Ferencváros: Máté Csaba tudja, miért féltek tőle a játékosok

Tisztán emlékszik rá, amikor a régi Üllői úti stadionba először besétált. A csapat akkoriban nemcsak a meccsekre, az edzésekre is a stadionban lévő öltözőben készült, és hátul, a centerpálya mögötti füves pályán tréningezett. Máté Csaba tíz éve érkezett a Ferencvároshoz, a zöld-fehérek Paksról csábították az Üllői útra.

„Paksról Kis Károly távozott, és éppen akkor jött a Ferencváros megkeresése, amikor egyébként is a levegőben lógott a jövőm –   mondta lapunknak Máté Csaba, aki 2012-ben szerződött az FTC-hez. –      Ricardo Moniz lett a vezetőedző, először leültünk beszélgetni, emlékszem, sok mindenről szó esett, nem csak a futballról. Az első meccsen még nem voltam a csapat mellett, a Honvéd elleni találkozó után csatlakoztam a stábjához, de nem ijedt nyúlként sétáltam be az Üllői útra, hiszen az előtte levő két esztendőben a Pakssal megelőztük a Ferencvárost, ez egyfajta önbizalmat adott nekem.”

Máté Csaba holland, német, ukrán, osztrák vezetőedző munkáját segítette eddig a klubnál, Ricardo Moniz után Thomas Doll, Szerhij Rebrov, Peter Stöger, míg most már az oszét származású orosz Sztanyiszlav Csercseszov stábjában dolgozott.

Vajon volt-e olyan edzőváltás, amikor úgy érezte, nem biztos, hogy maradhat a stábban, neki is megköszönik a munkáját?

„Minden egyes váltásnál kérdés volt, hogy maradok-e vagy sem… Az érkezők mindig olyan kaliberű vezetőedzők voltak, akiknek nem lehet megmondani, ki legyen a stábjukban. A pályaedzői állás bizalmi kérdés. Ebben is folyamatosan lépegetett előre a klub, Ricardo Moniz senkit sem hozott magával, Thomas Doll egy segítővel érkezett, Szerhij Rebrov és Peter Stöger egyaránt kettővel, míg Sztanyiszlav Csercseszov öttel. Amire különösen büszke vagyok, hogy a mai napig mindegyik edzővel jóban vagyok, senkivel sem romlott meg a viszonyom.”

Az edzőváltás értelemszerűen mindig rosszul érintette Máté Csabát (is), hiszen kötődött, kötődik a mindenkori vezetőedzőhöz. Minden egyes trénernél próbaidővel kezdte a megbízatását, csupán egy-két hónap után dőlt el, hogy a stábban marad-e.

„Segített az akklimatizálódásban, hogy korábban nyolc évig külföldön éltem, az edzők által képviselt szemlélet hozzám is közel állt – folytatta a tréner, aki az elmúlt tíz évben öt bajnoki címet, négy Magyar Kupa-győzelmet ünnepelt a Ferencvárossal, de nyert aranyérmet a Ligakupában és a Szuperkupában is. – Szakmailag mindannyiuktól rengeteget tanultam, sokkal jobb edző vagyok most, mint tíz esztendővel ezelőtt.”

Máté Csaba az út elejétől végigkísérte a klubot az elmúlt évtizedben, így pontosan látta, miben fejlődött leginkább az együttes.

„Azt szoktam mondani, nem a csapat, a klub fejlődött! A technikai, az orvosi háttér, a pályák, a körülmények, minden… Emlékszem, eleinte a régi stadionban edzettünk, sőt, előfordult, hogy ott öltöztünk át, és onnan futottunk át a Népligetbe, hogy tréningezzünk, majd visszakocogtunk az Üllői útra. Akkor utópisztikusnak tűnt, hogy ilyen szintre jusson el ilyen rövid idő alatt a klub.”

Az eddigi vezetőedzők abban mindenképpen hasonlítottak egymáshoz, hogy az öltözőben az angolt kérték hivatalos nyelvnek, ám mindegyikőjüknek voltak különös szokásaik.

„Amikor Szerhij Rebrov irányította a csapatot, rendre megbeszéltük, hogy az adott mérkőzésre ki marad ki a keretből. A vezetőedzővel abban maradtunk, a döntést én közlöm a játékosokkal, így amikor az öltözőben elindultam valaki felé, a játékosok arcán már láttam, Csaba azért jön ide, hogy közölje velem, kimaradok… El is neveztek Kaszás Csabinak.”

A zöld-fehérek pályaedzője dunakeszi házában számtalan ereklyét gyűjtött össze. Egyik legféltettebb kincse a régi Üllői úti stadion kispadjának az a széke, amelyen ő ült a mérkőzéseken, de Thomas Doll a századik mérkőzésére kapott futballcipőjét is neki ajándékozta köszönete és megbecsülése jeléül.