Ez nagyon gyenge játék volt

Viharos gyorsasággal váltogatták egymást Minszkben az esős és a napos időszakok. Aki azonban azt várta a Prága érintésével péntek délután megérkező magyar küldöttségből, hogy a mérkőzés helyszíne felüdülést nyújt majd a kinti cudar idő után, tévedett: jégcsarnokba vitték a hazaiak a mérkőzést. Ez ugyan viszonylag modern épület a belváros betonrengetegében, de már-már sérülésveszélyesen hideg volt.

Mi tagadás, nem olyan kezdést álmodtunk meg, mint amilyet a magyar válogatott bemutatott a szurkolás teljes hiánya miatt a szó átvitt értelmében is fagyos hangulatban. Hét hazai pontot is válasz nélkül hagytunk, ráadásul ötöt Szviatlana Volnaja szerzett, akire talán a leginkább készültünk az első fordulóban szórt huszonkettője után – az exszolnoki bedobó rendre borsot tört a magyarok orra alá, miként az expécsi center, Marina Kressz is. A vendégek részéről még a 6. percben is egyedül Cserny Réka neve mellett állt pont a jegyzőkönyvben, ami hitelt érdemlően bizonyítja, mennyire vérszegény volt a támadójátékunk. De legalább a kezdeti hazai kosárzuhatagot megállítottuk…

Feljebb kapaszkodni viszont nem sikerült, mert amikor lehetőség lett volna rá, ajtó-ablak ziccerek maradtak ki. Kifejezetten jól jött, hogy két fordított játékvezetői ítéletből öt pontot kaptunk, mert így nem csak saját magunkat kellett okolnunk a nagyszünetbeli hátrányért.

Kellemes meglepetéssel kezdődött a második félidő: élet költözött a magyarok játékába! Végre megvolt az ilyen szinten szükséges agresszivitás, és már önmagában ez a változás oda vezetett, hogy három perc alatt majdnem eltűnt az ellenfél előnye. De csak majdnem, mert egy pont megmaradt, nem sikerült tehát átlendülni a holtponton, s megint kínkeserves percek következtek, akárcsak az első két negyedben vagy a görögök ellen.

Nem, nem és nem, semmi sem sikerült, ennek következtében Iványi Dalmáék újra elbátortalanodtak – és szép csendben elbukták ezt a meccsüket is.
Immár a másodikat a középdöntőben – kettőből. Nem biztos, hogy innen van visszaút. A vetélytársak „jóindulata” is kell hozzá.

Mestermérleg
Anatolij Bujalszki: – Elégedett vagyok az eredménnyel, de a játékkal nem: a védekezésünk jó volt, viszont támadásban sokat hibáztunk.
Sterbenz Tamás: – Minden játékelemben visszaestünk a felkészülési meccseken mutatotthoz képest. A puha kezdés után már csak üldözhettük a fehéroroszokat.