Rea Barnabás: A Barca a legnagyobb álmom

– Zökkenőmentesen ment a kiköltözés? Sikerült felvenni az északi életritmust?
– Minden rendben ment, hamar belerázódtam – válaszolta Rea Barnabás. – Az izlandiak kedves, segítőkész emberek, befogadó közegbe kerültem. Izland pedig gyönyörű, nem tudok rá mást mondani. Általában tizenöt fok körül volt az idő most nyáron, ami, ha nem fúj a szél és süt a nap, olyan huszonötnek tűnik. Ha viszont szeles az idő, akkor nagyon hűvösnek érződik, de van olyan nap, amikor tízpercenként változnak a körülmények. Reykjavík egyik kertvárosában lakom, ahová a csapat is való.

– Miért pont Izlandra esett a választása? Sokkal inkább az a jellemző, hogy a helyi fiatal tehetségek onnan eligazolnak Európába, mint hogy mások innen oda menjenek.
– Sajnos keveset játszottam Szegeden, de sokat segítettek benne, hogy megvalósuljon ez a lehetőség. Az északi stílus miatt választottam, a trendek alapján ez a legmodernebb stílus. Ez nem ismeretlen nekem, hiszen a legutóbbi idényben már Szegeden is így játszottunk a svéd Michael Apelgren irányításával. A klubnak is nagyra törő tervei vannak, szeretnénk bejutni az Európa-liga csoportkörébe, amihez a román Baia Marét kell a selejtezőben legyőznünk.

– Mit kell tudni a klubjáról, mennyire sikeres Izlandon a Stjarnan?
– A mi kis együttesünket ezerkilencszázhatvanban alapították, és hosszú idő után vehet részt újra nemzetközi kupában. Rajtam kívül is több új igazolása van, korosztályos izlandi válogatottak, akik hozzám hasonlóan mindannyian szeretnék megragadni az El-lel járó lehetőséget. Szeretnénk újra kupadöntőt játszani, valamint bekerülni a bajnokság rájátszásába, legutóbb az elődöntőig jutott a csapat.

Rea Barnabás nem az első játékos a generációjából, aki már fiatalon úgy döntött, hogy testközelből szeretné megtapasztalni az északi kézilabda-kultúrát. A 23 éves Lukács Péter már a harmadik idényét kezdi el a norvég Elverumnál, ahová a nyáron visszatért az elmúlt időszakban sérüléssel bajlódó Máthé Dominik is. A jobbátlövő 2020 és 2022 között két évadot eltöltött ugyanitt, most 26 esztendősen szeretné újjáépíteni magát, hogy visszakerüljön a magyar válogatottba is.    A 2007-es születésű Fazekas Virág már jóval a 18. születésnapja előtt kiköltözött Dániába, hogy a Sönderjyske utánpótláscsapatánál, a Rödekro-Aabenraanál tanulja meg az északi stílus alapjait. A 2025–2026-os idényben már a felnőttek között is bemutatkozhat a világ legkompetitívebb bajnokságában.

– Mi lesz az ön szerepe az együttesben?
– Hrannar Gudmundsson személyében fiatal edzőnk van, tipikus északi tréner. Nem ordít, nem idegeskedik, elmagyarázza és elmutogatja a dolgokat. Az edzésein hihetetlenül sokat kell futni, de részben ezért jöttem ide, hogy ebben is fejlődjek. Az edzőmeccseken irányító-átlövőként játszottam sokat, remélem, ez így is marad, érzem a bizalmat felőle. Szegeden a spanyol rendszerben máshol védekeztem, itt most kettes poszton kell helytállnom, ennyire belül legutóbb tizenkét évesen szerepeltem. A Szegedet rendkívül profi csapatnak tekintik errefelé is, reménykednek benne, hogy amit otthon tanultam, azt át tudom hozni ide is és meg tudom mutatni. A csapattársaim több mint a felének van válogatott tapasztalata, szóval tudják, hogyan kell felépíteni a játékot, velük is lehetőségem lesz kreatívan gondolkodni.

– Milyen neveltetést kapott Szegeden? Melyek voltak a legfőbb értékek és a kézilabdás alapelvek, amiket a klubnál megtanult?
– Tizenkét éven keresztül a spanyol rendszert tanultuk, érdekes volt tavaly átállni másra. Talán a védekezésünk megmaradt, de a letámadás és a lerohanás tekintetében változtattunk. Janus Smárason és Lazar Kukics, előttük Joan Canellas sokat segített, ahogyan Bodó Ricsinek is mindig volt számomra egy-két jó tanácsa. Míg a spanyol rendszerben megtanultam, hogyan lehet jól együttműködni a beállóval, addig az északi stílusban arra kell ráérezni, hogy a nagy keresztekkel miként lehet a legjobban kimozgatni az ellenfelet.

– Hol szeretne tartani mondjuk egy, öt és tíz év múlva a pályafutásában?
– Rövid távú cél, hogy a Stjarnannal bejussunk az Európa-liga csoportkörébe, a nemzetközi kupában pályára lépni mindig fantasztikus érzés. A közeljövőben vagy Izlandon maradnék, vagy egy stabil El-csapathoz szeretnék igazolni. Nem titok, hogy a Barca a kedvenc csapatom, nagy álmom, hogy egyszer ott is kipróbálhassam magam. Emellett valamikor jó lenne Szegedre hazatérni, és meghatározó játékosa lenni a csapatnak.