– Meséljen, milyen volt a Chelsea elleni ütközet belülről!
– Hangulatos... – jelent meg egy mosoly a vasárnapi mérkőzést a kispadról végignéző kapus arcán.
– Gyanítom, kellemesen telt az út hazafelé Londonból.
– Nem szomorkodtunk... Számomra még úgy is nagy élményt jelentett a meccs, hogy csere voltam. Habár azt vettem észre magamon, hogy sokkal jobban izgulok, ha a kispadon ülök, mintha a kapuban állnék. Az viszont a padról is látszik, hogy az elmúlt hetekben nyújtott teljesítményünkre lehet építeni.
– A sikerek útjára léptek Kenny Dalglish irányításával?
– Remélem. Azt ellenben tapasztalom, hogy az edzőváltás óta felszabadultabbak vagyunk, jobban kontrolláljuk a játékot, mint korábban, és az akaratunkat rendre ráerőltetjük a riválisunkra. A helyzetünk persze így sem rózsás, a még Bajnokok Ligája-indulást érő negyedik helytől egyelőre hatpontnyi távolságra vagyunk. Igaz, ha akad egy klub, amelyikre nem jellemző, hogy feladja a harcot, az a Liverpool.
– Ha már a csapat helyzetéről szót ejtett, kérem, beszéljen a sajátjáról is.
– Pepe Reina helye megkérdőjelezhetetlen, és amíg Brad Jones nem utazott el az Ázsia-kupára, ő számított a második számú kapusnak. A távozása után léptem a helyére, és annak ellenére, hogy egy hete már ismét köztünk van Brad, a Stoke és Chelsea ellen is én ülhettem a kispadon. Ez vagy azt jelenti, hogy a szakmai stáb némi pihenőt engedélyez Jonesnak, vagy azt, hogy továbbra is bízik bennem. Én mindenesetre úgy érzem, van okom a bizakodásra.
– Kielégíti a cserekapus szerepköre?
– Az, hogy húszévesen a Liverpool második számú kapusa lehetek, szerintem nagy szó, egyúttal nagy lehetőség. Mindig arra törekedtem, hogy fokozatosan lépjek előre, és ha úgy veszem, most már csak egy lépés választ el a céltól... A gólvonaltól...
– Szerda délután már be is állhat a kapuba, jóllehet, csak az U21-es válogatott–Siófok edzőmeccsen.
– Semmi „csak"! A legnagyobb örömmel védek ezen a mérkőzésen. Boldogan jöttem haza, jó újra a srácokkal találkozni. Noha egy-két ismeretlen arc akad, ez az időszak erre szolgál, az Európa-bajnoki selejtezősorozat szeptemberi rajtjáig van időnk összecsiszolódni.
– A csoportot aligha nevezhetjük kedvezőnek: Olaszország, Törökország, Írország és Liechtenstein vár önökre.
– Aláírom, lehettünk volna szerencsésebbek is, de ha kesergünk, attól változik valami? Ezeket az ellenfeleket kaptuk, őket kell megelőznünk – még akkor is, ha a továbbjutásra nem mi pályázunk a legnagyobb eséllyel. Csakhogy éppen a mi korosztályunk bizonyította, nem is egyszer, hogy képesek vagyunk felborítani a papírformát. És most egy utolsó nagy borításra készülünk!
