Szalai József: Megtanultam, milyen, ha csak magamra számíthatok
Csütörtök délelőtt fél tíz, Paks. Amíg a többség a kis területen zajló egymás elleni játék közben izzad, Szalai József különmunkát végez. A kelleténél magasabb értéket mutatott a CK (kreatin-kináz)-szintje, ami izomfáradtságra utalhat, úgyhogy fő az óvatosság. Az első számú góllövőre mégiscsak illik különös figyelmet fordítani, elvégre vasárnap Felcsúton is nagy szükség lesz rá a bajnokság negyedik fordulójában. Tudja ezt a paksiakat irányító Bognár György is, aki ez edzői szobában fogadja a Nemzeti Sportot, és kérdésünkre a maga lezser stílusában jellemzi ügyeletes gólvágóját.
„Nagyszerű fizikai adottságai vannak, és a magassága ellenére is van benne sebesség, szóval elöl lehet hagyni, ha kontrázni akarunk. Meg tudja tartani a labdát, abban kell még fejlődnie, hogy szűkebben csinálja. Egyelőre elég nagy terület kell ehhez neki, métereket visszajön vele, így viszont miután megjátszotta, nem ér fel a tizenhatoson belülre. De kiváló a mezőnybeli fejjátéka, tízből nyolc labdát elfejel, a kapu előtt kell még hatékonyabbnak lennie, ott egyelőre nem egy Varga Barnabás. Lábbal viszont nagyon jó a befejezéseknél is, jobbal és ballal egyaránt, és ugyancsak pozitívum, hogy van benne második szándék, vagyis ha helyzetbe kerül, nem feltétlenül rúgja el egyből, bele a blokkba, hanem lövőcsel után átveszi a másik lábára. Még egy kicsit lassan, de ha felgyorsul ezekben a szituációkban, még jobb lesz. Kétségkívül van benne plusz. Amúgy meg jó gyerek, nincs vele baj.”
Ez azért a Szalai Józseffel töltött néhány óránk elején mindjárt kiderül. Hogy jó ember. Józan gondolkodású, két lábbal a földön járó, szerény, alázatos. Hogy a „jóság” a futballpályán mennyire kifizetődő, azzal kapcsolatban neki is vannak fenntartásai, de ha valahol el lehet lesni némi csibészséget, az a Böde Dánielt is felvonultató, Bognár György vezette Paks.
„Jó gyerek voltam mindig, a csibészség a pályán is hiányzott belőlem, és még mindig kellene abból egy jó adag, de talán valamennyi vagányságot sikerült elsajátítanom az évek során. Mindig azt gondoltam, a munka a legfontosabb, azzal jutottam el idáig. Mindig kőkeményen dolgoztam, bírom a strapát, sohasem volt bajom azzal, ha melózni kellett. Nyilván ezt is otthonról hoztam. Apu kőműves, de minden egyebet megcsinál a házban és körülötte, anyu az egyik élelmiszerláncnál dolgozik, tudom, mennyit kellett gürizniük azért, hogy nekünk a testvéremmel mindenünk meglegyen, hogy meg tudják venni a stoplist, hogy mindenben támogatni tudjanak. Éppen ezért nagyon megbecsülöm a kiváltságos helyzetemet, hogy napi két-három óra – igaz, rendkívül intenzív – munkával szép pénzt kereshetek. Nem is szórom el, ezt a fajta takarékosságot is otthonról hoztam. Van úgy, hogy nagyon megtetszik egy értékesebb óra, de kétszer is meggondolom, költsek-e rá, és jellemzően nem veszem meg. Másokra annál könnyebben költök el jelentősebb összeget. Mondják, egyszer élünk, élvezd a helyzeted, de én akkor már inkább élményekbe fektetem, amilyen az utazás is. New York kifejezetten vonz. Lehet, hogy a gyerekkori kedvenc Reszkessetek, betörők! miatt maradt meg ez a kattanás, de oda egyszer biztosan elrepülök. Ami még az élményeket illeti, a párommal együtt a szabadulószobákat is nagyon szeretem. Ott is feltódul az adrenalin, és van benne talány, amit meg kell fejteni.”
Az is elég rejtélyes, kiből válhat profi futballista, de ahogy cseperedett, egyre kevésbé tűnt kérdésesnek, az lesz-e. Kecskeméten eleinte a szélsőt látták benne, már csak a gyorsasága miatt is, aztán amikor az U15 körül hirtelen nagyon megnőtt és szétesett a mozgása, amit aztán újra össze kellett rakni, feltolták centerbe. Merthogy jó magas. Ő meg egyre inkább megfelelt. Tizennyolc éves korában ki is szúrta a Vasas, és néhány nap próbajátékot követően leigazolta. Az angyalföldi öltözőben akkor Feczesin Róbert, Pátkai Máté, Litauszki Róbert foglalt helyet, de nem szeppent meg, edzett a nagyokkal, játszott az U19-ben, utóbbival második lett a kiemelt bajnokságban.
„Tizennyolc évesen elkerülni a család mellől azért eléggé embert próbáló. Emlékszem, az első két hétben minden este sírva feküdtem le. Nagyon rossz volt, hogy nincsenek ott mellettem a szüleim. De távolról is támogattak, máskor meg feljöttek hozzám, ez azért segített. Hamar önállóvá váltam, és legalább megtanultam főzni – pörköltet ma is nagyon szívesen készítek –, ahogyan azt is, milyen, amikor csak magamra számíthatok. Azt tudom üzenni a hasonló helyzetben lévő fiataloknak, hogy tartsanak ki, mert lehet, hogy most éppen nehéz, de egyrészt ezek a helyzetek erősítenek meg, másrészt ez az út vezet oda, ahova el akarnak jutni.”
Szalai József a profi futballba akart, jóllehet tovább is tanulhatott volna. Budapestre kerülve magántanulóként végezte el az utolsó középiskolai évét, majd felvették a Szegedi Tudományegyetem gazdálkodás és menedzsment szakára, ám mert úgy érezte, abban az oktatási rendszerben nem tudná a tanulást összeegyeztetni a labdarúgással, utóbbi mellett döntött.
Az elmúlt egy évben pedig berúgta az ajtót. Nem dartsban és teniszben, amit amúgy egyre ügyesebben művel, hanem futballban. Már az előző idényben is berámolt tizenhárom gólt az NB II-es Mezőkövesdben, egy szinttel feljebb lépve pedig még prímábban kezdett: három meccs, négy gól.
Első osztályú rajt.
– Kisváros vagy nagyváros? – Gól vagy gólpassz? – Kupagyőzelem és hatodik hely a bajnokságban, vagy második hely, de nincs kupa. – Légiósélet vagy válogatott? – Fej vagy láb?  Fotó: Árvai Károly |
4. FORDULÓ
Augusztus 14., péntek
Kispest-Honvéd FC–Vasas FC 1–2
Augusztus 15., szombat
Újpest FC–MTK Budapest 1–1
Nyíregyháza Spartacus FC–Kisvárda Master Good 2–1
Augusztus 16., vasárnap
16.30: Debreceni VSC–ETO FC (Tv: M4 Sport)
17.30: Puskás Akadémia FC–Paksi FC (Tv: M4 Sport+)
Augusztus 17., hétfő
17.30: Zalaegerszegi TE FC–Ferencvárosi TC (Tv: M4 Sport)
