Végül csodacsapat lesz a ZTE

A mai magyar futballközegben becsülendő az őszinte szó.

Simon Antal, a ZTE vezetőedzője legalábbis nem a levegőbe beszélt a minap, amidőn a Németországból szerződtetett Darius Kampa esélyeiről értekezett. Száz Bundesliga-fellépés ide vagy oda, az egyszeres bajnokcsapat trénere csütörtökön amondó volt, ha péntekig mégis megérkezik a kapus játékengedélye, akkor sem szentírás, hogy a légiós a kezdőcsapatban kap helyet a diósgyőri bajnokin. Nos, Darius Kampa papírjai befutottak, a német pedig a kispadon találta magát, ergo a honi szinten két rangadón (Fehérvár, MTK) megbízhatóan teljesítő Varga Zoltán az előzetes edzői gondolatmenetnek megfelelően a vonalon „ragadt”. Mint ahogyan a túloldalon a második percben a DVTK kapusa, Szalma Pál is – Sebők József ívelését követően. Ferenczi Istvánnak hideg zuhanyként ható fejese távolabb helyezte a csúcsbeállítástól az első két fordulóban riválisához hasonlóan szintén hat pontot kasszírozó, sőt gólt sem kapó DVTK-t, amely Diósgyőri Vasas néven az 1954-es idényben három győzelemmel startolt.

További tíz percig ugyan kapuja elé kényszerítette a miskolci alakulat a dunántúlit, ám mezőnyfölényéből egyetlen valamirevaló helyzet sem kamatozott. A papíron jobb nevekből álló látogató mindamellett nem sokáig vonult bántó passzivitásba, kisvártatva átvette az irányítást és néhány gyors ellentámadást vezetett, jelezve, hogy ráérzett a diósgyőriek tétovaságára. Leginkább védekezésben, a középpályássor bal szélére húzódó, s ebből a pozícióból a kapu felé induló Sebők Józseffel gyűlt meg a bajuk a hazaiaknak, akik abszolút a semmiből egyenlítettek.

Az esetenként csapkodó, átlagos iramú és színvonalú mérkőzésen a rutinosabb játékosokat felvonultató zalaiak voltak higgadtabbak (pedig ugye Csóka Zsolt öngólja a DVTK egyenlítését eredményezte), és ennek folyományaként egy újabb bal oldali akció végén ugyanúgy kisakkozták a miskolciak védelmét, mint az első találatnál. Tűzijáték előzte meg a folytatást, mindazonáltal még a szünet előtt jöhetett volna a nagy durranás, Sipeki István lövése azonban a lécen csattant, míg Simon Attila az első ténylegesen felépített hazai támadás végén a kaputól legfeljebb egy méterre a petárdákéval megegyező röppályára állította a labdát.

Egy órával később kiderült: Csank János játékosai az említett két esettel el is lőtték az erre az estére rendelt puskaporukat – ellentétben a ZTE-vel. A legszebb támadást a Szalma Pál kapust egyszer már mattoló Nagy Lajos fejezte be királyi módon, egy megkerülős cselt is bedobva, míg Ferenczi István találatával keretbe foglalta a mérkőzést, amelyet mester és tanítvány párharcaként harangoztunk be (Csank János keze alatt lett bajnok anno a Váccal Simon Antal, a ZTE szakvezetője). Ezúttal az utóbbi, illetve az általa edzett csapat, a Zalaegerszeg volt a nyerő – rendkívül meggyőző futballt bemutatva. ---- M ---- &