K. Zs. 2016.05.04 11:27 Frissítve: 2016.05.04 12:54

A mieink és Izland: nevetséges góloktól szégyeneink országáig

Izland labdarúgó-válogatottja ellenfelünk lesz a nyári Európa-bajnokságon, érdemes tehát feleleveníteni, hogyan kezdődött „közösködésünk” – annál is inkább, mert éppen most van az első magyar–izlandi mérkőzés évfordulója. A helyszín a Népstadion, az időpont 1988. május 4. – korabeli Nemzeti Sport/Népsport-idézetekre épülő retrosorozatunk epizódja következik három góllal, amelyek közül kettő igencsak, hogy is fogalmazzunk, nevetséges volt.

 

JÖN A KAPUS…, ÉS NEM AZ ÖVÉ… KETTŐ-NULLA!”

Kommentátor: id. Knézy Jenő

„Bejön-e a kettős papírforma a Népstadionban? – kérdezte címlapján a meccsnapi Népsport, majd egy nappal később ugyanott megadta a választ is: – A papírforma bejött, a játék még »cserére vár«.”

Kezdésként magyarázzuk meg a „kettős papírformát”. A Népstadionban két mérkőzést rendeztek aznap: előbb olimpiai válogatottunk győzte le Írországot 3–1-re Melis Béla, Katona György és Rubold Péter góljával – sajnos a szöuli kvalifikációhoz ez nem volt elég –, majd következett a „nagyok” meccse, amelyen az előbb látott gólokkal 3–0-ra nyertünk Izland ellen.

VÉGTELENSÉGIG LECSUPASZÍTOTT

Az NSZK-val 1966-ban vb-ezüstérmet nyerő Sigfried Held volt akkoriban az izlandiak szövetségi kapitánya, akik az 1988-as Eb selejtezői során hazai pályán a címvédő Franciaországtól és a Szovjetuniótól is pontot szereztek, Norvégiát pedig oda-vissza legyőzték. Nem tartoztak az európai elithez, sőt a középmezőnyhöz sem, de képesek voltak megkeseríteni bárki életét.

„Már a kezdet kezdetén kiderült, hogy az izlandi válogatott tagjai jóval többet tudnak a szakmából, mint amennyit az előítéletektől terhes köztudat ismerni vél róluk – kezdte a budapesti meccs elemzését a Népsport. – Gyorsan megtudhattuk róluk, hogy a már híres lelkesedésükön túl gyorsak, erőszakosak, s nagyon fegyelmezetten játsszák a végtelenségig lecsupaszított, sallangoktól mentes, ugyanakkor nagyon kellemetlen játékukat.”

SALLAI SÁNDOR EGYETLEN GÓLJA

Ezen a mérkőzésen szerezte meg válogatottbeli pályafutása egyetlen gólját Sallai Sándor. Pintér Attila előreívelése után „úgy tűnt, a kifutó Baldurssonnal szemben nincs esélye, ám a kapus elképesztő ügyetlenséggel árnyékra vetődött, így a labda Sallai elé pattant, akinek csupán annyi dolga maradt, hogy tíz méterről az üres kapuba kellett helyeznie.”

Az akkor még a Debrecenben játszó Sallai 1981-ben, a románok elleni vb-selejtezőn mutatkozott be a válogatottban, és a játékmester, Anghel Iordanescu eredményes őrzésével jócskán hozzájárult az értékes bukaresti 0–0-hoz. 1984-től már a Bp. Honvédhoz postázták a meghívóit; Sallai a válogatottbeli karrierje 1989-es lezárultáig 55-ször lépett pályára a nemzeti csapatban.

„Sallai, bár az izlandi kapus hathatós közreműködésével, lőtt egy szemfüles gólt, és a támadásépítésből is kivette a részét” – ez volt emlékezetes 47. válogatott fellépésének rövid NS-értékelése.

FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
MAGYARORSZÁG–IZLAND 3–0 (1–0)
1988. május 4., Budapest,
Népstadion, 4000 néző
MAGYARORSZÁG: Disztl Péter – Balog Tibor, Pintér Attila, Garaba Imre – Kozma István, Varga István (Sallai Sándor, 46.), Fitos József, Sass János – Kiprich József (Esterházy Márton, 46.), Bognár György (Szabadi László, 64.), Vincze István (Kovács Kálmán, 62.). Technikai igazgató: Bálint László
Gólszerző: Vincze I. (45.), Sallai (64.), Kovács K. (89.)

KAPTUNK AJÁNDÉKOT

S mégis: hogyan győztük le őket ilyen magabiztosan?

„Helyzeteinket a vendégek dolgozták ki” – összegzett a tudósító, s tagadhatatlan, az izlandi kapus és a védelem mindhárom gólunkban benne volt.

Gudmundur Baldursson már Vincze István amúgy szép ívű szabadrúgásánál is a labda mellé nyúlt, a második találat előtt rosszul futott ki kapujából („Baldursson balfogása besegített”), s hát a harmadik gól is vicces volt: Kovács Kálmán egy rövid hazaadásra lecsapva gurított a hálóba, vagyis „a végén is kaptunk ajándékot”.

MINT AZ ISKOLÁBAN AZ ÉNEKTANÁR

Ami pedig a mindössze négyezer nézőt vonzó, „edzőmeccs-hangulatú” lelátók előtt megrendezett mérkőzést illeti: „Magáról a játékról meglehetősen nehéz bármit is írni, hiszen a mérkőzés csupán a csapatok neve miatt volt válogatott találkozónak nevezhető.”

Lapunk szerint minden poszton jobb játékosokat vonultattunk fel, de ettől még nem játszottunk jobban ellenfelünknél. A legtöbb akciót az ezúttal hátravont középcsatárként játszó Bognár György kezdeményezte, s a legtöbb használható labda is az ő nevéhez fűződött, „nem ő tehetett arról, hogy sokszor nem értették meg a társai”.

„Volt ugyan egy irányító – Bognár –, aki mint az iskolában az énektanár, megpróbálta összefogni a kórust, igyekezett megadni az alaphangot, ám a nebulók szinte az egész első félidő alatt csak a saját nótájukat fújták.”

Összességében „annyi kiderült, hogy ma még valamivel jobbak vagyunk Izlandnál, no meg az is, hogy egyelőre nincs igazi, ütőképes csapatunk. És hogy mostanában lesz-e, azt legfeljebb csak remélhetjük, bár a látottak nem sok biztatást adnak ehhez. Mert egyelőre van 15-20 »kinevezett« válogatott játékosunk – közülük néhány nyilvánvalóan nem odavaló –, ám a többi sem alkot igazi együttest. Igaz, ez egyelőre a csapatkeresés időszaka. Keressük hát tovább a csapatot – de már ne sokáig!”

Nem egészen két évvel voltunk az irapuatói csapás, és fél évvel a sikertelen Eb-kvalifikációs sorozat után.

NEM CSAK ZÁSZLÓKAT, JELVÉNYEKET

„Egy héttel ezelőtt három tökéletesen kidolgozott helyzetet puskáztunk el, ezúttal viszont kihasználtuk lehetőségeinket, és ez örvendetes” – keresett és talált pozitívumot a mérkőzésben a magyar válogatottat irányító Bálint László, akinek az említett, egy héttel korábbi, Anglia elleni 0–0, valamint a törökök elleni 1–0 és a belgiumi 0–3 után ez volt a negyedik meccse a válogatott élén.

„Mi nemcsak zászlókat, jelvényeket, de egy olyan eredményt is hoztunk, amellyel bizonyára elégedettek (a magyarok)” – mondta keserűen Siggi Held, kapusukat a csapat leggyengébb láncszemének nevezve, míg az ellenünk készülő Ausztria szövetségi kapitánya, a Népstadionban jelen lévő Josef Hickersberger szerint második és harmadik gólunk akkora védelmi hibából született, hogy már-már öngólnak számítottak.

Az osztrákok mindenesetre jól felkészültek belőlünk, s néhány héttel későbbi 4–0-s budapesti sikerük gyakorlatilag le is zárta Bálint László technikai igazgató kapitányi korszakát.

FEJTETŐRE ÁLLT A VILÁG

Izlandot 1988-ban még egyszer legyőztük – a szeptemberi, reykjavíki 3–0 alkalmával már Mezey György ült a kispadon –, ám ami azután következett… Egymás után három keserves zakó… S bár olvashattuk, a szigetország futballját már 1988-ban szép szavakkal méltatta lapunk, a három vereség alkalmával kiderült: hiába a sokat emlegetett nagy nemzetközi kiegyenlítődés, vannak országok, amelyektől a közvélekedés szerint „szégyen” kikapni.

A júniusi erőpróba közeledtével tanulságos feleleveníteni, hogyan kommentálta lapunk az Izlandtól elszenvedett három csapást!

Vb-selejtező, 1992. június 3., Budapest: MAGYARORSZÁG–IZLAND 1–2. A címlap az amerikai világbajnoki helyszínre utalt: „Tapodtat sem haladtunk előre a New York felé vezető úton. Sőt!” A belső cím arra, hogy a második percben vezettünk: „Az álomrajttól a rémálomig”. Jenei Imre csapatának teljesítményét értékelő szakmai elemzésünk címe pedig ez volt: „Ezt nem lehet megmagyarázni...”

Vb-selejtező, 1993. június 16., Reykjavík: IZLAND–MAGYARORSZÁG 2–0. A címlap arra célzott, hogy nemcsak a nagyok, hanem az utánpótláscsapat is kikapott (1–2) aznap a szigetországban: „Izland x Izland=szégyen a négyzeten!” Belül: „Kínunkban mondjuk: mindig mi sem nyerhetünk”. A „Bevégeztetett…” címmel megjelent szakmai értékelés végítélettel felérő utolsó mondata: „Most már bizton állíthatjuk: Izlandon, 1993. június 16. éjjelén a magyar labdarúgás bevégeztetett…”

Akkoriban Puskás Ferenc volt a szövetségi kapitány, ő többek között ezt mondta: „El kell felejteni a régi európai rangsort, amikor ők (az izlandiak) a »futottak még« mezőnyéhez tartoztak. Fejtetőre állt a világ. Most mi vagyunk a pofozógépek.”

Eb-selejtező, 1995. június 11., Reykjavík: IZLAND–MAGYARORSZÁG 2–1. „Revánsot remélve” – írta lapunk a meccs reggelén. „Vége a számolgatásnak!” – ezt pedig a másnapi címoldalon, az Eb-esélyekre utalva. A belső szalagcím mintegy összefoglalta a három taglalt mérkőzést: „Szégyeneink országa, Izland a neved!” Ez a meccs amúgy az akkori kapitánynak, a „bemikrofonozott” Mészöly Kálmánnak a kispadnál, a meccs hevében eleresztett tirádáiról is emlékezetes…

Azóta ötből ötször legyőztük Izlandot, félni tőle – dacára annak, hogy igen nagy skalpokat gyűjtött be az Eb-selejtező során – nincs különösebb okunk, de nem árt, ha a marseille-i meccsre készülve fejben tartjuk ezeket a rossz emlékeket. No meg Puskás szavait.

A kép Sallai Sándor első válogatott mérkőzése előtt készült Bukarestben, középen a fiatal debreceni (Fotó: Képes Sport)

 

VÁLOGATOTT GYŐZELMEK A NYOLCVANAS ÉVEKBŐL
Nyíl+Törő kétszer, Fazék+Nyíl négyszer, Fazék+Törő egyszer (1980, Lengyelország)
A nap, melyen három magyar „dugót” látott a Casanova (1981, Spanyolország)
„Hej, Garaba, mekkora gól!” Megfélemlítettük a spanyolokat?! (1984, Spanyolország)
Így babonázott meg 50 000 fanatikust a magyar válogatott (1984, Törökország)
Egy tragédia miatt utaztak legjobb futballistáink Hamburgba (1985, NSZK)
„Öt éve Maradona, most pedig Nyilasi és Kiprich játszott a prímhegedűn” (1985, Ausztria)
A magyarok istene vicces góllal büntette az időhúzó kapuscserét (1988, Törökország)
 
SOROZATUNK EDDIG MEGJELENT ÖSSZES EPIZÓDJA ITT!
2021.07.20 14:03:05

Magyar válogatott THURY GÁBOR

Noha a magyar futballválogatott gyengélkedett, a vezetők nem mondták le a brazilok riói meghívását.

2021.07.15 22:41:39

Magyar válogatott N. PÁL JÓZSEF

ALAPVONAL. Mészöly Kálmánban mintha a tárt karú szeretet hajlamát, s a fékezhetetlen – nem rossz értelemben vett! – „dúvadságot” gyúrta volna össze a Teremtő, ami így egyben a lebírhatatlan életörömöt, életakaratot mutatja nekünk.

2021.07.15 22:14:35

Magyar válogatott MALONYAI PÉTER

NS-VÉLEMÉNY. Örüljünk annak, hogy csakhamar kettő lesz az egyből.

2021.07.14 23:11:43

Magyar válogatott KAMLER JÁNOS

NS-VÉLEMÉNY. Tökéletesen behatárolható a profi labdarúgásban betöltött szerepe.