Román-magyar: Sokkal bátrabb támadójáték kell - Szalai Ádám

– Hogyan érezte magát a pályán?
– Az első félidőben kicsit meg voltunk illetődve, amikor előre kellett menni. Tudtuk, hogy az első tizenöt percet (a románok) meg fogják húzni, próbáltunk védekezni. Aztán volt a lesgól. Kicsit már az is szerencsés volt, hogy egyáltalán kapura tudtunk lőni, mert nagyon be voltunk szorulva, nagyon kevés volt részünkről a támadás. Aztán jött a gól. Ilyen szinten megint csak nem fordulhat elő, hogy amikor tizenegy emberrel védekezünk, a végén a csatár öt méterről csak bepasszolja a labdát a kapuba. Szóval itt megint volt egy kis hiba a csapatvédekezésben.– Hogyan érezte magát a pályán?
– Az első félidőben kicsit meg voltunk illetődve, amikor előre kellett menni. Tudtuk, hogy az első tizenöt percet (a románok) meg fogják húzni, próbáltunk védekezni. Aztán volt a lesgól. Kicsit már az is szerencsés volt, hogy egyáltalán kapura tudtunk lőni, mert nagyon be voltunk szorulva, nagyon kevés volt részünkről a támadás. Aztán jött a gól. Ilyen szinten megint csak nem fordulhat elő, hogy amikor tizenegy emberrel védekezünk, a végén a csatár öt méterről csak bepasszolja a labdát a kapuba. Szóval itt megint volt egy kis hiba a csapatvédekezésben.

– Jókor jött a szünet?
– Inkább a gól jött nagyon rosszkor. Sokunk fejében már az volt, hogy nulla–nullával hozzuk az első félidőt. A helyzet nagyon rosszabb már nem lehetett, éreztem is a csapaton, mintha az egy–nulla levett volna valamennyit a (lelki) teherből, szabadabban játszottunk. De mindenki láthatta, hogy a támadójáték nagyon akadozott, ott még mindenképpen sokat kell fejlődnünk, sokkal bátrabban kell előrefelé játszanunk. Nagyon sokat próbáltunk hosszú labdákból, kapuskirúgásokból valamit csinálni, de... A végén Balázs nagyon szép szabadrúgásával, de szerencsésen tudtuk egy–egyre hozni (a meccset), sőt a legvégére majdnem maradt egy lucky punch a kettő–egyre...

– Csalódottak legyünk vagy örüljünk?
– Mindenki, aki eljött szurkolni értünk, láthatta, hogy örültünk, de én nem vagyok maximálisan elégedett, hiszen mégiscsak egy–egyet játszottunk. A játék akadozott, de ahhoz képest, ami az elmúlt hónapokban volt, kis pozitívum, hogy milyen szervezetten próbáltunk a labda ellen védekezni.