Drágán mérik a luxust

Merthogy 2003 óta semmit sem nyert a kilencszeres BEK/BL-győztes, s ez elfogadhatatlan. Nemcsak a szurkolóknak, hanem a futballvilágnak is. Ennél több pénzből ennél kevesebbet soha, senki nem produkált a sportágban, mint az utóbbi három idényben Raúlék. Ám július 4-én Capello bejelentette, hogy elhagyja a Juventust, s egy nappal később három évre (!) leszerződött Madrid királyi csapatához. Capellóval pedig – mielőtt még megérkezett volna Fabio Cannavaro, Emerson, továbbá a tervek szerint Ruud van Nistelrooy, Kaká, Arjen Robben, meg az ördög tudja, kicsoda – viszszatért a remény is. Capello magával hozta Madridba – s értelemszerűen Irdningbe, ebbe a 2632 lelket számláló felső-stájerországi városkába is – a bizalmasait: Italo Galbiatit és Giancarlo Corradinit, a két asszisztensét, Franco Tancredi kapusedzőt és Massimo Neri erőnléti edzőt. (Emerson csak csütörtökön érkezik, David Beckhammel, Robinhóval, Cicinhóval, azaz a németországi vb-n járt sztárokkal együtt. A világbajnok Fabio Cannavaro további jól megérdemelt pihenőt kapott, Ronaldo pedig lábadozik artroszkópos sípcsont- és térdoperációja után.)

A vasárnap kora esti edzésen még csak kocogóként vesz részt a négy spanyol válogatott: Raúl, Míchel Salgado, Sergio Ramos és Iker Casillas. Alig kezdődött meg a foglalkozás, kitört az égi háború: cikáztak a villámok, ömlött az eső, minden játékos bemenekült az öltözőbe. Aztán, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott a fergeteg, s utána már rendben zajlott a tréning.

Hétfő délelőtt tízkor ki sem hozták a labdákat, Capello a háttérbe vonult, Neri, a „preparador físico” vette kezébe az irányítást. A négy új jövevény, Raúl, Salgado, Casillas és Ramos nyolcszáz méteres köröket rótt a két, egymás mellett fekvő pálya körül, Jonathan Woodgate és Juanfran egészségügyi kocogást végzett, a többiek három oszlopban veselkedtek neki a gyilkos próbáknak. Az első oszlop tagjai az olimpiai öt karikát formázó abroncsokban pattogtak, a második csoport szlalomozott, a harmadik apró gátak között ugrált inaszakadtáig.

De ez még csak a kezdet… Ezután következett az iramjátékkal fűszerezett futás, legalább hatezer méter, de az is lehet, hogy több. Baptista haladt az élen, a többiek becsületbeli ügynek tartották, hogy ne szakadjanak le, még a nyilvánvaló súlyfelesleggel küszködő Antonio Cassano is végigszenvedte a penzumot, hogy aztán félholtan essen össze, amint Neri mester sípszava véget vetett az inkvizíciós gyakorlatnak.


Pedig az egész edzés alig tartott másfél órát…

Fél egykor már fent vagyunk a domboldalba épült, ötcsillagos Hotel Schloss Pichlarnban, ebben az eredetileg XI. századi, de azóta már természetesen restaurált, s jócskán átépített kastélyerődben, ahol a Real Madrid hatvantagú küldöttsége szállt meg. Amint Christian Marchel igazgató elmondja, előszeretettel laknak szállodájukban futballcsapatok, a Madrid például harmadszor szállt meg itt 2002 és 2005 után, s ezen a nyáron az angol Fulham is itt vendégeskedik (szombat este hatkor össze is csap a két együttes). Összeget ugyan roppant diszkréten nem mond a direktor, a szobaárakat ismerve, egyszerű szorzással azonban kiszámítjuk, legalább nyolcvanezer euróba, azaz huszonhárommillió forintba került a spanyoloknak a luxustáborozás. És akkor az útiköltségről és a pályabérlésről még nem is beszéltünk… ---- A szokásos déli sajtóbeszélgetés vendége ezúttal maga Fabio Capello. A mester nyíltsága megejtő – egy bizonyos határig…

– Nálunk, Magyarországon óriási rajongótábora van a Realnak. Mivel kecsegteti a szurkolókat az új idény előtt?
– Hiába vagyok már hatvanéves, mégis ifjonti illúziókkal tértem vissza Madridba. Meg kell várni, amíg lezárulnak az átigazolások, aztán összecsiszoljuk a csapatot. Csak egy kis türelemre lesz szükség, s aztán beindul a gépezet, jönnek az eredmények. Efelől nincs kétségem.

– Kiket vár még Cannavarón és Emersonon kívül?
– Lépések történtek Kaká, Van Nistelrooy, Robben, Cesc Fabregas s még néhány jó labdarúgó leszerződtetésére. Kaká megszerzése nem lesz könnyű, állítólag 60 millió euró az ára, de most még nem tudok semmi biztossal szolgálni.

– Augusztus 3-án, Grazban megmérkőznek a Sampdoriával. Cannavaro már játszik azon a meccsen?
– Nem, ő hosszabb szabadságot kapott. De Beckham, Emerson, Cicinho, Robinho és a reménybeli új játékosok már ott lesznek a pályán.

– Milyen szerepet szán Raúlnak?
– Kulcsszerepet. Hétfő reggel hosszasan elbeszélgettem vele, és szövetséget kötöttünk. Roberto Carlosszal és Gutival – akinek könnyebben sérült a bokája – együtt ők hárman maradtak meg az 1996–1997-es bajnokcsapatomból. Szóval Raúl játéka számomra alapvető jelentőségű.

– Még akkor is, ha az utóbbi években érezhetően romlott a teljesítménye?
– Az utóbbi években? Nem mondanám. Csak az utóbbi évben, s akkor is a hosszú sérülése miatt. Szerintem nála csupán lelki problémáról van szó. Alig huszonkilenc éves, rengeteg tartaléka van még. Kölcsönösen bízunk egymásban.

– Dicséretes az optimizmusa, de ott van a Barcelona, amely most már tartósan jobb az ön csapatánál, és Thuram, valamint Zambrotta személyében egy világbajnoki arany- és ezüstérmest igazolt. Mit szól ehhez?
– Két zseniális futballistáról beszélünk, akik ráadásul igazi csapatemberek.

– Ennyi?
– Miért, mit kellene még mondanom?

– (Egy olasz újságíró kérdése:) Signor Capello, mit szól a Juventus…
– Non parlo del calcio italiano! (Nem beszélek az olasz futballról!)
Nevetés viharzik végig a hallgatóság sorain, az olasz kolléga szégyellős mosollyal tárja szét a karját, Capello pedig megköszöni a figyelmet, és távozik a sajtószobából. ---- A Real Madrid leggyakoribb felállása a 2005–2006-os, és az új idényre tervezett tizenegy – feltéve, hogy sikerülnek az igazolások.

2005–2006: Iker Casillas – Míchel Salgado (Cicinho), Sergio Ramos (Woodgate), Raúl Bravo (Helguera), Roberto Carlos – Beckham, Gravesen (Guti), Zidane, Julio Baptista – Ronaldo, Robinho (Raúl)

2006–2007: Iker Casillas – Cicinho, Cannavaro, Sergio Ramos (Woodgate), Roberto Carlos (Raúl Bravo) – Emerson, Fabregas – Beckham, Kaká (Guti), Robinho (Robben, Julio Baptista) – Ronaldo (Van Nistelrooy, Raúl)