„Az egyik szemem sír, a másik nevet: hihetetlenül boldog vagyok, hogy kettő nullára nyert a válogatott, ám legalább annyira fáj a lelkem, hogy nem lehettem ott a többiekkel. Hogy a pályán vagy a kispadon, mindegy, csak ne a fotelomban kellett volna izgulnom… Nem egy nullánál, s nem is kettő nullánál, hanem már a mérkőzés előtt éreztem, tudtam, hogy kedden csak mi nyerhetünk. Ez nem sablonduma, példás egység és összhang jellemezte a nemzeti csapatot a felkészülés során is. Jó, elismerem, Vanczák Vili góljánál megkönnyebbültem… – mondta Lipták a Nemzeti Sportnak. – Az biztos, hogy finn fanatikussá vedlek majd át, hiszen az esetleges második helyünkhöz mindenképpen szükséges, hogy a svédek pontokat veszítsenek. De azt mondom, ha ne adj' isten csoportunk harmadik helyén végzünk, akkor sem szabad letargiába esni, hiszen jó úton jár a válogatott.”
