Három generáció – Thury Gábor jegyzete

A Dárdai és a Sallói családban a nagypapa, az apa és a fiú is NB I-es futballista lett, a sport más vizeire evezve – maradjunk is a víznél –, vízilabdában a Szivós família vívott ki magának elismerést azzal, hogy a legidősebb Szivós, István Helsinkiben (1952) és Melbourne-ben (1956) olimpiai bajnok lett, fia – később az FTC elnöke – „Pisti” Montrealban (1976) nyert aranyérmet, három évvel korábban Belgrádban világbajnoki aranyat szerzett. A nemrég visszavonult unoka, Szivós Márton ugyancsak világbajnok (2013, Barcelona). De maradjunk most csak a labdarúgásnál.

Mi lehet a titok, hogy a mesterség három generáción keresztül öröklődik? A 13-szoros válogatott futballista, Sallói István (Sallói Dániel édesapja) jegyezte meg, hajdanán a fiú apja, nagyapja szakmáját vitte tovább a különféle mesterségekben. Náluk és Dárdaiéknál ez a labdarúgás, az ő családjukra – és persze a Gelei, Dombai és a Vad famíliára – mondják, hogy az alma nem esik messze a fájától. Na jó, Vadéknál valami oknál fogva a játékvezetői hivatás is öröklődött...

Nyilván a sportág továbbvitele a génekben is keresendő, erre egy másik mondást lehetne idézni: a vér nem válik vízzé. Ám hiába van meg a vérvonal, ha a környezet, azaz a családi légkör elutasító, de talán mondani sem kell, a felsorolt esetekben ez ki van zárva. Persze gyakran elhangzik, hogy sportoljon a gyerek, de a szülők nem akarják a választásban befolyásolni, ám a tisztelt apukák tegyék a szívükre a kezüket: nem jó, hogy így történt? A másik a környezet: egy futballista vagy egyáltalán a sportoló a pályára viszi a gyerekét. Lehet, hogy azért, mert máshol nem vigyáznak rá, meglehet, azzal a szándékkal, hogy szokja a légkört. De hogy a hagyomány milyen muníciót hordoz, arra a Dárdai család jó példa, hiszen a Hertha edzőjének fiai (Pál, Márton és Bence) a berlini ház kertjében a Papa – id. Dárdai Pál, aki 1975-ben az Újpest 4–2-es legyőzése során mind a négy pécsi gólt szerezte, s ezért (is) 10-es osztályzatot kapott a Népsporttól – focizott velük.

Lehet ezt csűrni-csavarni, de egy sportpályán sikeres szülőnek nincs nagyobb boldogsága, mint amikor a gyermeke(i) nem középiskolás fokon viszi(k) tovább sportágát.

Széttéphetetlen kötelék ez.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!