Bernd Storck persze nem tudhatja, hogy mi, magyarok mennyit szenvedtünk az oroszok miatt. Honnan is tudhatná, milyen érzés harcolni a szabadságért, a győzelemért, ám mintha az ellenfél folyton létszámfölényben lenne. Pedig olyan tábornokaink vezették csatába ellenük a mieinket, mint például Baróti Lajos, Sós Károly, Illovszky Rudolf, Mezey György, Mészöly Kálmán, Verebes József. Valamennyien elbuktak a Vörös Hadsereg elleni harcban. Bernd Storck azt sem tudhatja, mit éreztünk mi évtizedeken át az oroszokkal kapcsolatban, és mit éltünk át például 1966-ban Sunderlandben, 1968-ban Moszkvában, 1972-ben Brüsszelben, 1986-ban Irapuatóban és 1991-ben Budapesten, a Népstadionban lejátszott találkozó után.
Talán hétfő este óta sejti.
Pedig ez most tét nélküli, felkészülési találkozó volt, és ilyenkor szokták mondani, hogy „Az eredmény másodlagos...”, ám a magyar ember már csak olyan, szereti, szeretné látni, ahogy legyőzzük az oroszokat. Ezúttal sem sikerült, pedig a vendégeknél nem játszott Oleg Blohin, Igor Belanov vagy Szergej Alejnyikov kvalitású futballista. Dolgos iparosok érkeztek Budapestre, és ők ismét, immár sokadszor mutatták meg a futball egyszerűségét – a baj az, hogy nekünk, magyaroknak. Erőtől duzzadó, sallangmentes játék, biztonságos védekezésen alapuló kontrák, labdatartás, közelharcok.
Ennyi mindaz, amit felmutattak.
De ez is sok volt a tartalékos összeállítású, fiatalokkal felvonuló magyar csapatnak, amely kereste a fogást, kereste a rést, és kereste tavalyi önmagát. Egy esztendővel ezelőtt az Eb lázában égtünk, és Bernd Storck ilyenkor már tudta, kik lépnek pályára Bordeaux-ban Ausztria ellen.
Most úgy tűnik, új csapatot épít.
Jöjjenek a fiatalok, és ennek mi csak örülhetünk, még akkor is, ha idő, talán megint sok-sok idő kell ahhoz, hogy eljussunk valamelyik világversenyre. Hétfőn súlytalanok voltunk, és a jelek szerint az orosz átok még mindig fog, fájdalmat okoz. Bernd Storck dolgozhat azért, hogy mindez megváltozzon – csak talál-e hozzá újabb „Eb-csapatot”?