Továbbra is sok a kérdőjel nem csupán a szurkolók, hanem a klubvezetők fejében is a hazai és a fiatal játékosok szerepeltetéséről szóló új szabályokat illetően, és nem sokat tisztult a kép az NB I 1. fordulója után sem. Kedden Vági Márton főtitkár reagált a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) részéről, majd a Honvédelmi Minisztérium Sportért Felelős Államtitkársága és a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet (NSMI) tartott szerdán közös sajtótájékoztatót a Puskás Arénában.
Merthogy két szabályról van szó: az egyik az MLSZ-é, amely 4+1-es szabályként is ismert, e szerint minden NB I-es klubban minden meccsen öt magyarnak pályán kell lennie egyszerre, közülük egynek U21-es fiatalnak (2005. január 1. után születettnek) kell lennie. Aki ezt nem tartja be, az kevesebb éves támogatást kap az MLSZ-től.
A másik szabály pedig az NSMI-é, amely az NB I hét, kiemelt akadémiát működtető klubjánál – DVSC, DVTK, Ferencváros, MTK, Kisvárda, Puskás Akadémia, ETO FC – a „fiatalpercekhez” köti az állami támogatás egy részét, és ezeknek a játékperceknek emelték meg most a számát. A DVTK tájékoztatása szerint nekik 7000 fiatalpercet kell teljesíteniük az idényben, de az NSMI minden klubbal egyedi megállapodást kötött arról, hány percet tudnak vállalni.
Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár elöljáróban elmondta: „Nagyon szigorúan tekintünk minden állami támogatás felhasználására, fontos számunkra, hogy a lehető leghatékonyabban költsék el az adófizetők pénzét a támogatott sportszervezetek. Ezért is javasoltam korábban, hogy 2023-tól a módszertani központok kerüljenek át az állami sportirányítás alá. Az állami támogatásoknál korábban jellemző volt, hogy hosszú távú támogatást kötöttek. Az akadémiáknál azt az újítást vezettük be, hogy 2024-től határozatlan idejű szerződések legyenek, mert ez van összhangban a sport szellemiségével, és jobban ellenőrizni tudjuk, megfelelnek-e a sportszervezetek a támasztott követelményeknek.”
Szalai Ádám módszertani igazgató-helyettes indokolta részletesebben, miért volt szükséges a fiatalok játékpercének emelésére ösztönözni a klubokat. „Amikor három éve megnéztük, hány játékpercet töltenek a pályán az akadémiai kluboktól kijövő fiatalok az élvonalbeli bajnokságban, összesen huszonötezer játékperc jött ki, ami más országokéval összevetve nagyon alacsony szám. Ezután vezettük be a produktivitási mutatót két éve. Akkor még csak öt-hétszáz perces vállalásokat tudtak tenni az akadémiai klubok, ezt a számot nagyban növelni kellett. Igyekeztünk reálisan, minden egyes klubhoz külön mérni az elvárásokat. A legutóbbi, 2024–2025-ös idényben már elértük a harminchétezer fiataljátékpercet az NB I-ben, de ezt is növelni kell. Az alapvető cél az: a kiemelt akadémiai klubok reálisan másfél-két fiatal játékost szerepeltessenek végig minden meccsen.”
Szalai Ádám cáfolta, hogy a klubokat villámcsapásként érte volna, milyen percszámokat kell produkálniuk. „Folyamatos volt, és most is folyamatos a kommunikáció. Minden akadémiával tárgyalunk, és minden tárgyalás kézfogással ér véget, mindenki vállalta a feltételeket. Két éve pontosan ki lett fejtve, mit szeretnénk elérni a következő években, pontosan tudatában voltak annak, hogy idén is emelkedik majd a fiatalpercek száma. Idejében egyeztettünk velük, hogy kik azok a játékosaik, akikkel a következő idényben számolhatnak ezen a téren, ehhez szabtuk az egyedi feltételeket is. Elég idő volt arra, hogy mindenki megtalálja a maga útját. De legfeljebb kétezer percig a 2004 után születettek is hozzájárulhatnak a fiatalpercekhez, épp azért, hogy ne az legyen, a huszonkét évesekre már nincs szükség ebben a rendszerben.
Számomra érthetetlen, miért ne tudna egy akadémia egy-egy 2003-as, 2004-es vagy 2005-ös játékost kiállítani ennyi év alatt. Ennek egyetlen magyarázata, hogy eddig nem voltak erre rászorulva.
Schmidt Ádám tisztázta azt is: az öt magyar játékost szerepeltető klubok akadémiájának a létét és a működését semmiben sem veszélyezteti, ha nem tudnak megfelelni a feltételeknek, mivel külön kapnak állami támogatást a fenntartási költségekre, és külön a sportszakmára. Szalai Ádám ehhez hozzátette: az első produktivitási idényben (2023–2024) a szakmai támogatás 70 százalékát megkapták a klubok előre, és a további 30-at az idény végén, ha teljesítették a feltételeket. A következő idényben (2024–2025) ezek az arányok 60–40 százalékra módosultak, a mostani idényben pedig már 50–50 százalék. Magyarán: az akadémiai klubok továbbra is megkapják a működésükhöz szükséges állami támogatást, és a további – szintén jelentős – támogatás felét kockáztatják azzal, ha nem felelnek meg az egyeztetett feltételeknek. Szalai Ádám hangsúlyozta:
Meg lehet nézni, nálunk mennyivel több támogatás jut az egyesületeknek, mint a környező országokban. Mindenki maga döntheti el, hogy kéri ezt, vagy sem. De aki kéri, annak vállalnia kell a felelősséget.
Egy kérdés arra vonatkozott, nem sérti-e a versenyegyenlőség elvét, hogy nem minden klubra ugyanazok a szabályok vonatkoznak. „Hét klubra vonatkozik az NB I-ben más szabály, de ha nekik annyi állami támogatás jár az akadémiájuk révén, akkor joggal várhatjuk el, hogy rájuk más szabály vonatkozzon” – mondta erre Schmidt Ádám, aki etikai normák miatt nem árulta el, melyik klubbal hány játékperc teljesítésében állapodtak meg, de egyeztetnek majd erről, és ha a klubok is hozzájárulnak, megosztják a számokat mindenkivel. Szalai ebben a témában visszakérdezett: „Az nem volt versenyhátrány, hogy volt kilenc klub, amely az akadémiája révén rengeteg állami támogatást vett fel az elmúlt években?”
Az volt érezhető a bajnoki rajtnál, hogy a klubok meglepődtek az elvárások láttán, és a későn érkező hivatalos értesítések miatt.
„Pedig az elmúlt két év után ezen senki sem lepődhetett meg – szögezte le az államtitkár. – Mindenki tudta, mit kell teljesítenie, mi várható el tőle. Kétezer-húsz óta működik a kiemelt akadémiai program, az akkor még tíz kiemelt akadémia (a szombathelyi Illés Akadémia azóta elveszítette ezt a státusát – a szerk.) elegendő időt kapott arra, hogy szemléletet váltson.” Arra a kérdésre pedig, hogy történt-e bármilyen módosítás az eredeti szabályon egyes klubvezetők, így a Ferencváros elnökének felháborodása miatt, egyértelmű nemmel felelt.
Téma volt az is, hogy az Újpest kerek perec kijelentette, nem éri meg neki igazodni az elvárásokhoz, és nem tartja be a hazai és fiatal játékosokra vonatkozó szabályokat.
„Az Újpesttel már régóta egyeztetünk, hogy be kívánnak-e lépni az akadémiai programba. Most erre egyelőre ők nemet mondtak” – fogalmazott Schmidt Ádám.
Az Újpest nagy riválisa, a Ferencváros is témát szolgáltatott, mert ír vezetőedzője, Robbie Keane a napokban bírálta az új rendszert. Erre Szalai Ádám reflektált: „Ha egy külföldi edzőnek levezetném, hogy korábban mennyi pénz volt a magyar futballban, és mennyi van most, valószínűleg belátná, hogy milyen nagy támogatást kapnak a klubok, és ahhoz képest nem teljesíthetetlenek az elvárásaink.”
Arra a felvetésre, hogy ez a rendszer mesterségesen és irreálisan felveri idehaza a fiatal magyar játékosok árát, akiket ez röghöz köthet, és emiatt esetleg nem tudnak távozni olyan klubba, amely szakmai előrelépést jelentene nekik, Szalai Ádám ellenpéldát hozott: „Közben viszont javarészt emiatt a Puskás Akadémia hazahozta Németh Andrást és Dárdai Pált, két magyar válogatottat, akinek a pályafutása külföldön már kicsit zsákutcába került, ez viszont jó lehetőség nekik a bizonyításra.”
Szalai Ádám felhívta a figyelmet arra is, hogy
a fiatalpercekbe az európai kupaszerepléssel és a jó Magyar Kupa-meneteléssel is lehet pontokat gyűjteni, illetve egy játékos külföldi elitbajnokságba értékesítésével is „kipörgethetők” a fiatalpercek, amennyiben a játékos rendszeresen pályára is lép ott, hiszen például a Bundesligában játszott minden perc beszámítható három itthoni percre.
Szalai végezetül hangsúlyozta: szigorításról szó sincs, szerinte ugyanis az lenne a szigorítás, ha például azt mondanának a kluboknak, hogy ha nem teljesítenek mondjuk 10 000 fiatalpercet, akkor nem kapnak semmilyen támogatást. De erről szó sincs, ez inkább egy lehetőség, olyan, mint egy prémium meghirdetése egy adott cél eléréséhez. Azt is mondta: nem lesznek merevek a szabály alkalmazása során, tehát ha például két fiatalt kiállítanak egy meccsen, akkor az érintett klubbal átbeszélik, mit lehet tenni, ugyanígy súlyos sérüléseknél is, nyitottak lesznek arra, hogy mindenki teljesíteni tudja az elvárást, aki szeretné is teljesíteni. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet: úgy kell kialakítani a játékoskereteket, hogy adott esetben a sérültek is megfelelően pótolhatóak legyenek.