza (kilenc emeleten 216 személynek van itt férőhely) teljesen a miénk lesz, egy másikban pedig – a csapatlétszám függvényében – a 3. és a 6. emelet közötti apartmanokban lakhatnak a magyarok, fölöttük előreláthatóan a balti államok sportolóit szállásolják el, ami Molnár Zoltán szerint azért fontos, mert „ellentétben néhány más nációval, ők is sportolni jönnek Pekingbe, azaz nem zajonganak majd annyit.” Maga a falu minden idők legjobbja, ez már most kijelenthető: „egy kategóriával jobb, mint bármelyik másik ezt megelőzően – szögezte le a csapatvezető. – A lakrészek gyönyörűek, a kínaiak pedig megadják azt az ágyszámot, ahány sportolóval megyünk, nem akarnak öt-tíz százalékot lesírni, mint a korábbi szervezők, a rotációra való hivatkozással. Csinálunk egy internetes szobát, amelybe viszünk gépeket, és a vezetéknélküli szolgáltatást is megvásároltuk, azaz a laptopjukat hozó sportolók is csatlakozhatnak a világhálóhoz.

Valamennyi szobába rakunk vízforralót, kávé és teafőzőt, és persze egy feliratot a fürdőszobába, hogy még véletlenül se igyanak a vízből a versenyzők: lesz annyi ásványvíz, hogy még a fogmosáshoz is ezt használják. Ez az egyetlen gyenge pontja a falunak, egyébként a házak környezete is eszményi, gyönyörű parkok, szökőkutak mindenütt, ezt nehéz lesz a későbbiekben felülmúlni.”

Ugyanez igaz a létesítményekre is: néhányat szintén megtekintettek a magyar MOB-vezetők, így például a valóban hatalmas, a nemzetközi tévésközpont negyedik emeletén lévő vívótermet is. A BOCOG illetékeseivel folytatott megbeszéléseken egyébként jelezték, amit az előolimpiáról hazatért vívóvezetők mondtak, hogy a csarnok rendkívül hideg: a helybéliek ígéretet tettek arra, hogy orvosolják a problémát, miután más nemzetek is panaszkodtak erre. A szervezők egyébként külön megköszönték, hogy az előakkreditálás során a 600 megnevezett versenyző és sportszakember (ilyenkor még minden kerettagot be kell tenni a rendszerbe) adatai között elenyészően kevés volt (2 százalék) a rendszer által el nem fogadott adat, ami rendkívül jó arány. Az utolsó adategyeztetésre egyébként május 22-én, az európai olimpiai bizottságok sorrentói értekezletén kerül sor, a magyar delegáció hivatalos regisztrációjára pedig július 22-én, 10 órakor, immáron Pekingben. Az is eldőlt, hogy a magyar zászló ünnepélyes felvonására augusztus 6-án, 18 órakor kerül sor az olimpiai faluban – az új-zélandiakkal együttesen. (És hogy mi minden apróságról esett még szó: ugyanezen a napon veheti át Bodrogi László és teamje azt a Skoda Octaviát, amellyel három napon át készülhet az országúti versenyre világbajnoki ezüstérmes kerekesünk.) A BOCOG az egyeztetésen visszaigazolta, hogy a MOB valamennyi fizetési kötelezettségének eleget tett.

Az utolsó nap a delegáció tagjai még felkeresték a kajak-kenu pályát is, ahol a csapattal tartó Schmiedt Gábor – a honi szövetség főtitkára – megannyi számos részletet tisztázott a helyi versenyigazgatóval. És persze még egyszer meggyőződhetett mindenki arról, hogy a válogatott számára lefoglalt Hotel Reward olyan minőségű szálló, amelyhez fogható Molnár Zoltán szerint egy sincs Magyarországon.