Harmadik ligás csapat, élvonalbeli körülmények

– Az első négy bajnokin játszottam, sőt még az ötödiken is, de azon megsérültem – eleveníti fel a fájó emlékeket Lőw Zsolt. – Rettentően fájt a bokám, azonban az MR-vizsgálat nem mutatta ki, mi a baj, én pedig hazajöttem, hiszen a válogatottal éppen az Európa-bajnoki selejtező sorozat rajtjára készültünk. A norvégok, majd a bosnyákok ellen is pályára léptem, igaz, a játékot csak napi három fájdalomcsillapító, valamint injekciók mellett tudtam vállalni. A zenicai győzelmünk után úgy voltam vele, ennyit megért a dolog, csakhogy Németországba visszatérve kiderült: a külső és a belső bokaszalagom részlegesen elszakadt, ráadásul bevizesedett és begyulladt a lábam. Emiatt két hónapot kellett kihagynom, amiatt meg egyet, hogy a felépülésemet követően combizomszakadást szenvedtem. Nos, így telt el az ősz, nem állíthatnám, hogy jó szezont zártam…

– Ha ön nem is, csapata talpra állt a gyengébb kezdés után: immár a feljutást érő második helyet foglalja el.
– Tény, nem indultunk jól, az első négy meccsen még győznünk sem sikerült, ám nehogy azt higygye, hogy emiatt pánik tört ki a klubnál. A korábban a Schalkét irányító Ralf Rangnick teljesen új csapat építésébe fogott, tudtuk jól, idő kell, amíg beérik a munkája. Az ötödik mérkőzésen végre nyertünk – ha ezt veszem, győztes találkozóval búcsúztam… –, és azóta nemigen hibáztunk. A harmadik helyezett VfB Stuttgart II-nek öt pont a hátránya velünk szemben, de mivel a kiírás értelmében a tartalékgárdák nem kerülhetnek fel a Bundesliga másodosztályába, a helyzetünk még kedvezőbb: a negyedik Stuttgarter Kickers lemaradása már hat pont. Hátra van még tizennégy kör, nem merném kijelenteni, hogy a nyártól biztosan egy osztállyal feljebb folytatjuk, de azért szerencsére minden a tervek szerint alakul.

– Na igen, a tervek. Jómódú tulajdonosuk, Dietmar Hopp még mindig az élvonalbeli tagságról álmodozik?
– Nem hinném, hogy letett volna róla. Hoffenheimben szeretet és tisztelet övezi ezt az embert, aki évek óta minden támogatást megad ahhoz, hogy az együttes egyre szebb sikereket érjen el. Nyolc éve, amikor a TSG fennállása századik születésnapját ünnepelte, felhúzatott egy új stadiont – senkinek sem csípte a szemét, hogy magáról keresztelte el… Most nagyobb fába vágta a fejszéjét: éppen a napokban indul majd az új létesítmény építése, az a mostaninál hatszor nagyobb, harmincezres lesz. Hozzáteszem, ott csak a meccseket játsszuk majd, edzeni az egy éven belül elkészülő edzőkomplexumban fogunk… Mesélhetnék még hosszasan a körülményekről, de nem szeretném, ha otthon azt hinnék, nagyzolni akarok.

– Akkor meséljen röviden!
– Azt kívánom minden honfitársamnak, hogy futballozzon olyan közegben, mint én. Amit a nyáron ígértek, azt az utolsó szóig betartották, fikarcnyit sem bánom, hogy egy időre harmadik vonalbeli labdarúgóvá váltam. Miközben a szponzorok özönlenek a klubhoz, a szurkolóink száma egyre nő, mert látják, hogy épül a vár, és nem homokra, hanem szilárd alapokra. A szakmai munka pedig megüti az első osztály szintjét. A vezetőedzőnk ízig-vérig profi, nem véletlen, hogy „Professzor” a beceneve. A stáb tagja Bernhard Peters, aki korábban a világbajnoki címig jutó gyeplabda-válogatottnál dolgozott, nyáron Jürgen Klinsmann munkáját segítette a Nationalelf mellett, azóta pedig a Hoffenheim alkalmazottja. Afféle szaktanácsadói szerepkör az övé, a gyeplabda és a futball közötti párhuzamokat igyekszik megtalálni.

– Ezek szerint néha hokiütőt ragadnak az edzéseken?
– Erre szerencsére még nem volt példa. Viszont akadt már olyan szabadrúgás- vagy szögletvariáció, amit Peters javaslatára átvettünk a gyeplabdázóktól. Be is jött! Csakúgy, mint Hans-Dieter Hermann szerződtetése. Róla egyfelől azt kell tudni, hogy pszichológus, másfelől pedig azt, hogy a Hoffenheim mellett a válogatottnál is dolgozik. Heti rendszerességgel beszélgetünk vele, illetve ő velünk, rendkívül hasznosak ezek a foglalkozások is.

– Mentálisan eszerint rendben van. Amúgy?
– Köszönöm, egyre jobban vagyok. Az elmúlt egy hónapot sérülésmentesen edzettem végig, a spanyolországi felkészülésen már pályára is léptem a Basel elleni meccsen. Bár Ralf Rangnick kifejezett kérésére jöttem Hoffenheimbe, nincs bérelt helyem a kezdőben akkor sem, ha egészséges vagyok. Miután kidőltem a sorból, a többiek sikert sikerre halmoztak, azaz meg kell harcolnom azért, hogy újra lehetőséget kapjak. Csak akkor állítanak majd be, ha jobb vagyok a vetélytársamnál. Mert hiába dúsgazdag a tulajdonosunk, itt semmit sem adnak ingyen…