Képes Sport
PIETSCH TIBOR
PIETSCH TIBOR
2022.06.28 11:25

Lang Ádám: Visszajuttatnánk a válogatottat oda, ahol rég járt

Emlékezetes időszak van Lang Ádám mögött. Az Omonia Nicosia 29 éves védője előbb teljessé tette aranygyűjteményét, majd a válogatott tagjaként volt része csodás sikerekben. Mindeközben az is teljesült, amiben nyolc éve nemigen hitt: ötvenedszer is magára ölthette a címeres mezt! Beszélgetés történelmi győzelemről, jubileumról, bizalomról és Veszprémről.

 

Lang Ádám büszkén áll az öltözőfolyosón a 2016-os Európa-bajnokságon viselt, bekeretezett válogatott mezei előtt (Fotók: Penovác Károly/ Veszprém Megyei Napló)


NÉVJEGY: LANG ÁDÁM
Született: 1993. január 17., Veszprém
Sportága: labdarúgás
Posztja: hátvéd
NB I-es meccs/gól: 79/3
Válogatottság/gól: 51/1
Klubjai: Veszprém (2008-2012), Győri ETO (2012-2015), Mol Fehérvár (2015-2016), Dijon (2016-2018), Nancy (2018, kölcsönben), CFR Cluj (2018-2019), Omonia Nicosia (2019-)
Legnagyobb sikerei: magyar bajnok (2013), magyar Szuper­kupa-győztes (2013), 2x magyar bajnoki ezüstérmes (2014, 2016), román bajnok (2019), román Szuperkupa-győztes (2019), ciprusi bajnok (2021), Ciprusi Kupa-győztes (2022), Európa-bajnoki nyolcaddöntő (2016)

– Az ötvenedik vagy az ötvenegyedik válogatott mérkőzése volt emlékezetesebb?
– Az ötvenegyedik!

– Tényleg?
– Esküszöm! Amit Angliában véghez vittünk, fantasztikus volt. Tudtuk, hogy nyertünk négy nullára, de sokáig nem fogtuk fel. Napokba telt, mire feldolgoztuk – mára azért sikerült.

– Belegondolt már abba, hogy történelmi diadal részese volt?

– Persze! Az ilyen meccsekért él az ember! Olyan válogatottat győztünk le, amelynek tagjait hétről hétre a Bajnokok Ligája-találkozókon látjuk játszani. Anglia sokaknak etalon, ehhez képest a mérkőzésnek voltak periódusai, amelyekben egyértelműen fölényben futballoztunk. Óriási tettnek tartom, hogy négy góllal vertük az angolokat.

– Lehet ezt még fokozni: tizenegy napon belül kétszer győzték le az Európa-bajnoki ezüstérmest!

– Hihetetlen! Jóllehet, ideje volt véget vetni az évtizedeken át tartó sikertelenségnek. Ami azt illeti, megadtuk a módját, hiszen duplán elégtételt vettünk...

– Akadt egyáltalán hibapont az angliai meccsben?
– Nehéz pillanatok adódtak, de azokban szerencsénk volt. Rettentően sűrű volt a program, az volt a negyedik mérkőzésünk tizenegy nap alatt, a fáradtság jelei is jelentkeztek, ám olyan felfokozott érzelmi állapotba kerültünk, hogy nem éreztük a kimerültséget. A szívünk vitt minket előre, próbáltunk minél eredményesebben és bátrabban játszani. Ha van önbizalmad, ha látod, hogy amit csinálsz, működik, azt is elhiszed, hogy a nálad erősebbnek vélt riválisod ellen is van keresnivalód.

Ha csak teheti, hazamegy Veszprémbe, s olyankor a nevelőegyesületéhez is beugrik


– Utólag nem bánja, hogy a sorozatból hátralevő két meccset csak szeptemberben játsszák le?
– Lendületben voltunk, remélem, maradunk is. Amit az elmúlt hetekben átéltünk, elraktároztuk magunkban, hogy a későbbiekben erőt meríthessünk belőle. Nem árt leszögezni, hogy amit mostanra elértünk, hosszú folyamat eredménye. Az elmúlt években fokozatosan lépegettünk előre, ugyanakkor bízom – sőt biztos vagyok – benne, hogy a folyamat még nem csúcsosodott ki. Úgyhogy alig várjuk a következő megméretést!

– Kicsit tekintsünk vissza a kettővel ezelőttire, mégiscsak a Németország elleni mérkőzésen öltötte magára ötvenedszer a címeres mezt.
– Amikor először válogatott lettem – és ennek már nyolc éve –, nem gondoltam volna, hogy eljutok félszázig. Aztán teltek az évek, volt, amikor több lehetőséget kaptam, volt, amikor kevesebbet, mígnem 2022. június tizenegyedikén ott álltam a pályán – ötvenszeres válogatottként. Keveseknek adatik meg. Maga a németek elleni egy egyre végződő meccs is életre szóló emlék. A telt házas Puskás Arénában játszhattam egy elitkategóriás rivális ellen, lenyűgöző hangulatban. És még az eredmény sem volt rossz...

A veszprémi U13-as csapat egyik játékosának életútja példát adhat a ma gyerekeinek


– Ha nem tévedek, az aznap viselt dresszét nem cserélte el.
– Naná, hogy nem! Külön hálával tartozom csapatmenedzserünknek, Tömő Attilának. Elképesztő az a szervezőmunka, amit végez, neki is köszönhető, hogy a lehető legjobb körülmények között készülhetünk a meccsekre. Ebben óriási része van az MLSZ-nek is. Szóval, Attila nem feledkezett meg arról sem, hogy ötvenedszer leszek válogatott, ha jók az információm, előre jelezte a szerelésekért felelős Hegyesi Laci bácsinak, aki egy ötvenes számot nyomatott a mezem nyakába, alatta pedig a válogatott mottója, a Csak együtt! virított. Ez nem üres szólam ám, a mellettünk dolgozó stábtagok nélkül nem lehetnénk sikeresek! Elképesztő, mennyi időt és energiát fektetnek abba, hogy semmire se legyen gondunk, óriási figyelmet és szeretetet kapunk tőlük. Róluk alig esik szó, holott részei a sikereknek – ha lehet, ezúton megköszönném az ő munkájukat is. Hozzáteszem, a nagy szeretetet és támogatást a szurkolóinktól is megkapjuk, a Csak együtt! mottónkba ők is beletartoznak.

– Az első perctől fogva az utolsóig pályán volt mind a négy Nemzetek Ligája-meccsen. Ha valaki a sorozat rajtja előtt ezzel áll ön elé, hogyan reagált volna?

– Ha udvariasan is, de megkérdeztem volna, miért beszél hülyeségeket. Igyekszem a földön járni, tudom, hol a helyem. Azzal is tisztában vagyok, hogy ha minden védő egészséges, ha nem sújtják eltiltások a csapatot, nem vagyok mindig kezdő. Mindamellett vallom, amikor megkapod a lehetőséget, meg kell ragadnod! Az utóbbi mérkőzéseken élveztem Marco Rossi bizalmát, és úgy fest, éltem vele.

– A négy meccsen három gólt kapott a magyar válogatott, s nem Gibraltár, San Marino és Liechtenstein, hanem Anglia, Olaszország és Németország ellen. Ez a védelemnek köszönhető?
– A csapatvédekezésnek! Mára eljutottunk odáig, hogy mindenki pontosan tudja, mi a feladata. Bármi történik, arra tudunk reagálni. Ehhez jóval több meló, jóval több futás kell, de a vetélytársak a korábbinál kevesebbszer kerülnek a kapunk közelébe. Rengeteg energiát öltünk minden mérkőzésbe, jobb is, hogy sokan nem látták, milyen ólomlábakon jártunk másnap.

 ÁLLOMÁSOK: HOSSZÚ ÚT VESZPRÉMTŐL NICOSIÁIG
Lang Ádám legutóbb másfél éve adott interjút a Képes Sportnak, az addigi pályafutását részletező cikkben külön-külön beszélt a klubjairól a rá jellemző nyíltsággal. Alábbiakban érdemes felidézni - és az azóta az Omoniánál történtekkel kiegészíteni - az akkori nyilatkozat néhány részletét.
VESZPRÉMI FC UTÁNPÓTLÁS SE
„A suliban kötelező volt az úszás, nekem annyira tetszett, hogy versenyszerűen űztem 11 éves koromig. A sportágváltás ideje akkor jött el, amikor az egyik nyáron beírattak a Veszprémi FC Utánpótlás SE táborába, ahol minden a labda körül forgott. Nem én voltam a legtechnikásabb gyerek, de egy másodpercig nem álltam le. Feltűnhetett az edzőknek, hogy szorult belém kedv és energia, mert a végén megkérdezték, miért nem jövök le megnézni, milyen egy edzés. Lementem, megnéztem - ott ragadtam. Jó közösségbe kerültem, csupa szív emberek vettek körül. Fogékony voltam mindenre, ezért is érhettem utol hamar azokat a társaimat, akik nem 11, hanem ötévesen kezdtek el focizni. Még 16 sem voltam, amikor bemutatkozhattam az NB III-as Veszprém felnőttcsapatában, később két, a fejlődésem szempontjából fontos évet töltöttem el az NB II-ben is."
GYŐRI ETO
Az ETO már korábban is érdeklődött, de a családdal abban maradtunk, az érettségi előtt nem igazolok sehova - Veszprém egyik legjobb középiskolájába, a Vetési Albert Gimnáziumba jártam, fontos volt a tanulás is. Az első győri évemben bajnokok lettünk, igaz, nem elsősorban nekem köszönhetően. Az idény elején ugyan játszottam, egy hiba után kivettek a csapatból, és csak az utolsó fordulóra kerültem vissza. Úgy, hogy a harmincból mindössze négy mérkőzésen léptem pályára, nem veregettem meg a vállam azzal, hogy de jó volt ez, Ádi! A következő idény ugyanakkor meghozta az áttörést, rendszeresen játszottam. Szerettem Győrben futballozni, ha nem üt be a krach, alighanem hosszabb távon is maradtam volna."
MOL FEHÉRVÁR
Az ország egyik legerősebb csapatának hívására nem lehetett nemet mondani. Utólag még úgy is jó döntésnek tartom, hogy nem játszottam annyit a Vidiben, amennyit szerettem volna. Abban a 15 hónapban, amíg a klub kötelékébe tartoztam, 36 tétmeccsen szerepeltem, mégis úgy éreztem, hogy nem volt elég. Ma már nem bánom, hogy úgy alakult, ebből is tanultam."
DIJON (és kölcsönben NANCY)
Huszonhárom voltam, amikor Franciaországba szerződtem. Először játszottam külföldön, számos nehézséggel találkoztam. Volt egy remek fél évem, hétről hétre játszottam, mígnem jött egy gyengébb mérkőzés. A Lyontól kikaptunk 4-2-re, a csapatunkból senki sem futballozott jól, ám a következő fordulóban csak én nem kaptam lehetőséget. Miért én?! - nem hagyott nyugodni a kérdés. Azzal, hogy emésztettem magam, azt értem el, hogy nem tisztult ki a fejem, elszállt az önbizalmam. Ennek a teljesítményem látta kárát. Ha akkor úgy gondolkodom, mint ma, összeszorítom a fogam, és megyek tovább, bebizonyítom, hogy nem lehet leírni. Úgy vagyok vele, hogy az élet mindig dob valamit, és azzal kell gazdálkodni. Amit akkor nekem dobott, azzal nem gazdálkodtam jól. Csalódásként éltem meg azt a periódust."
CFR CLUJ
Amikor az edzőtől azt hallod, gyere hozzánk, érzed, hogy a lehetőséget megkapod, és onnantól rajtad múlik, élsz-e vele. Így voltam vele én is, amikor a CFR akkori vezetőedzője, Edward Iordanescu Kolozsvárra hívott. Boldogan érkeztem - ő egy hónappal később távozott. A helyét a portugál Toni Conceicao vette át, aki a rotáció híve volt. A csapat a Bajnokok Ligájában is szerepelt, javarészt a bajnoki meccseken játszottam. Akkor már összeszorítottam a fogam, aminek meg is lett az eredménye: a téli felkészülés során alapemberré váltam. Az idilli állapot márciusig, az újabb edzőváltásig tartott. Felesleges szépíteni, Dan Petrescu egyáltalán nem számolt velem, hamar rádöbbentem, bármit teszek, nem lesz sanszom arra, hogy pályára lépjek. Az idény végén egyvalamiben voltam biztos: váltanom kell."
OMONIA NICOSIA
A csapat éveken át árnyéka volt korábbi önmagának, az első itteni idényemben jóformán a semmiből léptünk elő bajnokesélyessé. Amikor a járvány miatt 2020 márciusában félbeszakadt az idény, a tabella élén álltunk. A szövetség május közepén döntött úgy, hogy nem lesz folytatás. Nem hirdettek végeredményt, de legalább indulhattunk a Bajnokok Ligájában. A második évemben már a pályán is bajnokok lettünk, a legutóbbiban pedig kupagyőztesek. Az elmúlt három esztendő tényleg úgy alakult, ahogyan reméltem. A lelkes, de lelkizős fiatalból mára érett férfi lett. Már nem akarok mindenkinek megfelelni, kizárólag a nekem fontos emberek véleményére adok, a kudarcot éppúgy tudom már kezelni, mint a sikert. Nem vitás, hosszú út vezetett idáig, de úgy érzem, megérte végigmenni rajta."


– Akad a hátsó alakzatnak vezére? Mondjuk Willi Orbán szava szent?
– Mindenkinek a szava szent, mert mindnyájunkat az vezérel, hogy a csapatnak a legjobb legyen. Van, amikor Willi szól, hogy mit tegyünk, máskor Szalai Attila, megint máskor én. Ha látod a másikon, hogy két sprint után éppen kapkodja a levegőt, nyilván te beszélsz. Más kérdés, hogy amikor hatvanhétezren tombolnak a lelátón, olykor még a saját hangod sem hallod... Ezért kell annyit gyakorolni, hogy szavak nélkül is értsük egymást. Ráadásul minket, mezőnyjátékosokat megnyugtat az a tudat, hogy kiváló, bravúrokra képes kapusok állnak mögöttünk. Így kell működnie egy jó válogatottnak.

– Ha már ennyire belemerültünk, árulja el, mi a magyar válogatott titka?

– A csapategység. Nem győzöm hangsúlyozni, ez egy folyamat eredménye. Kellett valaki, aki ráébreszt bennünket arra, hogy többre vagyunk képesek. Nem akarok visszafelé mutogatni, de voltak időszakok, amikor elhihették velünk, hogy rosszak vagyunk. Ez azzal párosult, hogy gyenge eredményeket is értünk el. Mára változott a helyzet, amihez kellett Marco Rossi és stábja, továbbá egy egyszerű, de nagyszerű taktika. Aminek kellett, rögzült, automatizmussá érett, jóllehet, még nem száz, csak kilencven százalékban. Mindehhez hozzájön, hogy remek karakterek alkotják a keretet. Mindenki ki akarja venni a részét a sikerből, mindenki beletesz mindent. A csapat összes tagja arra koncentrál, ami a dolga, senki sem szeretne több lenni a másiknál. No és vannak a hangulatfelelősök, akik a mókázás terén viszik a prímet, de erről bővebben a Gazdag Dániel, Sallai Roland duó tudna mesélni. A lényeg, hogy van kőkemény munka és van jókedv – így van jól.

– Úgy fogalmazott, a fejlődési folyamat még nem csúcsosodott ki. Ezek szerint még van feljebb?
– Ha még többet birtokolnánk a labdát, még többet irányítanánk a játékot, még jobbak lehetnénk. Ehhez az kell, hogy folyamatosan olyan színvonalú mérkőzéseken lépjünk pályára, mint most a Nemzetek Ligájában. Szeretnénk visszajuttatni a válogatottat oda, ahol rég járt. Azt szeretnénk, hogy a magyar válogatott ne gúny tárgya legyen, hanem elismerően beszéljenek róla a határainkon túl is. Szeretnénk, hogy ha egy neves klub ebből a régióból igazol, ne egy horvát vagy szerb, hanem egy magyar labdarúgó mellett tegye le a garast. A helyzet már csak azért is biztató, mert a csapatunkban sok fiatal szerepel, húsz-huszonkét évesen már meghatározó játékosnak számítanak nemzetközi szinten is. Nekem már nincs egy évtizedem a válogatottban, de nekik még van! Mostantól az a minimum, amit júniusban mutattunk. Félreértés ne essék, nem az eredményekre gondolok, hanem az elszántságra, a hozzáállásra és a fegyelmezettségre. Senki se várja el, hogy a következő Európa-bajnoki selejtezősorozatot pontveszteség nélkül zárva kvalifikáljuk magunkat a tornára, ahogyan azt se, hogy innentől kezdve minden meccsen öt nullára nyerünk. Reális célokat kell kitűznünk magunk elé – az, hogy akár pótselejtezőn is, de sorozatban harmadszor is kijutunk az Eb-re, éppenséggel az lehet. De ennek érdekében rá kell tennünk még egy lapáttal.

Karrierje 50. válogatott meccse: Németország ellen (mögötte Kai Havertz), a telt házas Puskás Arénában… (Fotó: AFP)


– Ha visszatekint az elmúlt idényre, mit mond, jó éve volt?
– Összességében igen. Főleg a vége alakult szépen. A bajnokságban ugyan nem jutottunk be a felsőházba, a Ciprusi Kupát megnyertük, amivel kivívtuk a nemzetközi kupaszereplés jogát is, a válogatottal pedig jó esélyünk van arra, hogy szeptemberben kiharcoljuk az A-ligában maradást. A kupagyőzelemmel teljessé vált a gyűjteményem: van már bajnoki, kupa- és Szuperkupa-aranyam is. Ez persze nem jelenti azt, hogy a jövőben nem szeretném gyarapítani az érmeim számát.

– A kupadöntő aligha alakulhatott volna izgalmasabban...

– Csak a szokásos. Az ötödik percben egy véleményes szabálytalanság után a játékvezető kiállította az egyik játékosunkat, attól kezdte óriási erőt mozgósítottunk azért, hogy ne kapjunk ki. Nem sokkal a rendes játékidő letelte előtt még ziccerünk is volt, de kihagytuk, így következett még harminc perc. A hosszabbításban is volt egy nagy helyzetünk, ha berúgjuk, nincsenek tizenegyesek. Az meg igazi hullámvasút volt, hol mi hibáztunk, hol az Ethnikosz, hála az égnek, a hetedik sorozatban a javunkra dőlt el a csata.

– Szerényen hallgatott arról, hogy a harmadik sorozatban magabiztosan lőtt a kapu közepébe.
– Miután az edzőnk kijelölte az első két rúgót, megkérdezte, ki szeretne harmadiknak odaállni. Rávágtam, hogy megyek én! Nagyon örültem, amikor a labda a kapuban kötött ki. A lelátón tizenhétezren voltak, abból tizenötezren Omonia-drukkerek, akik tíz évet vártak arra, hogy újra kupagyőztes legyen a klub. Talán hozzá sem kellene tennem, hogy frenetikus hangulatot teremtettek.

és az 51., amely a legnagyobb élményt jelentette: 4–0 Anglia ellen! És Harry Kane mintha tartana tőle… (Fotó: Getty Images)


– Jöhet még három közös év?

– Annyi biztos, de azt sem zárom ki, hogy több lesz belőle. Nem vitás, három éve minden szempontból nagyon jó választás volt az Omonia.

– Netán eddigi karrierje legjobb választása?

– Szerencsére volt több jó is. Az igazság az, hogy későn érő típus vagyok. Korábban nem voltam annyira stabil lelkileg, hogy meg tudjak birkózni bizonyos körülményekkel. Ma már tudom, legyen szó futballról vagy bármi másról, senkinek sem szabad kételkednie önmagában. Az élet egy utazás, az okos ember pedig tanul a hibáiból. Én tanultam.

Nem csupán az interjú és a fotózás kedvéért dekázgatott az immár műfüves pályán


– Ezeket a napokat Magyarországon tölti. Jó itthon?
– Nagyon! Imádunk itt lenni, egyebek mellett azért, mert itt van a családunk, itt vannak a barátaink. Ezer szállal kötődöm a szülővárosomhoz, Veszprémhez.

– S ha már Veszprémben jár, nevelőegyesületéhez is leugrik...

– Ha tehetem, jövök. Jó érzés körbenézni, feltörnek az emlékek. Sokat voltam itt, sokat köszönhetek a klubnak. Az öltözőfolyosót a 2016-os Európa-bajnokságon viselt mezem is díszíti, ha vetek rá egy pillantást, eszembe jut, honnan indultam és hova értem el. Remélem, ha az itt játszó gyerekek is ránéznek, arra gondolnak, kellő kitartással és alázattal innen is el lehet jutni elég messzire...

 A MENEDZSER BÜSZKESÉGE
Napjaink futballjában ritkaságszámba megy, hogy játékos és menedzser csaknem egy évtizede együtt dolgozik – Lang Ádám és Illés Zoltán a kivételek táborát gyarapítja.

„Nagy öröm és büszkeség, amit Ádám elért az elmúlt években a pályán, de talán ennél is nagyobb öröm és büszkeség nekem, hogy volt szerencsém végigkísérni, ahogy egy fiatalemberből érett férfi, boldog családapa válik – mondta Illés Zoltán. – Egymás mellett voltunk jóban-rosszban, ha esetleg nem úgy alakultak a dolgok, ahogy előzetesen elképzeltük, akkor sem volt köztünk nézeteltérés. Az előfordult, hogy nem mindent láttunk ugyanúgy, de mivel a kapcsolatunkat az első pillanattól fogva az őszinteség jellemzi, nem volt olyan, amit ne tudtunk volna megbeszélni. Ádámmal azért is könnyű dolgozni, mert egyértelmű irányjelzést ad, rendre olyan csapatban akar játszani, amely előtt jelentős célok lebegnek. A terhet ma már jól bírja, azt látom rajta, hogy a nyomás serkentőleg hat rá. Rajta kívülálló okok miatt a CFR nem volt az évszázad választása, nagy szüksége volt arra, hogy Kolozsvárról olyan helyre kerüljön, ahol szakmailag és emberileg is megbecsülik. Az Omoniánál az első naptól fogva bíznak benne, hogy többször viselhette már a csapatkapitányi karszalagot, nem véletlen, ahogyan az sem, hogy januárban újabb három évvel meghosszabbították a szerződését. A csapat erős, a szurkolók imádják, sikerekből nincs hiány, úgy vélem, remek helyen van. Munkamániás, ha tehetné, éjjel-nappal játszana, még életmódot is váltott annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából. Mindent alárendel a futballnak és a családjának – tényleg büszke vagyok rá!”


(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. június 25-i lapszámában jelent meg.)

2022.08.07 22:26:01

Magyar válogatott N. PÁL JÓZSEF

ALAPVONAL. Akkoriban nála nagyobb érzelmeket kiváltani senki sem tudott, s a futball legszebb adományát hagyta reánk. Itt járt köztünk, játéka kegyelmi pillanataival derűt csalt az arcokra, azt ültetett a szívekbe is, s most lénye belelobbant a végtelenbe. Ember volt, nagyon esendő, aztán sokat szenvedő ember, ez bizonyos, de hiszem, tisztességtelen lélek pillanatokra sem.

2022.08.06 21:17:28

Magyar válogatott SOMOGYI ZSOLT

NS-VÉLEMÉNY. 2022-ben sem a szerb, sem az északír, sem az angol, sem az olasz, sem a német válogatott nem szerzett gólt ellenünk a második félidőben.

2022.08.05 14:09:59

Magyar válogatott PIETSCH TIBOR

„Ha tizenegy kínai játékos a legjobb nálam, akkor nincs mese, a Honvéd tizenegy kínaival áll ki.”

2022.08.01 11:16:54

Magyar válogatott SZÖLLŐSI GYÖRGY

A minden győzelem után elénekelt irredenta dal, amely Buzánszky Jenő visszaemlékezései szerint Farkas Mihályt sem zavarta, sőt…