Szerb szemmel – Bodnár Zalán jegyzete

Sok van, ami összeköt minket velük.

Például az, hogy egyetlen nemzet sem adott annyi légióst a labdarúgó NB I-nek, mint a szerb: az elmúlt harminc évben mintegy kétszázötvenen érkeztek déli szomszédunkból a magyar élvonalba. És a rendszerváltás óta tizenkét szerb vezetőedző is dolgozott, dolgozik nálunk az első osztályban. Hárman ugyebár most is, hiszen az Újpestet Nebojsa Vignjevics, a Debrecent Szrdjan Blagojevics, a Ferencvárost Dejan Sztankovics irányítja a kispadról. A magyarországi szerb légióból azóta többen már kettős állampolgárok, vannak, akik a nyelvünket is kitűnően beszélik. Sőt, akadnak, akik szerbként érkeztek hozzánk évekkel ezelőtt, aztán magyar válogatottak lettek, mint Bosnjak Predrag, Nikolics Nemanja, Holender Filip, Könyves Norbert vagy Kerkez Milos.

Izgalmas volt tehát közülük, a magyar futballt testközelből ismerő szerbek közül megkérdezni néhányat a közelgő szombati Európa-bajnoki selejtező előtt a várakozásról, hiszen nagyon fontos mérkőzést játszik egymással a két csapat a Puskás Arénában: mindkettő az egyenes ági kijutásért küzd.

Abban lényegében mindannyian egyetértenek, hogy szoros, kiegyensúlyozott mérkőzésre van kilátás, kevésen múlik majd a siker. Az is visszatérő elem a gondolataikban, hogy egyénileg a szerb válogatottat jobb képességű játékosok alkotják, több a világhírű játékosa, ugyanakkor csapatként Marco Rossi együttese egységesebb, és jobban funkcionál. Azt is szinte biztosra veszik, hogy a szerbek jobban játszanak majd, mint a belgrádi meccsen – persze ha úgy is lesz, az sem biztos, hogy elegendő a győzelemhez. Természetesen többen is kiemelik a vendégek nagy hiányzóját, a Juventus klasszis csatárát, Dusan Vlahovicsot. Huszonhárom meccsen tizenhárom gólt szerzett a válogatottban, a hiánya okozta űrt tényleg nehéz lesz betölteni – nekünk meg Willi Orbánét. Ők nyilván gyakran csaptak volna össze a pályán, hiszen az egyik középcsatár, a másik belső védő.

Szombatig mindenesetre lehet elemezni, jósolni, teóriákat gyártani – a Puskás Arénában pedig már szurkolni kell. Hogy a magyar futballt korábban vagy jelenleg is szolgáló szerbek kinek szurkolnak, azt nem nehéz kitalálni, de így is van ez rendjén, hogy mindenki a sajátjainak. Néhányuk megszólalásán azért az is érződik: döntetlen vagy magyar győzelem esetén sem mennének a Szávának.

Vannak, akik kicsit talán a sajátjuknak éreznék az esetleges magyar sikert is.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!