Balogh Botond (balra) „beleállt” a küzdelembe az Inter elleni, hosszabbítást hozó kupamérkőzésen (Fotó: Getty Images)

Nem remegett meg Balogh Botond lába a San Siróban. A Parma húszéves belső védője szerda este az Internazionale ellen hosszabbításban 2–1-re elveszített Olasz Kupa-mérkőzésen kezdőként kapott lehetőséget, és meg is ragadta: az InStat adatelemző rendszer szerint párharcainak háromnegyedét megnyerte, tizenegy labdát szerzett, a fejpárbajok hatvan százalékát vívta meg sikerrel, passzainak 86 százaléka volt pontos, és mind az öt szerelési kísérlete jó volt Olaszország egyik legerősebb csapata ellen.

„Nem szoktam izgulni a meccsek előtt, de most egészséges drukk volt bennem, reggel óta tudtam ugyanis, hogy kezdőként lépek pályára – mondta lapunknak Balogh Botond, aki pályafutása első Serie A-meccsét éppen a San Siróban játszotta 2020. október 31-én, akkor 2–2 lett a végeredmény.

A kezdésre ez fokozatosan elmúlt, roppant magabiztosnak éreztem magam. Az első negyedórában négy labdaszerzésem volt, Robin Gosenstől becsúszva vettem el, majd Lautaro Martíneztől csentem el kétszer, aztán Joaquín Correától. Ha ezek nem sikerülnek, lehet, valamelyest lehúztak volna, de az egymást követő jó megoldások után kifejezetten nyugodtan játszottam, mindvégig jól éreztem magam a pályán. A csapat is várakozáson felül teljesített, bombagóllal vezetést szereztünk, felvettük a versenyt.”

Csakhogy a hajrában egyenlítettek a milánóiak – a 88. percben jobb oldali beadás után Balogh Botond csúsztatott bele a labdába, amely az üresen álló Lautaro Martínez elé pattant, a világbajnok argentin támadó pedig tizenhat méterről, átvétel után kilőtte a bal felső sarkot.

„Úgy éreztem, jobban is kifejelhettem volna a labdát, de nehéz dolgom volt, mert hátrafelé futva kellett belestukkolnom, nem tudtam több erőt belevinni a mozdulatba, ráadásul lágyan beadott, gyenge labda volt – elevenítette fel az egyenlítő találatot az egyszeres válogatott bekk. – Megoldhattam volna jobban, de nem volt magától értetődő, hogy Lautaro Martínez tiszta lövőhelyzetben találja magát. Rengetegszer visszanéztem az esetet, igyekszem tanulni belőle.”

Bár a Parma a hosszabbításban több nagy lehetőséget dolgozott ki, az esélyes házigazda nyerte meg a meccset.

„Fájdalmas a kiesés, hiszen majdnem csodát tettünk. Hasonló volt az összecsapás forgatókönyve, mint két évvel ezelőtt, amikor a hosszabbítás perceiben egyenlített az Inter. Tapasztalatom szerint lényegesen nehezebb a Serie B-s csapatok ellen játszani, jobban érzem magam a pályán Lautaro Martínez vagy Joaquín Correa őrzőjeként, mint amikor a másodosztályban kell fognom a támadót.

Keresem ennek az okát, lehet, az fekszik nekem jobban, hogy magasabb szinten technikásabbak a játékosok, más kihívás elé állítanak, mint a másodosztályúak. Bár az Interhez fogható ellenféllel mindeddig nem csaptunk össze, érzésem szerint szerdán nyújtottam az idénybeli legjobb teljesítményemet.

Most játszottam felnőttszinten először százhúsz percet, nagyon elfáradtam, de a meccs közben nem éreztem kimerültséget, dolgozott bennem az adrenalin. A mérések alapján én futottam a csapatban a legtöbbet, a fizikai mutatóim rendben voltak. Bízom benne, hogy sikerült bizonyítanom, és a hétvégi bajnokin is kapok lehetőséget a szakmai stábtól. Márciusban szeretnék a felnőttválogatott tagja lenni, de többet és magas szinten kell játszanom ahhoz, hogy kiérdemeljem a meghívót.”