Cserélnének velünk – Deák Zsigmond jegyzete

Az egyik kispadon Jackie Charlton, a másikon Puskás Ferenc. Egyik jobb, mint a másik, extraklasszis (volt) mindkettő. Az egyik csapatban Keane, O'Leary, Staunton, Whelan, Quinn, Cascarino, a másikban Petry, Telek, Pisont, Csábi, Urbán, Balog „Róka”... Itt azért sajnos könnyebb a választás, elvégre 1993 májusát írjuk, s az ír futball a fénykorát éli, az előző világbajnokságon negyed-, a következőn nyolcaddöntős a válogatottja, a miénk viszont a '86-os sokk után még bőven halad lefelé a páternoszterrel. A dublini házigazdák már a 15. másodpercben vezetnek, a 4. percben megduplázzák az előnyt, ám a szünet után Öcsi bá beküldi az újonc Hamart, aki egyenlít, majd a végén bevágunk még kettőt, s elrontjuk az Arsenal-legenda David O'Leary búcsúmeccsét: 4–2 ide!

Rég volt, igaz volt, közben azonban eltelt majdnem három évtized, s már nálunk (is) játszanak elitligás játékosok, már mi készülünk az esedékes nagy tornára, a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságra, nem ők. Kevésen múlt, mi az utolsó pillanatokban fordítottuk meg az Izland elleni pótselejtezőt, ők a szlovákokkal szemben elveszített tizenegyespárbajjal botlottak el az Eb-előszoba küszöbében. Mégis, micsoda különbség a közeljövőt nézve! Hozzánk néhány nap múlva jönnek az Eb-címvédő portugálok és a vb-címvédő franciák, majd megyünk Münchenbe a németekhez, ők meg készülhetnek az őszre... Más lelkiállapot, teljesen különböző rövid távú célok két, ennek ellenére nagyjából hasonló nagyságrendű gárdánál. A kérdés az volt, hogy a keddi, újpesti felkészülési találkozón mi domborodik ki jobban, az eltérés vagy az azonosság.

Az első félidőben inkább utóbbi. Egy helyzet adódott itt, egy ott a két csapatkapitány fejese nyomán, Eganét a léc, Szalai Ádámét Bazunu kapus hárította bravúrral. A mieink kontrollálták a meccset, de gyakorlatilag semmilyen kockázatot sem vállaltak, igaz, a több fiatallal felálló vendégek sem. Szünet után Szalai az ír cserekapust, Kellehert is tesztelte, majd Molumby a labda helyett a szögletzászlót rugdosta. A mi cserekapusunk, Bogdán is védett egy szépet, a végét jól megnyomtuk több helyzettel, az 1993-as gólzápor helyett most mégis az 1989-eshez és a legutóbbi, 2012-eshez hasonlóan 0–0 lett a vége.

A magyar válogatott 11 meccsesre hizlalta veretlenségi sorozatát, lényeg pedig az, hogy mindkét gárda a következő meccsét Portugáliával vívja. A magyarok jövő kedden az Eb-n, a dugig telt Puskás Arénában, az írek szeptember elsején vb-selejtezőn valamelyik portugál stadionban. Azt hiszem, cserélnének velünk.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!