Nebojsa Vignjevics a mostani kerethez igazítja majd az Újpest stílusát (Fotó: Dömötör Csaba)

 

– A tulajdonos, Roderick Duchatelet telefonhívását követően másnap útnak indult Budapestre: mekkora bőrönddel érkezett?
– Nem naggyal… – mosolygott a stadion mellett található újpesti kávézóban a szerb tréner. – Szerencsére Belgrád nincs messze, a család utánam hozza majd, ami most otthon maradt.

– Meglepte a tulajdonos megkeresése?
– Roderick Duchatelet-vel távozásom után is megmaradt a jó kapcsolat, ha Budapesten jártam, megittunk egy kávét, olykor telefonon kerestük egymást. Ettől függetlenül igen, nagyon meglepett a hívása. Különösen annak tükrében, hogy annak idején miként jöttem el Újpestről.

– A szurkolók ellenszenvére gondol?
– Nem tudhatom, miként fogadnak. A múltban néhányszor leültünk beszélgetni szemtől szemben, meg kell érteniük, ahogyan nekik, nekem is az Újpest az első és legfontosabb. Egyedül senki sem lehet sikeres. A kirakósban csak apró darabka vagyok. Biztosan lesznek, akik ellenem szurkolnak, ám bízom benne, a többség a csapat mögé áll, és nem fordul elő, hogy az Újpest másodszor története során… De ezt inkább ki sem mondom.

– Azonnal rábólintott az újpesti hívó szóra?
– Egy nap gondolkodási időt kértem. Nem azért, mert nem szerettem volna jönni, hanem mérlegeltem, jó lesz-e az Újpestnek, ha visszatérek. Kikértem néhány ember véleményét, mindenki azt mondta, Nebojsa, Újpesten a helyed! Éjszaka forgolódtam az ágyamban egy kicsit, másnap pedig autóba ültem, és útnak indultam Budapestre. Mindig is szerettem a Megyeri úton dolgozni, hét év nem repül csak úgy el nyomtalanul.

– Elődjével és egyben honfitársával, Milos Kruscsiccsal egyeztetett a váltás óta?
– A megérkezésem napján találkoztunk. Biztosított róla, bármiben segít, nyugodtan hívjam.

– Három évvel ezelőtti távozásakor nehéz helyzetben volt a csapat, most ugyanez a helyzet…
– Sőt, amikor tíz évvel ezelőtt megérkeztem Újpestre, akkor is pokolian nehéz helyzetben volt. Kieső helyen állt az együttes, emlékszem, az első mérkőzésünket megnyertük az MTK ellen, pedig a kék-fehérek akkoriban igen jók voltak.

– Elég erős a keret a bennmaradás kiharcolásához?
– Vannak minőségi játékosaink, de nem szabad elfelejteni, az ellenfeleknél is sok a jó játékos. Az NB I az elmúlt években nagyot fejlődött, kifejezetten erős riválisaink vannak a bajnokságban, a tabella pedig kis túlzással egy-két hetente jelentősen átalakul. Öt-hat csapat nagyjából azonos játékerőt képvisel, és itt a Debrecen vagy éppen a Paks példája is, nem sokkal ezelőtt még a kiesés réme fenyegette őket, most pedig néhány győzelem után a nemzetközi porondra vágynak. Az Újpest jobb csapat annál, mint amit a tabella mutat. Hiszek a játékosokban és magamban!

– Kik lehetnek a kulcsemberek a mostani Újpestben?
– A három évvel ezelőtti keretből nem sokan maradtak. Akkoriban nagyon rossz volt a hangulat az öltözőben, sőt, az egész klubnál. Ezúttal tíz napom van megismerni a futballistákat, de megoldom ezt a feladatot is.

– A csapat a következő fordulóban a ZTE FC-t fogadja: milyen stílusú Újpestet szeretne a pályán látni?
– Korábban szerettem, ha agresszívek vagyunk, letámadjuk az ellenfelet, rohamozunk, ám az öltözőben sok az új arc, meg kell vizsgálni, mire alkalmas a keret. Mindenesetre vannak elképzeléseim a taktikát illetően.

– Hány évre írt alá?
– Nem hosszú távra. Segíteni érkeztem Újpestre, de miután eltöltöttem itt hét esztendőt, jól tudom, a klubnál bármikor változás állhat be. Engem egyébként most abszolút hidegen hagy, mi lesz egy-két év múlva, csak az érdekel, hogy a csapatot visszavezessem a középmezőnybe.

– Magyarországon legutóbb a Honvédnál dolgozott rövid ideig: milyen érzés, hogy adott esetben a kispestiekkel kell harcolnia a bennmaradásért?
– A Honvédnál is ugyanezt kérdezgették, mármint hogy milyen lesz az Újpest ellen mérkőzést játszani... Vezetőedző vagyok, szeretem profin elvégezni a munkámat, ám érzéseim, érzelmeim nekem is vannak, mindenki tudja, az Újpest számomra több mint egy csapat.