Bizonyítvány – Malonyai Péter jegyzete

Saját magáról állított ki bizonyítványt – véleményezte Szalai Ádámot 2013 őszén egyik jeles futball-legendánk, nem értve, hogy a hollandiai szuperblama (1–8) utáni kemény szavait követően hogyan kaphatott helyet az Andorra elleni, szépségtapasznak is kevés meccsen (2–0). És persze hozzátette, hogy jön ahhoz egy huszonöt esztendős ifjú, hogy elmondja a véleményét.

A részletekbe most nem mennék bele, azt viszont örömmel közlöm, hogy a 2018-as esztendőben Szalai újra saját magáról állított ki bizonyítványt.

Jeles kalkulusokkal van tele a leckekönyve. És most nem elsősorban Bundesliga-fellépéseinek számára, góljaira gondolok, leginkább arra, hogy hű maradt önmagához.

Őszintén beszél.

Kuriózum futballvándorlegényeink között, hiszen nem sokan vannak, akik először saját magukban keresik a hibát. Most például azt mondja, hogy amikor enyhén szólva sem volt az edző kedvezményezettje a csapatösszeállításnál, eszébe sem jutott, hogy azért, mert idegen, vendégmunkás, a mester elfogult, elvetette a bevett magyar (már-már hungarikum!) szokást, hogy megsértődjön. Inkább azon volt, hogy kitoljon vele. Elsősorban azzal, hogy az edzéseken, s ha mégis bevetette, a meccseken – elbizonytalanítsa. Támadjanak kételyei a döntését illetően, gondolkozzon el azon, hogy vajon helyesen döntött-e.

A végeredményt látjuk, Szalai kulcsembere a Hoffenheimnek, megismert s ezáltal elismert szereplője a Bundesligának. Nincs kétségem, a recept (kételkedjen az edző) elmondva egyszerűbb, mint a gyakorlatban, nyilván voltak rossz(abb) napjai, ám hitt a módszerben, s ami fontosabb, élt vele. A mesterről, Herr Nagelsmannról a legjobbakat mondja, ám mielőtt rávágná bárki is, hogy púder, figyeljünk az érvelésére. Azt vallja, hogy csak az az edző képes egyről a kettőre jutni a csapatánál, aki nem csupán a szakma mestere, hanem képes a (szerintem) legtöbbre: emberként (nálam pedagógusként) is kivívni a rábízott ifjak tiszteletét.

És itt köszön vissza a bizonyítvány, mármint az öt esztendővel ezelőtti. Valami ilyesmi elhangzott az „akkori” Szalai szájából is, csak éppen magyar futballról lévén szó – hiánycikként.

Azóta már kaptunk ki Andorrától is – Szalai viszont maradt a régi.

Legendásan.