Kezek, rüsztök, csüdök – derbi! – Vincze András jegyzete

Jött a hír pénteken, majd szombaton, hogy magyar kézbe kerül ismét az újpesti futballklub – ez nagyszerű, de mi a helyzet a lábakkal?

Hiszen, ha már labdarúgásról van szó, megkerülhetetlen téma – főleg a vasárnapi Újpest–Ferencváros rangadó tükrében –, hogy a szerződések aláírására előkészített tollat megragadó ujjak mellett a jobb rüsztök és a bal belső csüdök is érdekesebbek lehetnének akkor, ha azok is „magyarítva” lennének. Újra.

Merthogy az NB I-es fociderbin, ha nagyon optimistán rakjuk össze a várható kezdőcsapatot, a jelenkori légióshadban mindössze öt honfitársunk futhat ki a Szusza Ferenc Stadion gyepére (a lilák oldalán Banai Dávid és Simon Krisztián, míg a zöldeknél Dibusz Dénes, Botka Endre és Vécsei Bálint), és lehet sokaknak már unalmas ez a „túl sok a külföldi” kezdetű siránkozás, de például csütörtökön a meccsre járó és a meccset néző FTC-szurkoló már kaphatott némi ízelítőt abból, miért kell a focihoz hazai szív, lelkesedés, akarat és persze extra erős játéktudás (na, ezt kellene inkább importálni) a mészvonalakkal határolt területen. Mindezt azért is írom le (sokadszorra), merthogy az Újpest–Fradi valójában az ősi magyar focilelkesedésről szólhatna, abban ugyanis nem nagyon hiszek, hogy zsoldosok – a kötelező marketing­blablákon túl – átéreznék ennek a mérkőzésnek a valódi, és némi pátosszal szólva, magyar futballtörténeti fontosságát.

A rangadó ráadásul rendhagyó lesz abból a szempontból is, hogy a vírus mindkét csapat felkészülését tönkrevágta, az Újpest (hivatalosan) egyetlen felkészülési meccset sem vívott, a Ferencváros is csak egyet, a DAC ellenit, igaz, egy bajnoki (a Puskás Akadémiával szembeni) már bemelegíthette az izmokat, s az egygólos vereség helyrebillenthette néhány labdarúgó önértékelését is. S bár tény, a fociban nincs az a futóedzés, törzserősítés, fekvőtámaszozás, ami a játékot helyettesítené, sőt, labdába rúgás nélkül meccselni valószínűleg olyan lehet, mint amikor valaki elkezd őrült lelkesedéssel zongorázni, azaz se ritmus, se dallam, se érzés, ám mostantól épp a rangadó előtt emlegetett „magyar tulajdonosi kezek” miatt vár többet, jobbat a focirajongó – a „külföldi lábaktól” is.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!