NB III: a Dunaújváros másodedzőjének észak-koreai emlékei

– Ha választhatnék, én inkább Magyarországon születtem volna...
– Szüleim a Külügyminisztériumban dolgoztak és jött egy lehetőség, hogy az akkor még baráti Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba, Phenjanba mehetnek a követségre dolgozni. Talán ma gondnoknak hívnánk őket. Ötéves szerződést kaptak, évente két hét szabadsággal. Ekkor jöhettek csak haza. Édesanyám, miután tudta, hogy várandós, a szabadság idején Budapesten elment egy ultrahang-vizsgálatra, ez pedig egy gyermeket mutatott csak ki. Phenjanba visszatérve meglepetésül születtünk meg ikerként a testvéremmel, Attilával 1978-ban. Két és fél éves korunkig éltünk a követségen, majd hazatértünk Budapestre. Tízévesek voltunk, amikor újabb kiküldetést kaptak a szüleink. Akkor úgy döntött a család, hogy mi a nagyszülőkkel maradjunk itthon. Öt éven keresztül a teljes nyarat kint töltöttük velük a nagykövetségen a suli végétől az iskolakezdésig.– Ha választhatnék, én inkább Magyarországon születtem volna...
– Szüleim a Külügyminisztériumban dolgoztak és jött egy lehetőség, hogy az akkor még baráti Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba, Phenjanba mehetnek a követségre dolgozni. Talán ma gondnoknak hívnánk őket. Ötéves szerződést kaptak, évente két hét szabadsággal. Ekkor jöhettek csak haza. Édesanyám, miután tudta, hogy várandós, a szabadság idején Budapesten elment egy ultrahang-vizsgálatra, ez pedig egy gyermeket mutatott csak ki. Phenjanba visszatérve meglepetésül születtünk meg ikerként a testvéremmel, Attilával 1978-ban. Két és fél éves korunkig éltünk a követségen, majd hazatértünk Budapestre. Tízévesek voltunk, amikor újabb kiküldetést kaptak a szüleink. Akkor úgy döntött a család, hogy mi a nagyszülőkkel maradjunk itthon. Öt éven keresztül a teljes nyarat kint töltöttük velük a nagykövetségen a suli végétől az iskolakezdésig.

(...)

– Hogy kerültél Dunaújvárosba?
– Először 2012 nyarán keresett meg a Dunaújváros, hogy legyek részese egy új alapokra helyezett labdarúgásnak az NB III-ban. Nagyon tetszett az első beszélgetésen Dobos Barna hozzáállása, ezért ide szerződtem, ami remek döntésnek bizonyult. Az első évben feljutottunk az NB II-be, és egy év múlva már az NB I-ben találtuk magunkat. Remek csapat volt, jobbnál jobb játékosokkal és egyéniségekkel. Ezekben az időkben „szerettem bele” a dunaújvárosi futballba. A sportért sokat tevő emberek hozzáállása nagyon közel állt hozzám. Egy kisebb kitérő után ismét hívtak, hogy jöjjek segíteni egy fiatal, de ambiciózus csapatnak, amit szó nélkül elfogadtam, és azóta is a dunaújvárosi labdarúgásért dolgozom, most már mint másodedző Lőrincz Emil mellett a felnőttgárdánál. Remek közösségünk van, nagy célokkal!

A teljes interjút IDE KATTINTVA tekinthetik meg.