Elemzésünk során különböző szempontok mentén hasonlítjuk össze a román válogatott szerzett és kapott góljait a magyar csapatéval. Románia az eddigi négy vb-selejtezőjén, illetve a legutóbbi felkészülési meccsén ugyanúgy 11 gólt szerzett és hatot kapott, mint a magyar válogatott. Ugyanakkor, mint ahogy azt látni fogjuk, nem ez az egyetlen hasonlóság a két válogatott között.

GÓLELEMZÉS:
• AZ ELEJÉN MEGLEPHETJÜK ŐKET, A VÉGÉN FIGYELNI KELL
• KÖSZÖNET VOLKAN DEMIRELNEK
• ROMÁNIA GYENGÉJE A RÖGZÍTETT HELYZETEK ELLENI VÉDEKEZÉS
• SAJNOS KÖZÉPEN IS SEBEZHETŐK VAGYUNK
• ITT GERA, OTT MARICA HIÁNYOZHAT NAGYON
• 7 KULCS A MECCSHEZ – KIHASZNÁLJUK-E A ROMÁN VÉDELEM BIZONYTALANSÁGÁT?

AZ ELEJÉN MEGLEPHETJÜK ŐKET, DE A VÉGÉN NAGYON KELL FIGYELNI – IDŐBELI MEGOSZLÁS

A gólok időbeli megoszlásánál például megegyezik az első és a második félidőben szerzett találatok megoszlása. A mieink öt gólt szereztek az első, és hatot a második játékrészben. Mi a gólok legnagyobb részét, 36.36 százalékát a 46. és a 60. perc között szereztük. A románok a 31. és a 45. perc, illetve a 76. és a 90. perc között is három-három alkalommal találtak a kapuba (a 31. és a 45. perc között mi is három gólt szereztünk), ugyanakkor a számok azt is mutatják, Románia sokkal eredményesebb nálunk a mérkőzések utolsó negyedórájában. Egervári Sándor csapata a meccsek ezen szakaszában csupán egyszer volt eredményes, a románok pedig a 76. és 90. perc között háromszor, a rendes játékidő hosszabbításában pedig további kétszer, vagyis góljaik 45 százalékát a mérkőzés utolsó szakaszában szerezték.

A végén tehát különösen oda kell figyelnünk Adrian Mutuékra, igaz, a vizsgált meccseinken eddig ezzel nem volt problémánk, ugyanis egyetlen gólt sem kaptunk a meccs záró szakaszában. Ugyanakkor jó lenne meglepni a meccs elején a kedves szomszédot, ebben ugyanis jók vagyunk, az első tizenöt percben az elemzett öt találkozón kétszer is eredményesek voltunk, míg a románok egyszer sem. Más kérdés, hogy nem is kaptak, csak egy gólt ugyanezen időszak alatt.

KÖSZÖNET A TÁVOLI GÓLOKÉRT VOLKAN DEMIRELNEK – HELY, TÁVOLSÁG

Az idő után nézzük meg a helyet, illetve a távolságot is. Vagyis hogy honnan, hány méterről szerezte, illetve kapta a két csapat a góljait.

E tekintetben is nagy a hasonlóság, hiszen az ötösön belülről egyaránt két-két gólt szerzett a két csapat, a tizenhatos és az ötös közötti területről ők ötöt, mi hatot, míg a tizenhatoson kívülről ők négyet, mi hármat. Az is igaz viszont – ez az, amit a statisztika önmagában már nem ad vissza –, hogy a románok tizenhatoson kívüli két találatát az ellenfél védelme, illetve kapusa hozta össze: Andorra ellen védőtől kapott labdát Costin Lazar, míg a törökök ellen Volkan Demirel kapus fölösleges kifutása is kellett ahhoz, hogy Gheorghe Grozav 25 méterről a kapuba találjon. Mi pedig ugyancsak a török védelemnek, illetve a jó Volkan kapusnak köszönhetjük, hogy Koman Vladimir 28 méteres középre adásából gól született (ha így folytatja, a török kapuvédő méltán kiérdemelhetné a csoport „leglúzerebb játékosa” címet).

Ezzel együtt is a románok valamivel messzebbről, 13 méterről szerezték átlagosan a góljaikat, mi pedig 11.55 méterről. Jóval kisebb a különbség a kapott gólok átlagos távolságában, ami náluk 10 méter, nálunk 10.7 méter, és mindkét együttes az ötös és a tizenhatos közötti területről kapta a legtöbb gólt: mi hatot, a románok négyet.

AMIKEN ELDŐLHET A MECCS – RÖGZÍTETT HELYZETEK, KONTRÁK

Térjünk át a támadások és a befejezések milyenségére. Akcióból a románok kilenc gólt szereztek, mi hetet, ami azt is jelenti, hogy Hajnal Tamásék eredményesebbek voltak rögzített helyzetekből, ugyanis négy gólt szereztek ilyen szituációból, míg Gabriel Torjéék csak kettőt (egyet éppen Torje lőtt 17 méterről, szabadrúgásból).

Igaz ugyan, hogy a négyből háromszor büntetőből voltunk eredményesek (egyszer pedig bal oldali szöglet után), viszont a büntetők kiharcolása és értékesítése is lehet erény. Már csak azért is, mert amíg a javunkra három tizenegyest is ítéltek a vizsgált találkozókon, és mindhármat belőttük (kettőt Gera Zoltán, egyet Dzsudzsák Balázs), addig a románok egyet sem lőhettek, viszont ellenük kettőt is befújtak (mindkettőből gól lett). Vagyis jellemző a védőikre a tizenhatoson belüli fegyelmezetlenség, illetve a lassú reagálás.

A hollandok ellen Gabriel Tamas buktatta a nála gyorsabb, a bal szélen kiugró Luciano Narsinghot, míg az ausztrálok ellen a másik szélső védő, Razvan Rat lökte el hátulról a mögé bemozgó támadót. Márpedig mi éppen a büntetők kiharcolásában vagyunk jók, főképp a szélső felfutások utáni betöréseknél ítéltek a javunkra tizenegyest: Vanczák Vilmos Andorra, Gera Hollandia ellen harcolt ki ilyen helyzetből büntetőt, igaz, Gerára Románia ellen nem számíthatunk.

Azzal már több cikkünkben foglalkoztunk, hogy Románia gyengéje a rögzített helyzetek elleni védekezés. Ezt a gólstatisztika is megmutatja, ugyanis a két tizenegyes mellett további három gólt kaptak ilyen szituációból a románok: egyet-egyet bal oldali szöglet, jobb oldali szöglet és bal oldali közvetett szabadrúgás után (a román válogatott a vizsgált meccseken a hat gólból ötöt kapott rögzített helyzetből). Ezzel szemben a magyar válogatott ellen a vizsgált meccsek közül csak egyszer szereztek ilyen helyzetből gólt az ellenfelek, Bruno Martins Indi oldalszabadrúgás után fejelt gólt.

A kontrából szerzett gólok egyik csapatnak sem tartoznak a legveszélyesebb fegyverei közé, de 3–2-re azért megnyerjük ezt a „csatát”. Mi elsősorban a középpályás labdaszerzések után tudtunk kontrázni. A fehéroroszok ellen Dzsudzsák Balázs labdaszerzéséből Szabics Imre, a törökök ellen Hajnal Tamás labdalopásából Szalai Ádám volt eredményes, míg Andorra ellen Korcsmár Zsolt szerezte meg a labdát, Priskin Tamás ment el a szélen, majd Koman Vladimir fejezte be góllal az akciót. A románok két kontragólját (Andorra és Törökország ellen) egyaránt a saját térfélről, a bal oldalra előrevágott labda előzte meg – erre azért nem árt odafigyelni Varga Józseféknek.

A kapott gólok tekintetében mi nem kaptunk tipikus kontragólt, a románokat pedig egyszer kontrázták le, méghozzá a hollandok (Robin van Persie volt eredményes), ez volt az egyetlen gól a vizsgált meccseken, amelyet hagyományos értelemben vett akcióból kapott Románia. Ez ugyanakkor azt is mutatja, hogy a románok felállt védekezése kimondottan hatékony volt, persze, csak akkor, ha éppen nem szabad- vagy szögletrúgást kellett hárítani.

KÖZÉPEN IS SEBEZHETŐK VAGYUNK – HOGYAN SZÜLETTEK A GÓLOK?

Lássuk az akcióból szerzett gólok megoszlását irány szerint is: bal oldali akció végén mi három, a románok négy gólt szereztek, jobbról egy, illetve három, középről három, illetve két szerzett gól a mérleg. A kapott gólok irányát tekintve mi érdekes módon nem a két szélen, ami alapvetően az egyik gyenge pontunk, hanem középen voltunk a legsebezhetőbbek, három gólt kaptunk középen vezetett támadásból, ami a védelem hibái mellett magyarázható a középpályás szűrés hiányával is – főképp a hollandok ellen volt ezzel problémánk.

A magyar és a román válogatott is jobblábas lövésből szerezte a legtöbb gólját, nyolcat, illetve kilencet. Bal lábbal egyet-egyet szerzett a két csapat, míg a szerzett fejes gólok tekintetében mi állunk jobban (a mieink két gólt fejeltek, a románok egyet – nálunk Szalai Ádám és Juhász Roland, náluk Valerica Gaman). Viszont a kapott fejes gólok vonatkozásában ők (mi kaptunk kettőt, a románok egyet).

A magyar válogatott szempontjából az egyik legnagyobb fenyegető veszély az „ajándékgóloké”: a nemzeti csapat hátsó alakzata ugyanis „figyelmeztetés nélkül” képes benyomni néha az önmegsemmisítő gombot. A hollandok elleni mérkőzés góljai tökéletesen jelzik ezt: az oranjének Budapesten csupán egy alkalommal kellett ténylegesen feltörnie a magyar védelmet, háromszor viszont olyan hibákat (Martins Indi fejesénél pocsék pontrúgás utáni védekezés, egy ízben teljes elalvás a gyorsan elvégzett szabadrúgáskor, egyszer pedig Elek csúnya egyéni hibája) követett el nemzeti csapatunk, amelyek után csak szerencsével lehetett volna megúszni kapott gól nélkül. A hollandok meg sokkal jobbak annál, mint hogy ne éljenek a tálcán kínált lehetőségekkel – és ez vonatkozik a románokra is... A törökök elleni, erős létszámfölényben kapott gól ha nem is kifejezetten ajándék, de nem túl acélos védekezés eredménye volt.

A LEGVESZÉLYESEBB DUÓ FELE NINCS ITT

Nem légből kapott dolog azt állítani, hogy a jelenlegi román válogatott eredményességében kulcsszerepe van Ciprian Marica és Gabriel Torje duójának. A vb-selejtezőkön a Marica, Torje kettős szállította a gólok felét, az általunk megvizsgált öt meccs alapján is ők a legeredményesebbek: öt gólnál (Torje 3, Marica 2), négy gólpassznál (Torje 2, Marica 2) járnak, ráadásul kiválóan működik a játékkapcsolat – Torje kétszer Marica passzából talált be a vizsgált mérkőzéseken, míg a „viszonzás” is működik, Marica is kapott asszisztot a támadó középpályástól.

A játékkapcsolat a Puskás Ferenc Stadionban biztosan nem lesz működőképes, lévén Marica nem egészséges – helyettese nagyjából ugyanolyan terhet cipel, mint Szalaié, ha a magyar center partvonalon kívülre kényszerül. A pótlás kulcskérdés, és a románoknál egyáltalán nem rosszak a variációs lehetőségek, Adrian Mutu, Raul Rusescu, Bogdan Stancu és Claudiu Keserü is bevethető. Mutu a legtapasztaltabb, bár nem kifejezett „csúcsék”– ennek ellenére valószínűleg ő kezd –, Stancu pedig a magyar és a holland megfigyelők egybehangzó véleménye szerint kiváló és veszélyes helyettes lehet. Rusescu formája kiváló, ám válogatott szinten teljesen rutintalan játékosnak számít, ugyanez érvényes Keserüre is – alighanem Mutura vagy Stancura kell készülni. A már 34 válogatottbeli gólt szerző Mutu egyébként 2011. október 7. óta gólképtelen a nemzeti csapatban, ennek ellenére valódi „tétmenő”: a válogatottban elért találatainak több mint kétharmadát tétmérkőzéseken szerezte. A házi gólkirály Mutun kívül egyébként nincs a román keretben olyan játékos, aki legalább tízszer betalált volna válogatott mérkőzésen (a 34 gólos Mutut a 9 gólos Torje, az 5 gólos Tanase és Goian, majd a 3 gólos Tamas, Stancu és Grozav követi).

Ha már a csapaton belüli „kanadai táblázatot” nézzük, említsük meg: a magyar válogatott is nélkülöz egy „hárompontos” játékost, Gera Zoltánt – a csapatkapitány a selejtezőkön a magyar válogatottnak megítélt büntetők mindegyikében benne volt, kettőt értékesített, egyet pedig kiharcolt. Szintén hiányzik Juhász Roland – legrutinosabb és leggólerősebb védőként (1 gól a selejtezőkön) –, valamint Priskin Tamás (1 gól, 1 gólpassz a selejtezőkön) azok közül, akik „pontot jegyeztek” a vizsgált meccseken.

Csak a selejtezőket figyelembe véve amúgy a magyar válogatott az európai zóna hatodik legeredményesebbje, holtversenyben Olaszországgal és Izraellel, míg Románia közvetlenül a mieink után jön (10, illetve 8 gól, 2.5-ös, illetve kettes gólátlag). A magyar válogatott egy tekintetben éllovas: a mieinknek fújták be Európában eddig a selejtezőkön a legtöbb tizenegyest.

HÉT KULCS, AMIN ELDŐLHET A MÉRKŐZÉS

1. Kádár Tamásnak és a bal szélre besegítő védekező középpályás(ok)nak ki kell(ene) zárni(uk) a játékból Gabriel Torjét, a román válogatott egyik legveszélyesebb játékosát. Ezért is kérdés, hogy szélsőként a támadásban nagyon erős, védekezésben és visszazárásban viszont támadóerejétől elmaradó Dzsudzsák Balázs marad-e a bal oldalon (az univerzális támadó középpályás Koman Vladimir és Hajnal Tamás is indult már balról korábban tétmeccseken). Könnyebbség lehet védekezési szempontból, hogy Torje mögött nem klasszikus szélső hátvéd játszik.

2. Mindkét félre igaz: erősebbek a szélsők, mint a szélső hátvédek, így támadásban és védekezésben is kulcsfontosságú, miként működnek a szélen a játékkapcsolatok, és mennyire sikerül minimalizálni az „átképzett” szélső védők hibáit.

3. Ki lehet használni, hogy nem igazán gyorsak a románok szélső védői, a védősor jobb oldalán pedig középhátvéd szerepel. Elképzelhető „fordított lábas” szélsők szerepeltetése, mivel az ellenük való védekezés nem tartozik a román balhátvédek kifejezett erősségei közé. A jól támadó, kevésbé jól védekező Razvan Rat kimondottan gyenge e tekintetben, de valószínűleg Stefan Radu kiszorítja a csapatból – ő megbízhatóbb védő, ám sokkal kevésbé tudja segíteni a támadásokat. Hagyományos kiosztásnál jobbról Koman, balról Dzsudzsák indulhat, de könnyen lehet Dzsudzsákból jobbszélső (a Dinamo Moszkvában ezt is játszik), Komanból pedig – a törökök elleni meccshez hasonlóan – bal oldali támadó középpályás

4. Pontrúgások végrehajtása: a román csapat legnagyobb gyengesége az ezek elleni védekezés, feltűnően rosszul reagálnak (többek között) a jobbról ballal kapu felé csavart labdákra. Más kérdés, hogy nálunk nem játszik a rögzített helyzetek után kifejezetten veszélyes Juhász Roland és Gera Zoltán, ráadásul a magyar válogatott nem ontja a gólokat szögletek és oldalszabadrúgások után. Távollétükben főleg Szalai Ádám, Pintér Ádám és Korcsmár Zsolt kaphat nagy szerepet a „darálóban.”

5. „Büntetőérzékeny” a román védelem, így az egyéni beindulásokkal és rágyorsításokkal ki lehet provokálni szabálytalanságokat. Ez egyébként is jól megy a magyar támadóknak az eddigi selejtezők alapján.

6. A románok labdakihozatalaiban benne van a hibalehetőség (a megfigyelő Bognár György szerint „hátul is futballozni akarnak”), ez megfelelő támadóharmadbeli agresszivitással kihasználható – mint ahogy a törökök ellen is az volt (gondoljunk a második és a harmadik magyar gól előtti akcióra).

7. Minimalizálni kell az ajándékok és az ellenfél előtt adódó ziccerek számát: ezt csupán azért említjük meg, mert az Andorra elleni meccs óta mindegyik találkozón volt ilyen. Az észtek és a törökök nem éltek a tálcán kínált lehetőségekkel, bezzeg a hollandok… Nyilván ritka az az ideális eset, hogy egy csapat ziccert sem enged ellenfelének (bár ennek nagyon örülnénk), de jól jönne, ha nem öt tiszta helyzet adódna a magyar kapu előtt, mint a törökök elleni meccsen.

Mindent a magyar–román világbajnoki selejtezőről: itt az összes hírünket megtalálja a kulcsfontosságú meccsről!

A D-CSOPORT PÉNTEKI PROGRAMJA

MAGYARORSZÁG–ROMÁNIA
Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 20.30. Vezeti: Wolfgang Stark (német)
A VÁRHATÓ ÖSSZEÁLLÍTÁSOK
MAGYARORSZÁG: Bogdán (Király G.) – Varga J., Mészáros N., Korcsmár, Kádár – Koman, Pintér Á., Hajnal, Dzsudzsák – Szabics – Szalai Á.
ROMÁNIA: Tatarusanu – Tamas, Chiriches, Goian, Radu – Bourceanu, Pintilii – Torje, Grozav, Mutu – Stancu.
A találkozóról a Nemzeti Sport Online élő szöveges tudósítással, helyszíni riportokkal, interjúkkal jelentkezik!

ANDORRA–TÖRÖKORSZÁG
Andorra La Vella, Comunal de Aixoval Stadion, 19.15. Vezeti: Nerijus Dunauskas (litván)

HOLLANDIA–ÉSZTORSZÁG
Amszterdam, Amsterdam ArenA, 20.30. Vezeti: Vitalij Meskov (orosz)

A STATISZTIKÁKAT KÉSZÍTETTE: NAGY PÉTER