„A nemzetközi átigazolási időszak végéig nem érkezett olyan lehetőség, amely miatt érdemes lett volna már most felbontani az Odensével a szerződésemet – mondta az ősszel tizenegy bajnokin szereplő, azokon két gól szerző fedezet. – Vannak országok, mint például Svájc vagy Oroszország, ahol tovább tart az átigazolási időszak, és amelyek még mindig opciót jelentenek. Eddigi kalandos pályafutásom alatt azt is megtanultam, sohase mondd, hogy soha, azaz mindkét országból megtalálhat még szimpatikus ajánlat. Karrieremben eddig rendre jól döntöttem, remélem, most is így lesz. A nyári csapatkeresésemmel nyilvánvaló lett, hogy a szerepem az idén megváltozik Dániában, ám mert játszottam és pontokat is hoztam csapatomnak, elvesztegetett fél évnek semmiképp sem nevezném az előzőt. Ha maradok, azon leszek, hogy a tavasz se legyen az. De nyitott vagyok a kihívásra, remélem, lesz alkalmam mihamarabb megragadni a lehetőséget.”
Ám amíg menedzserei a csapatkereséssel foglalatoskodtak, Vadócz Krisztián Belekbe utazott, hogy klubcsapata megérkeztéig Pintér Attila keretével gyakoroljon.
„Az Odense szombaton foglalja el szállását, én már átcuccoltam, előmelegítem a hotelt. Természetesen örültem, hogy részt vehettem a válogatott összetartásán, s ha csak edzőszerelésbe is, de jó volt újra címeres dresszbe bújni. Egyfelől az ismerkedés jegyében telt ez a néhány nap – nekem főleg, elvégre többen voltak azok, akiket nem ismertem, mint akikkel már találkoztam –, másfelől pedig az alaptaktika gyakorlásával. Azokat a sablonokat skáláztuk, amelyekkel tisztában kell lennünk ahhoz, hogy a kialakított rendszerben mindenki tudja, mi a dolga.”
Immár csak az a kérdés: a negyvenszeres válogatott Dániában, Oroszországban, esetleg Svájcban várhatja-e a meghívót.