Nagy halra vár – Thury Gábor jegyzete

Némi iróniával állapítottam meg, hogy valamennyi fél jól járt, amikor Pascal Jansent a Ferencváros labdarúgóinak vezetőedzőjét 2024. december 31-én kivásárolták a szerződéséből és a New York City vezetőedzője lett. A vezetőség sem bánkódott, hogy féléves tevékenységét követően pénzt kapott a szakemberért, aki finoman fogalmazva sem hivatkozott arra, sajnálja, hogy ilyen rövid idő adatott neki az Üllői úton…

Jött az ír Robbie Keane, akit az FTC szakvezetőjeként egyenes embernek ismertünk meg: a korábbi 146-szoros válogatott nem cifrázta, ami a szívén, az a száján. Nem egy alkalommal volt ugyan­olyan vehemens, mint játékoskorában. Most, a vele készült exkluzív interjúban sem tagadta meg önmagát, arra a felvetésre, hiányzik-e neki a napi munka, nemes egyszerűséggel annyit válaszolt, hogy abszolút nem. Sőt, nem tagadja, jólesik pihenni. 

Az egykori remek támadó 2025 januárjában érkezett a magyar bajnokhoz, még három hetet sem töltött a játékosaival, amikor a holland AZ ellen fontos meccs várt a zöld-fehérekre, az Európa-liga alapszakaszában aratott 4–3-as győzelem igencsak kellett, hogy a Fradi a tavaszi folytatásba kerüljön – igaz, a nyolcaddöntőbe jutásért elbukott a cseh Viktoria Plzennel szemben (1–0, 0–3). Utólag lehet(ne) okoskodni, nem teszem, a kötelezőnek számító bajnoki aranyat hozta a Ferencváros, mi több, az El-ben egy grádiccsal feljebb lépett: 2026 márciusában már a nyolcaddöntőben esett ki a portugál Braga ellen (2–0, 0–4). A Magyar Kupát ugyan megnyerte, a bajnokságot elvesztette – a vezetőedző végig berzenkedett, hogy az NB I-re vonatkozó ötmagyaros központi ajánlás betartása nem segíti a Fradi nemzetközi porondon áhított eredményes szereplését –, aminek következményeként az együttes csupán az El-selejtezőnek vághatott neki. Már nem vele, Robbie Keane ugyanis május 23-án távozott.

Búcsúját az interjúban több okkal magyarázta, gyanítom a legtöbbet az nyomhatott a latban – ahogyan fogalmaz –, hogy megváltoztak a klub lehetőségei. Ugyanakkor nem tagadta, szeretne a legmagasabb szintre jutni – amit csak nagycsapatokkal lehet elérni, teszem hozzá én.

Pestiesen szólva: nagy halra vár.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!