Táncolj, Kristóf! – Kovács Erika jegyzete

A Duna Aréna vegyes zónájában a 200 pillangó döntője és Milák Kristóf 1:51.40-es eredménye után csak néztünk egymásra nagy szemekkel és tátott szájjal.
A száz gyors remekbe szabott 48.00-s országos csúcsa után ugyanezt tettük, csak már jóval lazábban fogadtuk az újabb szenzációs időt – s az ob végén eljutottunk oda, hogy a száz pillangó fináléjára meg az 50.47-es magyar rekordra kis túlzással már fel sem kaptuk a fejünket.
De ami ennél sokkal-sokkal fontosabb: olybá tűnt, hogy Milák Kristóf sem!
A szebbnél szebb jelzőket már elpufogtattuk klasszisunk kapcsán, ám valahogy mégiscsak érzékeltetni kell(ene), hogy ez a mostani remekmű (másként: az ob öt napja) majdhogynem a kvangdzsui világbajnokságon elért káprázatos világrekorddal, a 200 pillangón repesztett 1:50.73-mal ért fel, merthogy Kristóf ezeket az eredményeket, még inkább a fentebb taglalt három magyar rekordot délelőtt érte el!
Ez olyan, mintha az érettségiző diákokat este tízkor rendelnék az iskolapadba, vagy mintha a lemezlovasokat arra kérnék, hogy reggel nyolckor táncoltassák meg az embereket – valószínűleg egyik sem hozna átütő sikert. Morgolódást, kifogásokat a rossz teljesítmények után annál inkább…
Az úszóvilágot is felforgatja a tokiói menetrend, sokaknak okoz nehézséget az átállás: az évek során arra állt be a versenyzők szervezete, hogy délután-este kell a csúcson pörögni.
Az olimpiai menetrenden változtatni azonban nem lehet (Amerika nagy úr, hogy az ottaniak főműsoridőben nézhessék az úszódöntőket), morogni felesleges – készülni meg úgy kell, hogy a finálék után ne a kifogásokat sorolja az úszó, inkább a sikerről nyilatkozhasson.
Milák Kristóf nem is morog.
Akkor táncol, amikor kell, és akkor írja meg a dolgozatát, amikor eléteszik a papírt.
Klasszis.
És igazi profi.
A medencében egyértelműen.
Ám egyre inkább a parton is.
Ami esetében leginkább szembetűnő és minden bizonnyal segíti a szárnyalását, hogy ezt tudja is magáról – elhiszi, hogy képes a kiváló teljesítményre.
Bármikor.
Bárhol.
Bármilyen körülmények között.
Mindegy, mikor szólítják színpadra – táncol délelőtt is, ha arra van szükség.
És ehhez egyetlen lemezlovast sem kell felébreszteni az álmából…
A száz gyors remekbe szabott 48.00-s országos csúcsa után ugyanezt tettük, csak már jóval lazábban fogadtuk az újabb szenzációs időt – s az ob végén eljutottunk oda, hogy a száz pillangó fináléjára meg az 50.47-es magyar rekordra kis túlzással már fel sem kaptuk a fejünket.
De ami ennél sokkal-sokkal fontosabb: olybá tűnt, hogy Milák Kristóf sem!
A szebbnél szebb jelzőket már elpufogtattuk klasszisunk kapcsán, ám valahogy mégiscsak érzékeltetni kell(ene), hogy ez a mostani remekmű (másként: az ob öt napja) majdhogynem a kvangdzsui világbajnokságon elért káprázatos világrekorddal, a 200 pillangón repesztett 1:50.73-mal ért fel, merthogy Kristóf ezeket az eredményeket, még inkább a fentebb taglalt három magyar rekordot délelőtt érte el!
Ez olyan, mintha az érettségiző diákokat este tízkor rendelnék az iskolapadba, vagy mintha a lemezlovasokat arra kérnék, hogy reggel nyolckor táncoltassák meg az embereket – valószínűleg egyik sem hozna átütő sikert. Morgolódást, kifogásokat a rossz teljesítmények után annál inkább…
Az úszóvilágot is felforgatja a tokiói menetrend, sokaknak okoz nehézséget az átállás: az évek során arra állt be a versenyzők szervezete, hogy délután-este kell a csúcson pörögni.
Az olimpiai menetrenden változtatni azonban nem lehet (Amerika nagy úr, hogy az ottaniak főműsoridőben nézhessék az úszódöntőket), morogni felesleges – készülni meg úgy kell, hogy a finálék után ne a kifogásokat sorolja az úszó, inkább a sikerről nyilatkozhasson.
Milák Kristóf nem is morog.
Akkor táncol, amikor kell, és akkor írja meg a dolgozatát, amikor eléteszik a papírt.
Klasszis.
És igazi profi.
A medencében egyértelműen.
Ám egyre inkább a parton is.
Ami esetében leginkább szembetűnő és minden bizonnyal segíti a szárnyalását, hogy ezt tudja is magáról – elhiszi, hogy képes a kiváló teljesítményre.
Bármikor.
Bárhol.
Bármilyen körülmények között.
Mindegy, mikor szólítják színpadra – táncol délelőtt is, ha arra van szükség.
És ehhez egyetlen lemezlovast sem kell felébreszteni az álmából…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!