Bivalyerős lesz a másodosztályú bajnokság

Megoszlanak a vélemények a labdarúgó NB II színvonaláról, és nem csupán szurkolói, hanem szakmai oldalról is. Az egyik véglet kifejezetten izgalmasnak találja, sőt azok, akik szeretnek túlozni, amondók, az angol Championshiphez hasonlít, mondván, a magyar másodosztályban is elsősorban a küzdelem dominál a játékossággal, a futball igazi szépségével szemben. A másik oldal viszont pont ez utóbbit hiányolva szinte már nem is labdarúgásként, hanem valami egészen más sportágként könyveli el a küzdelmeket – egy biztos, nem múlik el úgy forduló, hogy ne lenne miről beszélni vagy cikkezni. Mesterhármasok, nagy különbségű győzelmek, kiállítások, utolsó másodpercben szerzett gólok: az NB II mindig kínál témát.

És most jön majd a java!

Az új, azaz a 2025–2026-os idény minden eddiginél kiélezettebbnek, izgalmasabbnak ígérkezik. Az NB I-ből két nagy múltú klub, a Fehérvár FC és a Kecskemét az azonnali visszajutás reményében érkezik a másodosztály mezőnyébe – ahol már ott van a Vasas, a tavasszal szárnyaló Honvéd és a Mezőkövesd, valamint az évtizede rendre a feljutást megpályázó Szeged. A tizenhat csapat jelentős része várhatóan azonban ismét a kiesés elől próbál majd menekülni. A fiókcsapatok, a Csákvár és a Soroksár esetében kérdéses, hogy a felnőttfutballra mennyire érett fiatalokat kapnak a „nagy testvértől”, a Puskás Akadémiától, illetve a Ferencvárostól. A BVSC a biztos bennmaradás ellenére edzőt váltott a nyáron, Csábi József helyére a magyar futballberkekben eddig igencsak vegyes kritikát kapó Dragan Vukmirt ültette a kispadra.

Budafokon ellenben bíznak a tavasszal érkező és a csapatot a másodosztályban tartó Mészöly Gézában, Ajkán pedig Magyarországon szokatlan módon edzőpáros, Horváth András és Gaál Bálint kezébe adták a marsallbotot az új idényre. A Békéscsaba újoncként (fura is ezt leírni az egykoron vidéki futballfellegvárnak számító Előre esetében…), azaz az NB III-ból feljutva kiharcolta a bennmaradást, ám mint tudjuk, a második évad mindig nehezebb, mint az első a magasabb osztályban. Az elmúlt évek tapasztalata pedig azt mutatja, az újoncok mindig pengeélen táncolnak, s akadnak, akik csak átszállójegyet váltanak (ilyen volt a mögöttünk hagyott idényben a Tatabánya). Ezek alapján pedig a Karcag – amely 2007 után jutott fel ismét – és a Tiszakécske – egy évet töltött az NB III-ban – rendkívül nehéz küzdelemre számíthat.
Sokat már nem kell várni, egy hónap múlva „felhúzzák a függönyt”, és elkezdődik a 2025–2026-os bajnokság a másodosztályban.

Érdekes hullámzása van az NB II-nek, és az élvonaltól búcsúzó Kecskeméti TE és Fehérvár FC jobb, ha felkészül arra, hogy nem lesz könnyű menet a visszakerülés az NB I-be. Az előző kiírásban összesen hét csapat állt feljutó helyen a harminc forduló alatt. Az első osztályba jutó Kazincbarcika és a Kisvárda kimagaslott a mezőnyből, míg a Vasas csupán eggyel többször állt az első vagy második hely valamelyikén, mint a tizedik helyen végző Csákvár. A Gyirmót hiába szerepelt jól az ősszel, tavaszi mélyrepülése kiesést eredményezett, a Szentlőrinc viszont stabilan tartotta magát a dobogó környékén, s okozott kellemetlen pillanatokat a feljutó helyen álló csapatoknak is.

A tizenhatos mezőnyben változatos volt a küzdelem

Nézzük azonban azt is, hogy honnan rugaszkodik neki az új évadnak a másodosztály mezőnye. Azáltal, hogy a 2024–2025-ös idényre két esztendő alatt négy csapattal, húszról tizenhatra csökkent az NB II-ben szereplők száma, mindenképpen izgalmasabbá, kiszámíthatatlanabbá vált a verseny. Ez pedig színvonal-emelkedést is eredményezett. Míg néhány éve hetekkel a záró forduló előtt eldőlt, mely gárdák jutnak fel – az utolsó húszcsapatos évadban, 2023 tavaszán a DVTK-nak 16, az MTK-nak 8 pont volt az előnye öt fordulóval a befejezés előtt –, addig a most májusban befejeződött kiírásban az utolsó találkozó hosszabbításában dőlt el, a Kazincbarcika és a Vasas közül ki végez a második helyen. Amennyiben Otigba Kenneth a 2–2-re végződő Vasas–Honvéd összecsapás 94. percében értékesíti az ordító ziccerét, most nem barcikai csodáról beszélnénk, hanem az angyalföldiek papírformának megfelelő feljutásáról.

Ugyanez volt érvényes a kiesés elől menekülő csapatokra: két éve a Dorog és a Békéscsaba sorsa már áprilisban megpecsételődött, idén viszont a Gyirmót búcsúja csak az utolsó játéknapon elszenvedett vereségével vált biztossá. Amennyiben a 2022 tavaszán még élvonalban szereplő győri együttes május 25-én, hazai környezetben legyőzte volna az Ajkát, a Veszprém vármegyei alakulat búslakodna most a kiesés miatt.

S ahogy az előző évadban sem volt egyetlen „langyos” meccs sem, úgy borítékolható, hogy a fenti, feljutásra esélyes csapatok harca miatt az új bajnokságban sem lesz unalmas csata. Valamennyi összecsapáson különös jelentőséggel bír a pontok elosztása, és ez nagy szó, pláne a korábbi évek ismeretében… Az élmezőnyhöz tartozók nem mehettek és most sem mehetnek majd biztosra a mezőny hátsó régiójában lévő klubokkal szemben sem. Sőt! Talán elég, ha a feljutásról egyetlen ponttal lecsúszó Vasas példáját említjük, amely oda-vissza vereséget szenvedett, azaz hat pontot bukott el az utolsóként végző Tatabánya ellen. Sokszor kritizálják a nagyobb létszámú bajnoki lebonyolítást, hogy a középmezőny „langyos víz”, nos, az NB II erre az új évadban is rácáfolhat, ha másért nem, hát azért, mert a nemrégiben befejeződött küzdelemsorozatban a középmezőnyhöz tartozó csapatok a bajnokság bizonyos szakaszaiban ugyanúgy a kiesés elől menekültek, mint a 9. fordulót követően még listavezető (!), végül mégis kizuhanó Gyir­mót. A Mezőkövesd és a Honvéd csak a tavasszal talált magára, utóbbi a 22. fordulóig szinte mindvégig kieső helyen állt, ám a télen érkező új vezetőedzőnek, Feczkó Tamásnak – és a jól teljesítő januári igazolásoknak - sikerült kirángatni a gárdát a Kispesten sohasem látott szakadékból. 

Az NB II-ben a kiesés elkerüléséért zajló küzdelemnek is „hagyománya” van: szinte mindig akad nagy múltú klub a sereghajtó mezőnyben. A rossz meccssorozat minden edző rémálma, s nagyon nehéz szakmai kihívás – főleg a darálósabb másodosztályban – újra felpörgetni s eredményessé tenni a csapatot. Nos, ez Feczkó Tamásnak sikerült: az előző évadban az élvonalban 14-szeres bajnok Honvéd a fél idényt a mezőny végén töltötte, ám a végén nyolcadik lett. Tizenhat együttesből kilenc töltött hosszabb-rövidebb időt a kiesést jelentő 15-16. helyen. A legtöbbet a végül valóban búcsúzó Tatabánya, ugyanakkor például – még az évad elején – a májusban bajnokságot nyerő Kisvárda is járt a kiesőzónában.

Itt bevált a fiatalszabály: Tóth Alex válogatott lett!

Mint minden valamirevaló bajnokságban, a magyar NB II-ben is mindig van „sötét ló”… A Kazincbarcika történetét már több korábbi cikkünkben meg­énekeltük, ám a borsodiakon kívül is akadt követendő példa: a Kozármisleny – még Aczél Zoltán irányításával - egy éve is remekül teljesített, ám idén – immár Pinezits Máté vezetésével -, rácáfolva a károgókra, rá tudott tenni egy lapáttal, s végül úgy végzett a negyedik helyen, hogy négy fordulóval a vége előtt még harcban állt a feljutásért. Az újonc Szentlőrinc egész idényben rendkívül egyenletes teljesítményt nyújtva mindvégig a dobogót ostromolta. Nyilván ezek a csapatok – ha maradhat a markáns szakmai munka – ugyanúgy megkeseríthetik a favoritok, azaz a Vidi, a KTE, a Vasas, a Honvéd és a Szeged életét.

A mezőny kiegyensúlyozottságára jellemző, hogy az NB II-ben a nyolcadik helyezettől lefelé mindenki érintett lehet a kiesés elleni küzdelemben – az előző sorozatban a Honvéd, a BVSC, a Csákvár, a Soroksár, a Budafok, az Ajka, a Békéscsaba, a Gyirmót és a Tatabánya szurkolóinak hosszabb-rövidebb ideig egyaránt volt okuk az idegeskedésre.

Ami roppant fontos, hogy a másod­osztályra (is) érvényes a fiatalszabály, és bizony a 2024–2025-ös idény mintha több ígéretes fiatalt hozott volna felszínre, mint a korábbi évadok. Szinte nem volt olyan gárda, amelyben ne találtunk volna egy-egy szárnyait bontogató tehetséget. Többekre már most nyáron lecsaptak élvonalbeli klubok. A mezőkövesdi kapus, Juhász Bence már aláírt Újpestre, a Honvéd középpályása, Szamosi Ádám a Diósgyőrrel készül, a csákvári Dusinszki Szabolcs pedig a Puskás Akadémia játékosaként a Konferencialiga-selejtezőben is pályára léphet. Az ősszel Soroksáron parádézó Tóth Alex FTC-tehetségként már a válogatottban is bemutatkozott, az ajkai Garai Zétényt a DVSC-vel hozták hírbe, a kieső Gyirmót kétméteres centere, Olakszandr Piscsur az ETO FC Győr együttesében folytatja pályafutását, míg Átrok István Kozármis­lenyből az MTK-ba szerződött. Bár Barkóczi Barnabás marad Angyalföldön, a Budafok ellen szerzett sarkazós gólja azt bizonyítja, a technikai felkészültség mellett a jó értelemben vett zsiványság sem hiányzik belőle.

Nincs VAR, a játékvezetőknek rutinosan kell dönteniük

Amiben van látható és érzékelhető lemaradás az élvonalhoz képest, az a játékvezetés… Míg az NB I-ben valamennyi mérkőzésen a VAR segítségével dolgoznak a bírói csapatok, addig egy osztállyal lejjebb már nem áll rendelkezésükre külső segítség. Nem nézhetőek vissza a kétes szituációk, nem lehet kikockázni a felvételeket, hanem azonnal, élesben kell döntéseket hozniuk. Ez pedig nem egyszerű feladat, főleg azoknak, akik hozzászoktak a VAR-hoz, s csak alkalmanként tevékenykednek a másodosztályban. Éppen ezért lényegesen több a játékosok, szurkolók által vitatott eset, sokkal feszültebb egy-egy kényes szituáció megítélése.

Persze lehet, hogy ez adja meg az igazi ízét az NB II-nek, vagyis nem annyira steril a futball, mint az agyonkontrollált élvonalban: belefér a zsiványság, s jobban kidomborodik a valódi tehetség is – kétségtelenül fontos, hogy a labdarúgásban az ösztönös részletek is felszínre kerüljenek, hiszen így lehet kitűnni a tömegből. A július 27-én rajtoló NB II-vel kapcsolatban pedig egyvalamiben biztosak lehetünk: igazán különleges meccseket rendeznek majd fordulóról fordulóra.

Az előző idény előtt arra számítottam, hogy a Kisvárda és a Vasas jut fel – csak részben jött be a megérzésem... Hozzá kell tennem, az őszt látva már éreztem, szakmailag nem lenne meglepetés, ha a Kazincbarcika végezne feljutó helyen, a Gyir­mót kiesése nálam sokkal nagyobb döbbenet. Ami az előttünk álló NB II-es idényt illeti, most még a KTE és a Fehérvár is sötét ló, bár Kecskeméten kijelentették, szeretnének azonnal visszakerülni. Nyilván nem tudni, melyik klub milyen költségvetéssel megy neki az évnek, ez mindig fontos tényező, mindenesetre ebben a pillanatban a Vasast inkább érzem feljutásra esélyesnek, mint az élvonalból érkező két csapatot. Már tavasszal is látni lehetett, a Honvéd jó lehet, ha az elkezdett munka folytatódik, az első ötben a helye, és ott már apróságok döntenek. Odaérhet a Szeged is, akár a lehetőségeit, akár a játékoskeretét nézem, s nem hagynám ki a felsorolásból a Mezőkövesdet sem, Csertői Aurél jól ismeri a mezőnyt, a keze nyoma már az előző idényben is látható volt a csapat játékán. Mindig van meglepetéscsapat, elképzelhető, hogy ezúttal a Kövesd lesz az, sőt még az sem elképzelhetetlen, hogy a Vasas mellett feljutó helyen végez.