Szuromi Antal (Fotó: Teknős Miklós)

Őszinte ember volt. Mint általában azok, akiket a szívük vezérel. Legemlékezetesebb gólját 1970 őszén a Népstadionban lőtte, ezzel győzte le 1–0-ra az MTK az FTC-t. Mindenki ájuldozott, elvégre Páncsics Miklósnak adott kötényt, ő pedig elmondta, hogy versenyt futottak a labdáért, ő meg akarta menteni, ne menjen taccsra, beleért és átcsorgott a centerhalf lába között. Aztán már roboghatott kapura, s persze, hogy belőtte.

Volt még egy nagy alakítása, 1963 novemberében, amikor a Dorog futballistájaként győztes gólt lőtt a Fradinak (2:1), így lett bajnok a Győri ETO. Erről is volt mondandója, ha Mátrai Sándor felszabadításánál Rákosi Gyuláról nem pattan elé a labda, nincs a gól. Hogy hány levelet kapott utána, azt nehéz lett volna összeszámolni, valamennyit átadta az édesanyjának, elvégre ő volt a „főszereplő” bennük. Azt pedig csak évtizedekkel később árulta el, hogy szó volt a „megegyezésről”, de a Ferencváros nem kért belőle.

Szerény volt? Persze, hiszen volt mire szerénynek lennie. Nem csupán futballistaként ismerték el a kor klasszisai (is), hanem barátként, (sport)társként is. Jó futballistának tartották, méltónak a válogatottságra, mégis csupán egyszer játszhatott a csapatban (1970), nem utolsósorban azért, mert barátság ide vagy oda, erős klikkek uralták akkoriban a kiválasztást. Olyannyira, hogy a később olimpiai bajnok 1968-as csapatból is – ahogy mondta – kipöckölték.

Tősgyökeres újpesti volt, hiába vallotta, hogy az MTK az otthona, nagy vágya volt, hogy a Megyeri úton játsszon, Göröcs Titivel, Benével, Zámbóval. Egyszer hívták is, leállt fél évre, ám aztán Dunai II Antalt igazolták le helyette. Fájt neki, nem ezt érdemelte.

Az MTK-ból, megelőzve a „kilencek lázadását”, Palicskó Tibor miatt menekült el, az edző örült, hogy megszabadult egy szókimondó futballistától. Az Egyetértésben folytatta, hamar beilleszkedett a közösségbe, ő is vendéglátós lett. Kőbányán egy tipikus kültelki kocsmában kezdte, ahol még azt is képes volt kezelni, hogy egy, a „műintézményből” kitiltott kocsis a lovát bevezetve a kármentő elé kért elnézést a viselkedéséért.

A körúti Gong presszó következett, az ő jóvoltából lett futballközpont belőle. Be-betértek a régi játszótársak, a futball új nagyjai, ő pedig a radiátorra könyökölve beszélgetett velük, empatikusan, csendesen. Éjszaka aztán jöttek a nehézfiúk, ám velük is megtalálta a hangot, egy újpesti művelt vagánynak ez nem okozhatott gondot.

Megjárta a hadak útját a magánéletében is, itt csak annyi érdekes, hogy talpra állt, noha soha nem tudta megemészteni, hogy átverték érzelmileg, anyagilag. Élete utolsó szakaszában Berekfürdőn élt, nyugalomban, békében, de körúti vagányként enyhén szólva is ingerszegény volt neki a környezet. De barát maradt, nála ez nem a körülményeken múlott.

Tóni, már most hiányzol – de ezt biztos, hogy tudod.

NÉVJEGY – SZUROMI ANTAL
Született: 1943. június 21.
Elhunyt: 2020. november 25.
Klubjai: Vízművek (1955–1962), Dorogi Bányász (1962–1964), Tatabányai Bányász (1964–1967), MTK (1968–1971), VM Egyetértés (1971–1974), MTK-VM (1974–1975)
Válogatottság: 1x (1970: Svájc–Magyarország 0–1)
Eredményei: Magyar (Népköztársasági) Kupa-győztes (1968), NB I 3. helyezett (1966)