Csak pontozással – Deák Zsigmond jegyzete

Más tollával nem illik ékeskedni, ezért egy mondatot magamtól, a hétfői jegyzetemből idéznék. No, nem mintha feltaláltam volna meleg vizet, de szerintem nagyjából összefoglaltam a magyar labdarúgó-válogatott helyzetét a németektől elszenvedett 5–0-s vereség után, a bosnyákok elleni következő Nemzetek Ligája-mérkőzés előtt: „Azt szokták mondani, a bukást követően azonnal vissza kell mászni a lóra, s megpróbálni átvinni az akadályt, hát most a telt házas Puskás Arénában ez az egyetlen vállalható alternatíva.” Tegyük hozzá, ezúttal nem egy muraközire, hanem hozzá képest egy pónira kellett visszakapaszkodni, mert azért mutatkozik ekkora különbség Németország és Bosznia-Hercegovina csapatának „mérete”, ereje között. Jó, jó, de mi van, ha momentán olyan állapotban vagyunk, hogy egy hintalóról is lepottyannánk? Ennek kellett kiderülnie kedden este.

Elsőre még csak az derült ki, hogy még sincs telt ház, de azért a csaknem ötvenezer lelkes drukkert látva, akik a játékosokat köszöntötték és a Nélküledet, majd a Himnuszt énekelték nagy átéléssel, az ember belegondolt: mi lett volna, ha nem kapunk ki 5–0-ra Düsseldorfban? Remélem, focistáink is belegondoltak, milyen feltétlen bizalom árad feléjük a nézőtérről, mindenesetre a szombatihoz képest öt helyen megváltoztatott kezdőcsapat az első félidőben jelentős fölényt harcolt ki, helyzeteket alakított ki. Volt felhőfejes, közeli próbálkozás, átlövés, ám a mezőny legjobbja, Vasilj kapus mindent védett. A szünetig csupán az derült ki, pontozásos sportágban magabiztosan vezetnénk, ám a futballt köztudomásúlag gólra játsszák, azt viszont senki sem szerzett. Mondjuk a vendégeknek esélyük sem adódott rá.

A második játékrész hasonló mederben folytatódott, magyar fölény gól nélkül, amit egy óra elteltével a drukkerek füttyszó helyett Marco Rossi éltetésével konstatáltak. Ahhoz képest, hogy a zuhanyhíradó újabb kedvezőtlen eredmény esetén a szövetségi kapitány távozásáról „suttogott”, a szurkolói bizalom iránta is töretlennek tűnt. Közben a bosnyákok éledezni kezdtek, két kisebb lehetőségük a veszélyérzetünket növelte, a bosszúságunkat pedig Szoboszlai sorfalon megcsúszó s a lécen landoló szabadrúgása. Ádám Martin közeli fejese után Vasilj újabb bravúrja zárta le a meccs érdemi részét, csupán pontozással nyertünk, a valóságban nem. 

De legalább visszamásztunk a lóra.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!