NB I: A keretet négy-öt játékossal meg kell erősíteni! – Csertői Aurél

PUSKÁS AKADÉMIA–GYIRMÓT 3–0

– A félidőben kieresztette a hangját az öltözőben?
– Nem – felelte Hornyák Zsolt, a Puskás Akadémia vezetőedzője. – Tudtuk, hogy mit akarunk... Kétségtelen, nehezen indult a mérkőzés számunkra. Nem volt meg bennünk a kellő sebesség. Megbeszéltük, hogy gyorsítani kell a játékunkon. Az első és a második félidő között nagy volt a különbség. Normális módon tisztáztuk a teendőket, nem volt kiabálás.

– A Ferencváros elleni döntetlen után úgy fogalmazott, az egy pontnak akkor lesz értéke, ha a Gyirmótot legyőzik – nos, lehet örülni?
– Annak örülök, hogy a játékosok hallgatnak rám. Ezt nekik is elmondtam az öltözőben, és türelmesek voltunk a gyirmótiak ellen. Szép gólokat lőttünk, csalódott leszek, ha nem Marius Corbu gólja lesz a forduló találata.

– Immár biztos, hogy a dobogón telelnek. Reális ez a helyezés?
– A hátralévő mérkőzésünket is szeretnénk megnyerni, ami nem lesz könnyű Kisvárdán. Nehéz találkozó vár ránk, elégedett vagyok, hogy a dobogón állunk a folytatás előtt.

– Ismét hadilábon álltak a szerencsével, hiszen kapufával kezdték a második félidőt, majd potya góllal folytatták... Mi lehet ennek az oka?
– Ilyen hibákat az NB I-ben nem lehet elkövetni – mondta Csertői Aurél, a Gyirmót vezetőedzője. – Odaadtuk a labdát az ellenfélnek, azt követően szétesett a játékunk. Voltak gólszerzési lehetőségeink, az első félidőben egyenlő ellenfelei voltunk az előző bajnokság ezüstérmesének, akadtak lehetőségeink a gólszerzésre.

– Lelkileg törte meg csapatát a második felcsúti gól?
– Az első gól után megváltozott a játék képe, nekünk kellett kezdeményeznünk, az ellenfél kontraakciókkal veszélyeztethetett, ebben pedig jó. Nem hinném, hogy lelkileg törtünk meg, de idegenben nehéz kétgólos hátrányból felállni. A Puskás Akadémia kihasználta a lehetőségeit, mi pedig nem... Ennyivel jobb volt a rivális ezen a bajnokin.

– Terveznek erősítést a téli szünetben, hogy meglegyen a bennmaradás?
– A keretet négy-öt játékossal meg kell erősíteni!

BUDAPEST HONVÉD–ZTE 2–2

– Ez a meccs már a kezükben volt...
– Nagyon jó első félidőt játszottunk, megvoltak a helyzeteink – kezdte értékelését Horváth Ferenc, a Budapest Honvéd vezetőedzője. – Egész héten a letámadásra készültünk, ami jól is működött, szereztünk két gólt, simának tűnt a meccs. A második félidőre ennek folytatását kértem, e helyett kimentünk, és riadt arcokat láttam. Mélyen védekeztünk, tartani akartuk az eredményt, pedig előfordult már többször, hogy a kétgólos előny sem elég nekünk.

– Tud örülni az egy pontnak?
– Többször megvolt a lehetőségünk, hogy lezárjuk a meccset, így nem tudok örülni. Viszont ilyen helyzetekből sokszor ki is kaptunk, ha azok mind döntetlenek lettek volna, most húsz ponttal több lenne nekünk, szóval, ez is egy pont...

– Miért visszatérő jelenség a csapatánál, hogy megnyert mérkőzéseket enged ki a kezéből?
– Sokat foglalkozunk ezzel, edzésen is próbáljuk modellezni a szituációt, de egyelőre ez valahogy nem megy nekünk. Nem látok sajnos olyan karaktert, aki ezt belülről képes lenne levezényelni, gyorsítani vagy lassítani tudná a játékot. Pedig szükségünk lenne ilyen emberekre.

– Ellentétes félidők után elégedett a döntetlennel?
– Sajnos, nem úgy kezdtük a mérkőzést, ahogy elképzeltem, a legrosszabbkor kaptuk a gólokat – reagált Waltner Róbert, a ZTE FC vezetőedzője. – Az elsőt mindjárt az elején eladott labdából, pedig erre felhívtam a figyelmet. Végig hittem abban, hogy egyenlítünk, sőt úgy éreztem, három gólt szerzünk. Nem lehetek szomorú, mert kétgólos hátrányból jöttünk vissza idegenben.

– A hatvanadik percben feltette volna a házát a pontszerzésre?
– A házamat vagy bármi mást, amivel veszélyeztetném a családom megélhetését, nem tenném rá, de egy jelentősebb összeget megkockáztattam volna. A futballban nem lehet kishitűnek lenni. Hitte valaki annak idején, hogy a Zalaegerszeg megveri a Manchester Unitedet? Nos, ezt a szemléletet próbálom beletáplálni a játékosaimba is.

– A szünetben két támadóbb szellemű középpályást cserélt be. Döntő jelentősége volt?
– Kockáztattam, lehoztam az egyik védekező középpályásomat, Emir Halilovicot, keveset futott, és nem tetszett a testbeszéde sem, támadóbb szellemű középpályásokat küldtem be. Szerencsére az utóbbi időkben jól ülnek a cseréink. Ez olyan, ha bejön a húzás, mindenki zseninek tekinti az edzőt, ha nem, akkor pedig bírálják.