A hétfő délutáni edzésen még nem vett részt – az Anderlecht az előző este játszott bajnoki meccset, ráadásul a térdét is kímélni akarta –, kedden azonban már csapattársaival gyakorolt a hetvenedik válogatott fellépésére készülő Juhász Roland. A nemzeti együttes kapitánya Bulgária ellen olyan legendás labdarúgókat érhet utol a válogatott örökrangsorában, mint Kiprich József és Nyilasi Tibor, és rohamléptekkel közelít álma megvalósításához.

– Mennyire súlyos a térdsérülése?

– Még Hollandiában, az AZ elleni Európa-liga-meccsen kaptam egy rúgást a lábamra, és bár azóta egy bajnokin és a visszavágón is pályára léptem, kicsit még érzékeny a térdem – mondta a bolgárok elleni mérkőzésre és hetvenedik válogatottságára készülő Juhász Roland. – Szerencsére a helyzet azért nem rossz, ha az Anderlecht vasárnap helyett szombaton játszott volna, nem hagyom ki a hétfői gyakorlást sem.

– Szerdán idei első mérkőzésén lép pályára a válogatott. Miért fontos a Bulgária elleni kilencven perc?

– A világbajnoki selejtezők előtt nagyon kevés lehetőség nyílik a gyakorlásra, ezért minden alkalmat meg kell ragadnunk a játék csiszolására. Bulgária után két Európa-bajnoki résztvevővel, Csehországgal és Írországgal is megmérkőzünk, vagyis nívós ellenfelekkel szemben mérhetjük fel, hol tartunk.

– Ha azt mondom, hetven, mire gondol elsőként?

– Hogy szerdán hetvenedszer lehetek válogatott.

– Azzal is tisztában van, ki az a két labdarúgó, aki éppen ennyiszer játszott a nemzeti együttesben?

– Nyilasi Tibort gyakran látom szakkommentátorként a televízióban, és ilyenkor a képernyőn mindig ott a felirat, hogy hetvenszeres válogatott. De úgy tudom, rajta kívül Kiprich József is ennyiszer lépett pályára a legjobbak között.

– Aligha szükséges emlékeztetnem, mindketten legendának számítanak.

– Ezért hatalmas megtiszteltetés, ha valamilyen vonatkoztatásban velük együtt emlegetnek. A hatvannyolcadik válogatott mérkőzésemmel egyébként Hidegkuti Nándort, Kocsis Sándort és Schlosser Imrét értem utol, a hetvenegyedikkel pedig Tichy Lajost foghatom be. A pályám elején még csak remélni sem mertem, hogy egyszer ilyen messzire juthatok.

– A nyáron még csak huszonkilenc éves lesz, vagyis százszoros válogatott is lehet. Elgondolkodott már ezen?

– Amikor futballozni kezdtem, az első válogatottság volt a cél, aztán a huszonötödik, majd az ötvenedik. Most azt mondom, legyen meg a hetvenedik, aztán a hetvenötödik, kis lépésekkel akarok haladni, de kétségtelenül álmodom arról, hogy egyszer meglesz a századik is.