PIETSCH TIBOR
PIETSCH TIBOR
2018.11.21 09:54 Frissítve: 2018.11.21 10:07

Fél év ment a levesbe, de Rossival visszatért a remény

Három győzelem, két döntetlen, öt vereség és egy kapitányváltás, avagy ami a magyar labdarúgó válogatott 2018-as teljesítménye mögött van: amit Georges Leekens elrontott, Marco Rossi igyekszik helyrehozni.

Szalai Ádámnak (jobbra) a gólszerzés nem „kapitánykérdés”, bár kétségtelen, hogy a csatár Marco Rossinál tudta megmutatni, igazából mire képes (Fotó: Szabó Miklós)

 

Három győzelem, két döntetlen, öt vereség.

Ja, és egy kapitányváltás.

Röviden ez a magyar labdarúgó-válogatott 2018-as mérlege.

Nemzeti ügyről lévén szó (mondjon bárki bármit, a válogatott szereplése mindig az) természetesen három mondattal nem lehet elintézni ezt az évet, még akkor sem, ha nyilvánvalóan volt már jobb, és remélhetőleg lesz is.

 
MUK – Thury Gábor jegyzete

Bár sokan szívesen elfelejtenék, emlékezzünk meg arról, hogy 2018-nak még Georges Leekens irányításával vágott neki a csapat. A belga szakvezető már 2017 novemberében megkapta a lehetőséget, hogy a Luxemburg és a Costa Rica elleni felkészülési mérkőzésen megfigyelőként tartózkodjon az együttes mellett – a Magyar Labdarúgó-szövetség hiába nevezte ki október végén a válogatott élére, felelősséggel még nem tartozott érte, a nagyhercegségben elszenvedett megalázó vereségért Szélesi Zoltán megbízott kapitány vitte el a balhét.

Ez év márciusától azonban már nem volt kibúvó. Addig a fényes jövőt sejtető nyilatkozataival, elegáns fellépésével és kedves sztorijaival sokakat elbűvölt a joviális nagypapa benyomását keltő – akkor még – 68 esztendős szakember, ám amikor eljött az igazság pillanata, vagyis a játékvezető jelet adott a kezdésre, csakhamar kiderült, nem ő lesz a magyar futball megváltója. Szokták mondani, a fociban minden szép és jó, csak meccs ne lenne – nos, ez Georges Leekens esetében hatványozottan igaz volt. Nem vitás, évekkel vagy inkább évtizedekkel ezelőtt kiválóan értette a szakmáját, de hogy eljárt felette az idő, mi sem bizonyítja jobban, mint az egyik sokat látott – nem mellesleg sokat bizonyító! – légiósunk megállapítása: „A Leekensszel töltött egy hétből könyvet lehetne írni, amely arról szólna, mit nem szabad a futballban csinálni.”

A Kazahsztán elleni kínos kudarc után a kapitánynak még volt lehetősége a javításra, de nem élt vele. A maga módján ugyan próbált változtatni, nem járt sikerrel. A neki jutó négy mérkőzésen három felállásban küldte pályára a csapatot, döntetlent egyedül a Fehéroroszország elleni 1–4–1–4–1-es hadrendje ért, bár aki látta a találkozót, tanúsíthatja: nem ennek, hanem a bravúrt bravúrra halmozó Gulácsi Péternek köszönhető, hogy Georges Leekens végül nem négy vereséggel a háta mögött intett búcsút Magyarországnak. Az idő tájt kilátástalannak tűnt a válogatott játéka, ugyanakkor ne legyünk igazságtalanok: a futballistáknak is volt szerepük a kapitány bukásában. Edző és csapat nem találta meg a közös hangot, a legnagyobb jóindulattal sem írhattuk volna le, hogy a labdarúgók tűzbe mentek a belga edzőért.

A magát csúnyán megégető tréner mindazonáltal nem győzte hangsúlyozni, némi időre van szüksége ahhoz, hogy ha nem is világverő, de jó csapatot formáljon a válogatottból, a mérkőzésről mérkőzésre fogyó türelem azonban júniusban, az ausztrálok elleni vereség után végérvényesen elfogyott, az MLSZ elnöke, Csányi Sándor is belátta, hiba volt szerződtetni. Az eredmények nemhogy elmaradtak, messze alulmúlták a várakozást (holott nem volt túl magasan a léc), előrelépésnek nyoma sem volt (sőt!), ráadásul a 2016-os Európa-bajnokság előtt, alatt és után tapasztalt szurkolói szenvedély és bizalom is odalett. A szakember – noha Gulácsi Pétert, Kleinheisler Lászlót, Lovrencsics Gergőt és Szalai Ádámot mind a négy meccsen bevetette – képtelen volt megtalálni azt a magot, amelyre a Nemzetek Ligája, majd az Európa-bajnoki selejtezősorozat idején alapozhatott volna.

A válogatott akkori teljesítményéről sokat elárul, hogy passzpontosság terén egyedül a kazahoknál volt jobb (no nem sokkal, mindössze egy százalékkal: 77–76), másik három vetélytársával szemben ebben a „számban” is alulmaradt – és nem Spanyolország, Franciaország vagy éppen Horvátország, hanem Skócia, Fehéroroszország és Ausztrália volt az ellenfél... Miközben sugárzott az ötlettelenség kapitányról és csapatról egyaránt, a beharangozott fiatalítás közben éppúgy váratott magára, mint egy látványos magyar támadás, játékstílusról pedig egyáltalán nem lehetett beszélni. Vagy ha igen, nyomdafestéket aligha tűrő módon. Ne kerteljünk: Georges Leekens mély nyomott hagyott maga után, fájdalom, építkezés helyett rombolt. Hónapok vesztek ezzel kárba, velük együtt négy felkészülési mérkőzés is.

Az utolsó (vagy már az utolsó utáni...) pillanatban jött a váltás. A június 19-én kinevezett Marco Rossi abban a tudatban mondott igent a felkérésre, hogy felkészülési mérkőzésen nem tesztelheti kiválasztottjait. Annyi előnye ellenben volt elődjével szemben, hogy nem ismeretlenül csöppent a magyar futballközegbe, 2012 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal itt dolgozik, arról nem szólva, hogy Kispesten letette a névjegyét a bajnoki arany- és bronzéremmel. Vezetőedzőként első jelentős megbízatását éppen a Honvédnál kapta, a mai napig nem titkolja, mennyire hálás ezért. Ha valakinél, az 54 éves szakembernél nem üres szólam, hogy szeretne valamit visszaadni abból, amit Magyarországon, egyúttal Magyarországtól kapott – a válogatottat dirigálva ezt megteheti.

Lerí róla, szívügyének tekinti, hogy sikeres legyen a nemzeti együttessel. Ez önmagában még nem elég ahhoz, hogy – a kitűzött célt megvalósítva – kijuttassa a csapatot a 2020-as, részben hazai rendezésű Európa-bajnokságra, de színre lépésével valami elindult, ez egyértelmű. Volt mersze olyan szabályokat lefektetni, amelyek feltehetőleg nem nyerték el mindenki tetszését, a szeptember 19-ig klub nélküli, évekig „érinthetetlennek” vélt Dzsudzsák Balázst is gondolkodás nélkül kihagyta a keretből mindaddig, amíg megítélése szerint nem lendült annyira formába, hogy a válogatott hasznára legyen. Kifelé ezt el lehetett intézni azzal, hogy a szabályok mindenkire egyformán érvényesek, ám aki kicsit is benne van a futball világában, tudja, nem olyan egyszerű ez. Senkinek se legyen kétsége afelől, hogy Marco Rossi ugyanúgy megvívta a maga csatáját Dzsudzsák Balázzsal, mint korábban a Honvédnál Davide Lanzafaméval – a kispesti „végeredmény” 2017 májusa óta ismert, a támadó remek játékkal segítette bajnoki címhez a kispestieket.

S ha már szóba került Dzsudzsák és Lanzafame: az utolsó NL-meccset nézve az volt az ember benyomása, hogy Marco Rossi visszanyúlt a XIX. kerületben bevált módszerhez. Addig javarészt az 1–4–1–4–1-es szisztémával próbálkozott, de olybá tűnik, a tallinni 3–3 után felhagyott vele. Az észtek elleni pesti „visszavágón” már az 1–4–2–3–1-es felállás párosult léleknyugtató győzelemmel, míg a finnek ellen jött a piros-feketéknél aranyat érő 1–5–3–1–1, vagy ha jobban tetszik, 1–5–3–2. Nevesítve: amíg a 2016–2017-es idényben csúcsra jutó Honvédban – a gólkirályként záró – Eppel Márton volt a csúcsék, a válogatottban Szalai Ádám. Amíg a csúcsék mögött a Honvédban Lanzafame, a válogatottban Dzsudzsák játszhatott némileg szabadabb szerepkörben – láthatóan mindketten élvezték. A három belső védős megoldás ugyanúgy működött a nemzeti együttesnél is, egyfelől azért, mert Willi Orbán az elmúlt időszak egyik legnagyobb nyeresége, másfelől azért, mert Kádár Tamás úgy futballozott a legutóbbi két összecsapáson, ahogy az elvárható tőle, végül, de nem utolsósorban azért, mert a kispesti Baráth Botond álmából felkeltve is tudja, Marco Rossi mit szeretne látni a pályán.

Az olasz mester „szótárában” a csapatérdek, a hozzáállás és a fegyelem mellett akad még egy kulcsszó: a bizalom. Ennek tudható be, hogy Nagy Ádám és Kalmár Zsolt átlag feletti produkcióval rukkolt ki Észtország és Finnország ellen is, utóbbi nem is tagadta, mennyit számít, hogy edzője hisz benne. A bizalommal együtt jöttek a látványos megmozdulások és a szép gólok is: a görögök ellen Sallai Roland és Kleinheisler László, a finnek ellen Szalai Ádám talált a kapuba vastapsot érdemlő támadás végén.

Megkockáztatjuk, a csapat teljes mellszélességgel beállt a szövetségi kapitány mögé. Csupán a miheztartás végett: legutóbb ez Dárdai Pál idejében volt így, s annak már három éve...

Ez persze nem jelenti azt, hogy innentől kezdve egyenes út vezet az Eb-re. A gyötrelmes tavasz után az ősszel tett néhány fontos lépést előre a válogatott, a Leekens-érában hiányolt gerinc immár adva van, van mire, van kire építeni, de egyelőre ennyiről van szó, nem többről.

Legközelebb márciusban lép pályára a nemzeti együttes, akkor már Európa-bajnoki selejtezőt vív. A helyzet nem ismeretlen Marco Rossinak: megint csak nem lesz lehetősége felkészülési mérkőzésen kipróbálni ezt-azt – nyomban élesben kell bizonyítani.

Amiben a nyár elején még jóformán senki sem hitt, azt legalább a tél beköszöntével leírhatjuk: bizakodva várjuk a folytatást.

A KÉPRE KATTINTVA NAGYOBB MÉRETBEN OLVASHATÓ
GEORGES LEEKENS
A belga szakvezetőt 1-től 10-ig terjedő skálán értékeltük.
BEILLESZKEDÉS: 6
A belga szakember az első pillanattól kezdve remekül érezte magát Budapesten, élvezte az életet, de becsületére váljon, hogy szorgalmasan járta a mérkőzéseket is. Folyton fontos emberek társaságában mutatkozott, más kérdés, hogy az összhangot csak kevesekkel találta meg.
KOMMUNIKÁCIÓ: 8
A szavak embere volt. Olyan hosszúra talán még sohasem nyúltak a sajtótájékoztatók, mint amikor a belga ült a mikrofon mögött. Csak mondta, mondta és mondta a magáét... Két edzés között pedig a játékosokat bűvölte el egy-két sztorival, kár, hogy a szavakat nem követték tettek.
STRATÉGIA: 3
Négy mérkőzésen három felállást próbált ki, ez is arra utal, hogy tisztességgel kereste a legjobb megoldást, csak sehogy sem volt képes megtalálni. A mérkőzések alatt sem tudott „belenyúlni” úgy a csapatba, hogy az érdemleges változást hozott volna.
MUNKAMÓDSZER: 2
Talán elegendő, ha annyit írunk: volt olyan játékos, aki azt mondta, a megye egyben színvonalasabb edzések vannak, mint a belga edzőnél voltak. Állítását az eredmények is alátámasztják, a nyolcvanas és kilencvenes években alkalmazott módszerek mára már elavultak.
EREDMÉNYESSÉG: 1
Kínos vereség Kazahsztántól, Skóciától és Ausztráliától, ráadásul mindhárom csapás hazai pályán érte a válogatottat. A fehéroroszországi döntetlen is a kudarc kategóriájába sorolandó. A régóta a magyar futballban élőknek is megalázó időszak zárult le Georges Leekens távoztával.
AZ OSZTÁLYZATOK ÁTLAGA: 4.0
A KÉPRE KATTINTVA NAGYOBB MÉRETBEN OLVASHATÓ
A KÉPRE KATTINTVA NAGYOBB MÉRETBEN OLVASHATÓ
MARCO ROSSI
Az olasz szakvezetőt 1-től 10-ig terjedő skálán értékeltük. 
BEILLESZKEDÉS: 9
Könnyű helyzetben volt, amikor Dunaszerdahelyről visszatért, hiszen jóformán mindent és mindenkit ismert, korábban Pest szinte az otthonává vált. Nincs olyan stadion, amelyben ne köszöntenék szeretettel, még a Ferencvárosban vagy Újpesten is tisztelik kispesti múltját.
KOMMUNIKÁCIÓ: 8
Kifelé tökéletesen kommunikál, a szurkolók fülének kedves, amit mond. Befelé nyilván keményebb, a tallinni döntetlen után nem lettünk volna a futballisták helyében. Szavainak ugyanakkor van hitele, az öltözői motivációs beszédei pedig – állítólag – hátborzongatók.
STRATÉGIA: 6
Hat mérkőzés, három hadrend, de ismerve az 54 éves szakembert, alighanem az 1–5–3–2-es felállás lesz az alap a jövőben. Nem fél attól, hogy újoncokat vessen be, és nem fél attól sem, hogy sztárokat hagyjon ki. A taktika, amelyet a stábjával kidolgozott, többnyire jónak bizonyult.
MUNKAMÓDSZER: 7
Támaszkodhat és támaszkodik is segítőire, köztük Gera Zoltánra. Csak azt fájlalhatja, hogy keveset dolgozhat együtt a válogatottal – a Honvédnál is azt követően lett igazán sikeres, hogy a hétköznapok során „beleverte” játékosai fejébe a győzelemhez vezető út valamennyi lépését.
EREDMÉNYESSÉG: 6
Idei első győzelmét szeptember 11-én aratta válogatottunk, immár az olasz szakvezető irányításával. Hazai pályán mindhárom meccsét megnyerte, s ez feltétlenül dicséretes, idegenben viszont csak az észtek elleni 3–3-as döntetlenre futotta, ami azért ront az összképen.
AZ OSZTÁLYZATOK ÁTLAGA: 7.2

2021.07.20 14:03:05

Magyar válogatott THURY GÁBOR

Noha a magyar futballválogatott gyengélkedett, a vezetők nem mondták le a brazilok riói meghívását.

2021.07.15 22:41:39

Magyar válogatott N. PÁL JÓZSEF

ALAPVONAL. Mészöly Kálmánban mintha a tárt karú szeretet hajlamát, s a fékezhetetlen – nem rossz értelemben vett! – „dúvadságot” gyúrta volna össze a Teremtő, ami így egyben a lebírhatatlan életörömöt, életakaratot mutatja nekünk.

2021.07.15 22:14:35

Magyar válogatott MALONYAI PÉTER

NS-VÉLEMÉNY. Örüljünk annak, hogy csakhamar kettő lesz az egyből.

2021.07.14 23:11:43

Magyar válogatott KAMLER JÁNOS

NS-VÉLEMÉNY. Tökéletesen behatárolható a profi labdarúgásban betöltött szerepe.