– A svédek elleni pénteki siker „csak” Kisinyovig repítette a csapatot. Gondolom, nem szeretné, ha Moldovában lenne a végállomás.
– Nem bizony – válaszolt Egervári Sándor. – Szeretnénk győzelemre játszani, az egy ponttal senki sem lenne igazán elégedett. Ahhoz, hogy egy újabb apró, ám annál fontosabb lépést tegyünk az álmaink elérése felé, nyernünk kell, a döntetlennel ugyanis, valljuk meg, nem sokra mennénk.

– El lehet-e, és egyáltalán, el kell-e felejteni a múlt heti kettő egyes győzelmet?
– A pénteki mérkőzést lefújták, a tapasztalatait pedig alaposan kiveséztük, ezért az már lezárt ügy. A keddi teljesen más összecsapás lesz – igaz, ugyanolyan nehéznek ígérkezik, mint a svédek elleni volt, hiszen rendkívül fegyelmezett és bizonyítani akaró csapat otthonában lépünk pályára. A svédek elleni sikerből erőt meríthetünk, elbizakodottá azonban nem tehet bennünket az eredmény.

– Ennek ellenére is jóleső érzés azt hallani öntől, hogy elérhető közelségbe kerültek az álmaink.
– Úgy fogalmaznék inkább, hogy valamelyest közelebb, köszönhetően a pénteken szerzett három pontnak. De azt is tudjuk, immár nem pusztán rajtunk múlik, hogy odaérünk-e végül a második helyre vagy sem. Az ellenben büszkeséggel tölt el, hogy csapatunk folyamatosan fejlődik, egyre határozottabban lépked előre a korábban megkezdett úton.

– De volt olyan pillanat, amikor megtorpant, nem?
– Természetesen, a hollandok elleni hazai négy nullás vereség megtorpanásnak számít. Ám azt már előrelépésnek veszem, hogy négy nappal később felemelt fővel jöhettünk le a pályáról. Játékosaim ennyi idő alatt is visszaszerezték a hitüket, bizonyították a tartásukat, valamint azt, hogy igenis tudnak egységesen és fegyelmezetten, egymásért küzdve futballozni.

– Ugyanígy bizonyították tenni akarásukat a pénteken pályára lépők is. Ezek szerint nincs olyan, hogy tartalékos csapat?
– Egy válogatott sohasem lehet tartalékos. Örömmel tölt el, hogy azok, akik bizonyítási lehetőséghez jutottak Svédország ellen, igazolták , bármikor, bármilyen poszton lehet rájuk számítani.

– Kellemes kapitányi gondok.
– Valóban azok. Az elmúlt egy évben számos korábbi utánpótlás-válogatott játékos jutott szóhoz a nagyok között, volt olyan, akire hirtelen új szerepkörben számítottunk, sőt akadt egy olyan remek visszatérőnk is, mint Szabics Imre. Mindez szükséges volt ahhoz, hogy jelen pillanatban mentálisan és szakmai értelemben véve is erős társaságról beszélhessünk, olyan sportemberekkel a soraiban, akik óriási alázattal végzik a munkájukat, és mindent alárendelnek a csapat érdekeinek.