Lőrincz Emil hatvanéves

A Gyáli úton nőtt fel, Fradi-drukker volt, de gyerekként Fazekas László mozdulatait is utánozta, nemcsak Nyilasi Tiboréit. Az Építőkben kezdett futballozni, majd tizenkét évesen lett MTK-játékos, csak itt játszott az élvonalban.

Először 1984. szeptember 15-én a Videoton ellen. Palicskó Tibor tette be a csapatba, a tudósítás szerint Szabó Józsefet fogta és „néhány ügyes közbelépés után az is kiderült, hogy jócskán örökölt a papa keménységéből”.

Édesapja, id. Lőrincz Emil a Vasas hátvédje volt 1946 és 1954 között.

Először 1990 szeptemberében Anglia ellen lehetett volna válogatott, de a londoni meccsen (0–1) nem szerepelhetett, nem volt rendben a vízuma. Gary Linekerrel nézhetett volna farkasszemet, nem mellesleg a Tottenham-csatár rúgta a meccs egyetlen gólját. Ekkor már Belgiumban futballozott, a Molenbeekben játékostársa volt Franky Vercauteren, Erwin Vandenbergh és Guy Vandersmissen – nagyszerű futballisták.

Emlékezetes meccse volt a spanyolok elleni 1991-ben, Santanderben 4–2-re nyert Magyarország, két gólt szerzett – egyet Kovács Kálmán beadásából csukafejessel, egyet Kiprich József labdájával kapura húzva. Nem mellékesen a spanyol kapuban a legendás Andoni Zubizarreta állt.

Ott volt Csank János válogatottjában az 1998-as világbajnokság selejtezőjében, a pótkvalifikációt érő, finnek elleni helsinki döntetlen (1–1) után az összes erényét felsorolta a Nemzeti Sport tudósítója „Erőt, nyugalmat, biztonságot kölcsönző játéka meghatározta védőmunkánkat. Hanggal, kézzel egyaránt remekül irányította társait, ha pedig kellett, jó ütemben keresztezett. A megszerzett labdát megjátszotta, sőt arra is volt energiája, hogy részt vegyen a támadásokban.”     

Aztán a Jugoszlávia elleni első, itthoni pótselejtező (1–7) volt a 37., utolsó meccse a válogatottban.

Az MTK-val háromszor volt bajnok (1987, 1997, 1999), kétszer kupagyőztes (1997, 1998), és kétszer állt csapatával a Bajnokok Ligája-csoportkör küszöbén. Az MTK 1997-ben itthon 3–2-re vezetett a Rosenborg ellen, amikor tönkrement a világítás, a másnapi újrajátszás alkalmával a norvégok nyertek (1–0). Két évvel később, 1999-ben a Croatia Zagreb ellen a zágrábi 0–0 után a Hungária körúton 2–0-ra nyert a horvát csapat.

Harminchárom évesen, 1999-ben a Győr ellen játszott utoljára az MTK-ban (0–1), bajnokcsapat kapitányaként búcsúzott. Játszhatott volna még, de az edzői hivatásra vágyott. Rá is igaz, amit a honi viszonyokról mondott: „A külföldi edzőket másként ítélik meg, mint a magyarokat, velük szemben sokkal tovább tart a türelem. S persze a külföldiek egyvalamiben kétségkívül jobbak: magabiztosabbak, nagyobb az önbizalmuk. Ránk ez valahogy játékosként és edzőként sem jellemző.”