NB I: A legfontosabb, hogy merjünk futballozni – Supka Attila

– Hosszú az út a Groupama Arénától Kisvárdáig – rövidebb, ha jó a hangulat?
– A vereség megnehezíti az utazást, ez igaz – válaszolta érdeklődésünkre Supka Attila, a Kisvárda Master Good 58 éves vezetőedzője azután, hogy csapata hét közben legyőzte a Mol Fehérvárt (2–1), majd szombaton pontot szerzett a Ferencváros otthonában (1–1). – Örültünk az öltözőben, és azzal le is zártuk a témát, mert kedden következik az MTK elleni bajnoki.

– Amikor korábban meglátta, hogy szerdán a Fehérvár, szombaton a Ferencváros lesz az ellenfél, hány ponttal számolt? Hattal? Kettővel? Eggyel sem?
– Másképpen kalkuláltunk: a Mezőkövesd ellen kezdtük az évet a Fehérvár elleni hazai összecsapás előtt, és arról beszéltünk, jó lenne négy pontot szerezni ezen a két mérkőzésen. Sikerült. Ezután úgy utaztunk az Üllői útra, hogy az önbecsülésünk miatt mutassuk meg, nem véletlenül kerültünk a tabella első harmadába, de egyébként játszhatunk nyugodtan, mert ha valahol ki lehet kapni, az az FTC stadionja.

– Ez kellett a jó eredményhez? Hogy levették a terhet a játékosok válláról?
– Vagy az, hogy amennyire lehet, nem is tesszük rá. Jól futballozni csak felszabadultan lehet, és a kezdet kezdetén arról beszéltünk, az együttes kerülje el azt, amit az előző tavaszon élt át, hogy csak az utolsó pillanatokban vált biztossá a bennmaradás, ha lehet, ezt most minél előbb érjük el, a többi bónusz, és meglátjuk, az mire lesz elég.

– Jól hangzik, de a bajnoki címre hajtó duón kívül az összes csapatnak az élvonalbeli tagság minél előbbi meghosszabbítása a célja. Miért ennyire jó ez a Kisvárda?
– Meccs közben is zökkenőmentesen tudunk stratégiát váltani: időnként magasan letámadunk, máskor a pálya középső részén próbálunk labdát szerezni, de megesik, hogy hátul állunk fel és kontrázunk. Nem engedem, hogy elrugdossuk a labdát, az a legfontosabb, hogy merjünk futballozni.

– Nem ez az első klubja. Milyen motiváció fűti?
– Kiegyensúlyozott a mezőny, az egységes csapatjátékot kell továbbfejlesztenünk, a bajnokság végén szabad csak értékelni, de mindent megteszünk, hogy sikeresek legyünk.

– Rutinos edző reakciója, aki tudja, mi a kérdés, de ügyesen kikerüli egy sablonos válasszal, ám nem hagyjuk annyiban. Bajnok volt a DVSC, kupagyőztes a Honvéd kispadján, több klubnál igazolta, vezetőedzőként mire képes, szóval: kinek akar bizonyítani?
– Önmagamnak.

– Ennyi?
– Éppen elég: megmutatnám, hogy ha csapatot kapok, jó eredményt tudok elérni vele.

– De hiszen mindenkinek ez a célja. Igaz, nem mindenkinek sikerül.
– Sokan óva intettek, nem lesz könnyű Révész Attilával együtt dolgozni Kisvárdán, meg hogy sok a külföldi az öltözőben, így én is kíváncsi voltam magamra: itt, ebben a közegben is elérem-e, amit elterveztem. Nem vagyunk az út végén, de talán jó irányba tartunk. Attilával kimondottan jó az együttműködés, az öltözőnk egységes, a játék alakul, az eredmények nem rosszak – a legerősebb motiváció igenis az, ha az ember önmagának akar megfelelni.