A passzivitás a nyerő?

Ferencváros-Debrecen. A bajnokság listavezetője látogatott a nyolcadik helyen álló zöld-fehérekhez, és ha csak az első félidőt nézem, akkor talán azt is mondhatnám, hogy a bajnokság egyik legjobb meccsét játszották a felek. A győzelemre éhes Fradi szinte nekirontott a Lokinak, és 8 perc után meg is szerezte a vezetést. A vendégek ezt követően az első valamire való támadásukból egyenlítettek, majd a félidő maradék részét valahogy kihúzták kapott gól nélkül.

Magyar szinten kiváló iram, megfelelő helyzetszámmal és gólokkal társítva.

Ami ezután történt, azt viszont jobb lenne elfelejteni. Fogalmam sincs, a szünetben mi történhetett a két csapat öltözőjében. De ha sejtésem nem csal, Kondás Elemér olyasmit kérhetett, hogy fiai tartsák az eredményt és próbáljanak kontrákból gólt szerezni. Ebből az lett, hogy a bajnokaspiráns debreceniek a második negyvenöt perc nagy részét 10 mezőnyjátékossal a saját térfelükön töltötték és szó szerint megölték a játékot.

Célra vezetett a taktika? Igen. Jó volt nézni? Nem.

A Debrecen jelenleg 7 ponttal vezeti a tabellát, és a többiek szerencsétlenkedését kihasználva jó eséllyel be is gyűjtik az újabb bajnoki címet. Ettől függetlenül nem ártana, ha a jövőben jobban felvállalnák a támadójátékot, mert nemzetközi szinten ez a teljesítmény édeskevés lesz. Egy BL-selejtezőn a Fradinál sokkal erősebb ellenfelek jönnek majd szembe, és ha még ellenük sem mer kinyílni, értékelhető támadást vezetni a magyar bajnok, akkor ismét tiszavirág életű kupaszereplés elé nézünk.