Iváncsik Mihály: 1986 életem legszebb éve volt a pályán

Korát megelőző technikai tudásáról minden korabeli tudósítás ódákat zengett. Visszanézve akár csak az 1986-ban Svájcban megrendezett világbajnokságon dobott góljait, Iváncsik Mihály nem véletlenül érdemelte ki a „cunderkirály” becenevet. 169 mérkőzésen lépett pályára a nemzeti csapatban, 623 góljával a mai napig a legjobb tízben van a vonatkozó ranglistán.

Az 1986-os világbajnokságra válogatott csapattársai közül többen is utolsó lehetőségként tekintettek, hogy valami igazán nagyot alkossanak. A két évvel korábbi Los Angeles-i olimpiát a politika elvette ettől a nemzedéktől, amelyet maga a csapatkapitány, Kovács Péter nevezett „elátkozott generációnak”. Szerencsére a svájci vb-n fordult a kocka, minden összeállt, és hatalmas menetelésbe fogott.

A csapat az első hat meccsét megnyerte a különböző svájci csarnokokban, sorrendben Dánia, Svédország, Algéria, Izland, Románia és Dél-Korea ellen. Ezek közül hármat is a második félidőben fordított meg, háromszor is skandináv együttest vert meg, az akkoriban még nagy rivális románokat, és a már a szöuli, hazai olimpiájára formálódó Dél-Koreát is felülmúlta. Nem volt kérdés, hogy a mieink megérdemelten jutottak be a döntőbe, ahol a korszak meghatározó együttesétől, Jugoszláviától is csupán 24–22-re kaptak ki. Ilyés Ferenc, az MKSZ elnöke a legendák tiszteletére megrendezett ünnepi ebéden nem véletlenül fogalmazott így: „Ti nem az elátkozott generáció, hanem a nagy generáció vagytok!”

„Ez a csapat mindig is egyben volt, nagyon sokat dolgoztunk, ennek hatására összekovácsolódtunk, negyven év után is tiszteljük egymást – mondta a fináléban öt gólt szerző Iváncsik Mihály a Nemzeti Sportnak. – Akkoriban többet voltunk együtt, mint a saját családunkkal. A lebonyolítás miatt öt-hat hónapot együtt tudtunk készülni egy vébére vagy olimpiára. Azóta annyira felgyorsult a kézilabda és sűrű a versenynaptár, hogy napjainkban a válogatottak két hetet töltenek együtt, és már mennek is a világversenyre. Ez nem jó, a mi helyzetünk szerencsésebb volt.”

A világválogatott játékos elárulta, hogy Svájcban a célkitűzés az olimpiai kvalifikáció, azaz az első hat hely valamelyikének megszerzése volt, de ahogyan meneteltek előre, úgy lettek egyre éhesebbek. Mindannyiuknak extra motivációt adott, hogy tudták, lehet, nem lesz még egyszer ilyen alkalom, amikor minden ennyire összeáll.

„1986 életem legszebb éve volt a pályán, a válogatottal megnyert vb-ezüst mellett a Rába ETO-val Magyar Kupát és IHF-kupát nyertem” – emlékezett vissza. A győri együttest aztán 1987-ben, 1989-ben és 1990-ben is bajnoki címre vezette, majd profi karrierje után az Audi gyárban dolgozott három műszakban. Manapság már a boldog nyugdíjas éveit éli, igyekszik minél több időt eltölteni a családjával, közte hat unokájával, akik közül öten is kézilabdáznak. Három fia is sokra vitte, Gergő és Tamás hosszú időn keresztül a Veszprém és a válogatott alapemberei voltak, Ádám szintén első osztályú játékos volt.

AZ 1986-BAN VB-EZÜSTÉRMES MAGYAR VÁLOGATOTT     
Bíró Imre, Bordás József, Debre Viktor, Fodor János, Gyurka János, Hoffmann László, Horváth Gábor, Iváncsik Mihály, Kenyeres József, Kontra Zsolt, Kovács Mihály, Kovács Péter, Marosi László, Oross Tibor, Szabó László.  Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos